A lépcsőház üres
(Kelet-nyugati díván)

 

I. Kabátgomb gitáron

Éjjel ott fekszenek, a franciaágyon - ropog alattuk, mint a hó, megmarad a paplanon a lábnyom, - a hálószobából ennyi látható.

A képernyőről lefutott a film: ki figyelte(?), havazik a holdvilágon, s ágyon-völgyön át - a közös lepedőn, - a kelet-nyugati diványon madárnyom.

Elhevertek széken, s hanyatt, mint bombatölcsér mentén, az ágyon, helyet vált zugárus, szökevény, testvér az átmeneti jellegű leszállón.

Belepi a képernyőt a firm: a sötétben öltözik barátom, megüti a kabátgomb gitárom, hideg a hangzás, viszi sín nyolcvan nap alatt körül a világon.

Fekszik a gyógyszerporban kinn a kín; fészkel a

Fiastyúk a fenti kilátón.

 

II. Toronnyal ölt tényt

Nem azt szerettem, ami fallal, bufla toronynyal ölt tényt, de értelemmel kellett félnem, kerülnöm élestöltényt.

Lépted az ágyást ki, a kerted - bemérve sarjút, vadnövést -, hihetted, én is ezt akartam, pedig csak féltem a lövést.

Vélted, lehet gyötörve boldog, ki látja, oltott szem ered: kényszerből - ez okból nyilván - voltam csak mindvégig veled.

Óvtál sötéten, ölni készen, s bár vonzott mindig mind a máshol; a deszka rágva, törött a széna: hűségem űre lett a jászol.

 

III. Gázpisztoly pingál

Vércsíkot húz nagy megnyugvással, keskeny és végtelen ecsetvonással, így miközben gesztusa hosszan ásít, ő magánál van, hisz sorsot másít.

Ő sorsot ha másít, korlátainknál, jobb már a gázpisztoly, hogyha pingál; festetett álmom szemléli háton, s meg nem mentheti kedves barátom: megmarad moccani alig eresztve, kötözve szállal célkeresztre; megmarad ott, hol én elestem, s fekszik most részben énhelyettem.

S oly mindegy, hogy mindez más miatt van, míg bűntudat csak az áldozatban.

 

IV. Foltok a futók

Falakon színes foltok a futók, állják a száguldás útját a fotók, és jár/úszik a lapos mellkas a rugóba meredő atléták közt.

Ki szélen áll, az eseményt datálja, marad ki a nagy futást csodálja - tűnnek a szökkenő fiúk magasba, s marad utánuk a lépcsőház üres.

Lassan távolodó, tompa zajban rémlik fel először, valami baj van: de akkorra már a manzárd fölé sodorta őket a lendület.