A közelmúltban olvastam egyik honi költőnk kötetét és különös versnyelvéről eszembe jutott a kritika, amely előző kötetét halandzsának, a költészettől messzire rugaszkodott zagyvaságnak nevezte. Erről meg az egyik irodalomtudós jutott eszembe, aki a másik irodalomtudóst azért akarta ledorongolni, mert az egy, az előbbi által szó-, illetve betűhalandzsának tartott verseskötetet költészetként fogadott el.
Hogyan is állunk hát a költészet érthetőségének kérdésével?
"A költemény nem érthetetlen, csak megmagyarázhatatlan" - állította Octavio Paz, a közelmúltban elhunyt mexikói költő egyik aforizmájában. A költői szóról tudjuk, hogy a nyelvi jelentésnek olyan sajátos szervezésmódja, ami képet, stilisztikai műszóval: trópust hoz létre. Az ornamentális költői szó esetében, amikor a poézis nem eszközként, hanem anyagként kezeli a nyelvet, hiányzik ez a képre irányultság, a művészi tartalom az elvont nyelvi formamozgásból (rím, ritmus, akusztika, variációk) keletkezik, ami a művészi formavirtuozitás fokán lírai tartalommá is alakulhat. Danyi Magdolna szerint az ornamentális nyelvi modell esetében az érzelmek és lelkiállapotok kivetítésére a hagyományos szóképek helyébe a hangkép (Lautbild) lép, amely nem jelentés- vagy névátvitelre alapul, hanem a szavak közötti zenei és akusztikai összefüggésből szerveződik. Ez az elvont tartalom (...) az ornamentikus világ paradicsomi harmóniájában való feloldódás, az érzékiség önélvezete, utópisztikus beteljesülés. A lírai formajátékban a szó legkevésbé tartalomhordozóként szerepel, hanem mint puszta lingvisztikai fogalom, önmaga szótári képe. Ez a felismerés a figyelmet a nyelv hanganyagára, fizikai valóságára tereli, hogy az eufónia és az euritmia elvére építkezve a vers-nyelv felől a vers-zene felé haladjon (hiszen minden szöveg nélküli zene valaminemű ornamentikaként is értelmezhető). "A népdalban a zenei elrendezettség oly magas fokú, hogy függetlenedik - nem a szavaktól - a szavak tartalmától, jelentésétől. Egy idegen nyelvű népdal megragadja képzeletünket dallamával - a szavak dallamosságának érzékelése -, anélkül, hogy a szöveget értenünk kellene, gyönyörködünk benne, többszöri hallás után magunk is dúdoljuk, s mert a szavak jelentését nem értjük, megtörténik, hogy elferdítve, hibásan ejtjük ki őket, megtartva az eredeti szó hangzásával analóg hangokat. Az így dalolt dal már nem jelent semmit, számunkra mégis gyönyörű lehet, mert a dal szervezettsége nem szűnt meg azzal, hogy az értelmes szavak helyett értelmetlen szavakat ejtünk ki." - írja Danyi Magdolna a "Kocson kisefa" című tanulmányában.
A költészet autonóm nyelvének kialakítási szándéka nem újkeletű jelenség a poézisben. Már Hegel is említi esztétikájában, a romantikus költészet kapcsán, amely szerinte "elmélyül a betűknek, szótagoknak és szavaknak önmagukban önállóvá vált hangjaival és csengéseivel való játékban, továbbhalad ehhez a maga hangzásaiban való tetszelgéshez, s megtanulja, hogy e hangzásokat egyrészt a zene bensőségével, másrészt architektonikus-értelmes éleselméjűségével egymástól elválassza, egymással kapcsolatba hozza és egymásba fonja."
Az irodalomtudomány J. M. Lotman nyomán a művészetet nyelvként tételezi, ezen belül akkor a költészet, mint a nyelv művészete, aligha lehet egyéb, mint a nyelv nyelve. A költő, intellektuális gyakorlata folytán nyelvet teremt, minden költő külön nyelvet, sőt, azon túlmenőleg, akár minden versében külön nyelvet, amihez az olvasónak meg kell tanulnia érteni ezt a nyelvet. A költemény - ennélfogva -, miként már jeleztük, csak megmagyarázhatatlan, nem érthetetlen. Vagyis "a költeménynek akkor is lehet értelme, ha az azt alkotó szavaknak nincs se jelöltje, se jelentése, vagyis értelmetlenek; s a mondatnak nincs szintaxisa, vagyis formája, jelentése és tartalma." - írja Somlyó György a modern költészetről írt, Philoktétész sebe című könyvében.
Ugyanő idézi a prózájáról ismert Nobel-díjas Ivo Andrićot, aki 1950-ben egyetlen görög női név fonémáinak variációiból és kombinációiból hozott létre egy fogalmilag értelemnélküli, formailag azonban teljesen hagyományos, rímes, mértékes verset, amely minden más nyelven ugyanazt jelenti, mint a megírásának nyelvén.
- Lili Lalauna
Lala lula luna lina- Ala luna lani lana
- Ana lili ula ina
- Nali ilun liliana
- Lila ani ul ulana
- Lani linu ul nanula
- Analai ni nina nana
- Ila ala una nula
- Alauna lui il lala
- Alilana lan lu li la
- Nalu nilu nun ninala
- Nala una an anila