Valami rettenetes történt az idővel; nemrég még rendesen járt körbe és körbe, most meg csak rohan, vágtázik, folyton előre.
Gyakorlatilag teljes intellektuális magányban él Čedomir Rkman egy, a történelmét viselni kényszerült nyugat-bácskai telepes faluban, Kljajićevón, vagyis Kerényen, az egykori Kernain. Írt néhány nagyszerű drámát, amelyekben a latin-amerikai próza legértékesebb hozadékának szellemében játszotta egymásba a hősiesség minden attribútumát magán hordozó hegyvidéki háborús múltat és a hagyományos értékeket megkérdőjelező, vagy éppen valós fényükben megvilágító jelent, a görög tragédiák hőseinek nagy önszembesüléséhez hasonlatos revelációkkal.
Közben - a magány leple alatt és az általa nyújtott menedékben - másfél évtizeden át Homéroszt olvasta. Meg mindent, amit vele kapcsolatos. Egyszerűen Tróját kereste. De miként drámáiban sem Líka meg Kordun hegyvidékeire való elvágyódását fogalmazta meg, Trója esetében se a mitológiai város földrajzi koordinátáinak föltárása volt számára az elsődleges, magáraszabott feladat. Igaz, vagy hat évvel ezelőtt, az akkor éppen pezsgő Trója-vita közepette közzétette tételét, miszerint a legenda színhelye a mai Albánia területén található, mégsem ez a legfontosabb abban, hogy valakit éppen a mai időkben, a jelen körülményeink közepette, s nem utolsósorban a már említett környezetben éppen Trója érdekel.
Trója ugyanis az emberiség kollektív nosztalgiája, az istenek és héroszok ideje iránti vonzódásának évezredes jelképe - írja Čedomir Rkman tervezett homerológiai tetralógiájának első kötetében (Čedomir Rkman: "Projekat Apolon - Kako sam otkrio Troju". Kljajićevo, 1997.), egy olyan idő utáni vágyakozásnak a megfogalmazása, amelyben az antik ember a természet részeként, nem pedig afölött uralkodva élt csodálatos szabadságban, mert tudta, hogy a születés, az élet és a halál egy, csupán a kozmosz örökös.
S amíg a szerző végigkíséri a jelképes elnevezés mögötti mítosz fonalát, amelyet még Zeusz ajándékozott egykor fiának, Dardanosznak, majd Dardanosz fiának, Erikhthoniosznak, Erikhthoniosz Trósznak, Trósz Ilosznak, Ilosz Laomedónnak, Laomedón pedig Priamosznak hagyta örökül, Priamosz Hektórnak szánta volna, de ezt már nem engedték meg az istenek... arra is rámutat, hogy az emberiségnek nagyon is megfelel, hogy ne ásson túl mélyre az antik Trója nyomai után. Kellemesebb a törzsfejlődés elméletének megnyugtató oltalma alatt hinni, hogy az ember bolygónk lényei között a legmagasabb rendű, mint az után kutatni, hogy milyen földönkívüli gólya hozott bennünket.
Rkman könyve a gyermeki kíváncsiságot bátorsággal felvértezve, a görög tragédiák szellemében figyelmeztet, hogy ha az ember a fáról szállt alá, életének alkonyán akár vissza is mászhat a fára.