"Ő a világban való létezésünk Kérdése."
(Merleau-Ponty)
Végtelenül provokatív és bizonyára sokakat megbotránkoztató kérdéssel kezdem eheti gondolataim, s bocsánatomra legyen, hogy miként a címet közrefogó idézőjelek is mutatják, kölcsönöztem a mondatot. Mégpedig a legutóbb ismertetett könyv, az Isten legszebb története című kiadvány két kérdező-riporterétől. Midőn elolvastam az említett könyvet, amelynek hitelét Tompa Mária érzékletes fordítása és Rugási Gyula szaklektori munkája is erősítette számomra, azon döbbentem meg, hogy mennyire elöregedtek a birtokomban lévő, ugyanezt a témát taglaló kiadványok, mert azokban, a most olvasottak irányából visszagondolva, sokkal nagyobb bizonytalanságot tapasztaltam egyes adatok közlésében, máshol erősen ideologikus meghatározások akasztották meg a továbbgondolás lehetőségét a mostani könyv szövegének szabadosságával, az értelmezések ambivalenciájának keresésére való felhívásaival, a tények pontosítása mellett a másként is lehet, másként is lehetett lehetőségének folytonos hangsúlyozásával szemben. Meg aztán ilyen kérdést, hogy mire jó az Isten, valóban nem leltem eddigi olvasmányaimban. Persze megnéztem a korábbi könyveim, s kiadási éveik: 1978, 1979. nem is olyan öregek, legalábbis a mózesi kinyilatkoztatástól számított majd háromésfél évezredhez képest. csak mások a szerzők, meg - ahogy a könyv elolvasta után találom -, teljesen dogmamentesen nyúlt a témához az asszirológus, a rabbi-filozófus és a katolikus teológus.1
Mózesnek a több mint háromezer évvel ezelőtti újításából, illetve a Sínai hegyén kapott kinyilatkoztatásából két nagy monoteista vallás született, a júdaizmus és a kereszténység, noha a kutatások szerint a Mózes előtti időkben is fellelhetők bizonyos nyomai az egyistenhitnek, ugyanakkor a zsidóság honfoglalását követően is Jahve mellett megjelenik a kánaáni baálok és astarték, majd a föníciai, asszír és babiloni istenek kultusza Izrael népe között. Mózesnek úgy nyilatkozott meg Jahve, mint aki kezdettől fogva Izrael istene. Emellett azonban az is kiderül a kinyilatkoztatásokból - Mózes legalább háromszor találkozott Jahvével: a Hóreb hegyén egy égő csipkebokor képében, amikor őt jelöli ki, hogy kiszabadítsa a népét az egyiptomi szolgaságból, a Sínai hegyén, amikor átveszi tőle a Tízparancsolatot, majd a Nébó hegyén, amikor megmutatja a népének szánt földet -, hogy Jahve az egész föld ura, tehát végeredményben nem csupán Izrael kiválasztott népének istene, hanem mindenkié. Sőt, mindenkié, külön-külön, s ez egy fontos momentum a vallás értelmezésében. A Biblia a Mózes előtti időkre is visszavetíti Jahve uralmát, ahol az a pátriárkák, Ábrahám, Izsák és Jákob isteneként szerepel, de nem így, ömlesztve, hanem mint Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene! Többé-kevésbé az emberek alakítják Istent, hacsak nem maga Isten egyezik bele abba, hogy formálják őt.az emberek felelősek Istenért - szögezik le a könyv szerzői.
A kétféle egyistenhit eltérő módon értelmezi Isten jelenlétét a világban: a júdaizmus a Tóra szövegében véli felfedezni Isten összesűrűsödését, és annak állandó interpretálásában találja meg a hozzá vezető utat, míg a kereszténység szerint Isten testet öltött és emberré vált, és Krisztus személye készteti őket Isten természetének újbóli és újbóli átgondolására. Mindkét vallás középpontjában azonban ugyanaz a kettős parancsolat áll: Isten szeretete és felebarátunk szeretete. Istennel - miként a bibliai ősidőkből vett példa bizonyítja -, kialakítható egyfajta személyes kapcsolat, vagy másként fogalmazva: istenképünk nem bálvány, hanem szabadon alakítható.
Az elmúlt két évezred során a kereszténység három részre szakadt, katolikus, ortodox és protestáns hitvallássá vált szét. A protestánsok tábora igen tarka, az ortodoxia se egy, akárcsak a júdaizmus sem. A hetedik század elején megszületett a harmadik nagy monoteista vallás, az iszlám, ami egy másik könyvben, a Koránban nyilatkoztatta ki magát, ám ez már egy másik történet.
Szerzőink a Biblia Istenének nyomába eredvén gondolhatták, hogy Istennel való kétezer éves foglalkozásunk feljogosít bennünket arra, hogy feltegyük a kérdést: Mire szolgál ez az Isten? Hogy ellenálljon mindannak - mondják -, ami embertelen és méltatlan az emberhez. Ha ez valóban így van, akkor lehetséges, hogy Isten történetének legszebb lapjai még megírásra várnak?
Ezen el lehet töprengeni, akár a következő kétezer esztendőben is.
1 Jean Bottéro - Marc-Alain Ouaknin - Joseph Moingt: Isten legszebb története. Ki a Biblia Istene? Kairosz Kiadó, Budapest. 1998