A lépcsőház üres (Kelet-nyugati díván)
I. Kabátgomb gitáron Éjjel ott fekszenek, a franciaágyon - ropog alattuk, mint a hó, megmarad a paplanon a lábnyom, - a hálószobából ennyi látható. A képernyőről lefutott a film: ki figyelte(?), havazik a holdvilágon, s ágyon-völgyön át - a közös lepedőn, - a kelet-nyugati diványon madárnyom. Elhevertek széken, s hanyatt, mint bombatölcsér mentén, az ágyon, helyet vált zugárus, szökevény, testvér az átmeneti jellegű leszállón. Belepi a képernyőt a firm: a sötétben öltözik barátom, megüti a kabátgomb gitárom, hideg a hangzás, viszi sín nyolcvan nap alatt körül a világon. Fekszik a gyógyszerporban kinn a kín; fészkel a Fiastyúk a fenti kilátón.
II. Toronnyal ölt tényt Nem azt szerettem, ami fallal, bufla toronynyal ölt tényt, de értelemmel kellett félnem, kerülnöm élestöltényt. Lépted az ágyást ki, a kerted - bemérve sarjút, vadnövést -, hihetted, én is ezt akartam, pedig csak féltem a lövést. Vélted, lehet gyötörve boldog, ki látja, oltott szem ered: kényszerből - ez okból nyilván - voltam csak mindvégig veled. Óvtál sötéten, ölni készen, s bár vonzott mindig mind a máshol; a deszka rágva, törött a széna: hűségem űre lett a jászol.
III. Gázpisztoly pingál Vércsíkot húz nagy megnyugvással, keskeny és végtelen ecsetvonással, így miközben gesztusa hosszan ásít, ő magánál van, hisz sorsot másít. Ő sorsot ha másít, korlátainknál, jobb már a gázpisztoly, hogyha pingál; festetett álmom szemléli háton, s meg nem mentheti kedves barátom: megmarad moccani alig eresztve, kötözve szállal célkeresztre; megmarad ott, hol én elestem, s fekszik most részben énhelyettem. S oly mindegy, hogy mindez más miatt van, míg bűntudat csak az áldozatban.
IV. Foltok a futók Falakon színes foltok a futók, állják a száguldás útját a fotók, és jár/úszik a lapos mellkas a rugóba meredő atléták közt. Ki szélen áll, az eseményt datálja, marad ki a nagy futást csodálja - tűnnek a szökkenő fiúk magasba, s marad utánuk a lépcsőház üres. Lassan távolodó, tompa zajban rémlik fel először, valami baj van: de akkorra már a manzárd fölé sodorta őket a lendület. |