A repülés az ember ősi, talán veleszületett álma. Őrjöngő röptünk, mondd, hová vezet? A repülés az ember számára alkalmatlan állapot, a mozgás természetellenes formája. Ha az ember még repülni is megtanulna, jaj!, hová szárnyalna föl - rablóvágya!? A repülés, a siklás, a szárnyalás a madarak természetes helyváltoztatási módja. A repülés a gépek természetellenes állapota. Hajnalban mégis, amíg a gépek fölöttünk gyűrik maguk alá a levegőt, a szomszédos erdőcskében teli torokból énekelnek a madarak, ám egyik se hagyja el a biztonság illúzióját sejtető lombokat.
Daidalosznak a repülés a menekülés lehetőségét nyújtotta, Ikarosz az elérhetetlen felkutatásának eszközét fedezte fel benne. Példája, a repülés első megismerése arra utal, hogy a szárnyalás végzetes következményekkel bír az ember számára. A mítoszt a lélek történéseinek valóságaként értelmezve a XX. század elején megszületik az analitikus pszichológia, amely szerint Ikarosz apja géniuszától szenvedve, szabadulni vágyva, túl akarta szárnyalni az általa megállapított határokat. Határtalan - művészi - szabadságra vágyott, s így - szimbólumértékű - öngyilkos lett.
Az antropológiai kutatások és álkutatások tapasztalataival felvértezve sokak állítása szerint asztrál-testünk különleges élethelyzetekben elhagyja fizikai testünket is időn kívüli repüléssel felmérhetetlen távolságokra juthat el.
Tapasztalásunk szerint abszurd az állítás, hogy a repülés élménye a szabadság érzésével párosul. A repülőgép megtanított az egyenes útra. Alighogy fölszállunk, búcsút veszünk az utcáktól, melyek kutak, istállók felé visznek, s várostól városig kígyóznak. Szabadok vagyunk. A galamb jelképe a béke fogalmát idézi.
A repülés a helyváltoztatás legtökéletesebb formája. Bolygónk első igazi repülő lényei, amelyek izmaik segítségével változtatják helyüket a levegőben - a rovarok. A vírusok mellett ők a Föld legősibb, vagyis legéletképesebb lakói. A természetes repülés az izmok dolga. A mechanikus szerkezetek az emberi agy munkája következtében képesek a levegőben közlekedni. Az emlősök közül egyedül a denevérek az igazi repülők. Jelenünk egyik leggyilkosabb (tehát legmodernebb - és vice versa) repülőjét éppen denevérnek nevezi a szakzsargon.
A Wright testvérek, Wilbur és Orville 1903. december 13-án emelkedtek a levegőbe saját tervezésű gépükkel. Repülésük még egy percig se tartott. Számunkra azonban különös párhuzamot vet fel jelenünkkel ennek a több mint kilencésfél évtizeddel végrehajtott kísérletnek a helyszíne, amelynek nevét nem ezzel az eseménnyel kapcsolatosan jegyeztük meg: Dayton, USA.
A NATO-szövetségesek 350 repülőgéppel kezdték a Jugoszlávia elleni légicsapásokat. Két hónap után számuk meghaladta az 1050-et. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj.
Ha fellapozzuk a szótárakat és lexikonokat - és ezt tesszük, mert a repülésről csak így, közvetve szerezhetünk tapasztalatokat, a repülő szócikk után következő fogalom a requiem. Nem kevésbé hátborzongató a rákövetkező szócikk sem: requiscat in pace, amit az angol nyelvterületen, talán a kőfaragás költségeit csökkenteni kívánó elgondolásból a R.I.P. (Rest In Peace) rövidítéssel intéznek el. Vagyis: Nyugodjék békében.
A repülés átvitt értelemben jelenthet még gyors helyváltoztatást, elragadtatást és lelkesedést, illetve valami eldobottnak a levegőben való mozgását. Talán ez is a szónak a legősibb értelme, hiszen szinte minden repülés zuhanással kezdődött. A nagytestű madarak például egyszerűen levetik magukat a magasból, majd vitorlázó repülésbe kezdenek. Az igazi izommunka csak ezt követően veszi kezdetét. Más, levegőből ledobott tárgyak esetében a szabadesést követően az agymunka fejezi be a repülést. A célzás, a célravezetés. Majd következik az eredmény. A rombolás és öldöklés. Valahol egy repülőtéren már a pilóták kezében ott a térkép, amelyen be vagyunk jelölve - életre vagy halálra. Ikarusz sorsának földi beteljesülése.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó égi felleg.
* Madách Imre, Friedrich Nietzsche, Jász Attila, Saint-Exupéry, Radnóti Miklós és Bori Imre sorainak felhasználásával.