"Szokásos értelemben nem létezik általánosérvényű olvasás. Az olvasás szabad művelet. Senki sem írhatja elő nekem, hogy miként és mit olvassak."
(Novalis)
Alapvető művelődéstörténeti ismereteink szerint a könyv az emberi érintkezés alapvető formáinak egyike. Ez azonban nem mindig volt így, és nagyon valószínű, hogy a könyv és vele az olvasás nem lesz az idők végezetéig az emberi tudást magába sűrítő eszközök legfontosabbika.
Számunkra még furcsa, hogy a tizennyolcadik század végén a német koraromantika jelentős alkotója, Novalis arról értekezik, hogy bizonyára a könyvek léptek a hagyomány helyébe, s ugyanígy Nietzsche is erre a változásra figyelhetett fel, amikor baseli előadásában a klasszikus görög irodalom eszményi érzéki és receptív jellegét hangsúlyozza a könyvekkel szemben, hiszen az előző nem az írás közvetítésével fejtette ki a hatását, hanem közvetlenül hatott a pillanatnyi hallgatóra és nézőre. Az írás, vele az olvasás és végül a könyv megjelenése tehát olyan dramatikus változást hozott az emberiség életében, kultúrájában, és mára már bátran mondhatjuk: civilizációjában, amelynek hatását be sem látjuk, hacsak nem kutatunk a múltban.
Novalisnak a mottóban idézett gondolata elsőként nem az arra vonatkozó jogot hitelesíti, hogy az ember szabadon megválaszthatja, mit olvasson, hanem azt, hogy hogyan olvasson. "Az olvasás mint a könyvhöz való viszonyulás természetes megnyilvánulása többet jelent a szövegek egyszerű elolvasásánál" - szögezte le Vincent Šabík, szlovák marxista irodalomtudós Ján Števček a Kísérlet az olvasási módok tipologizálására című tanulmányának ismeretében. Az olvasásnak tehát vannak módjai, amelyek azonban nem csupán egyénenként változnak, hanem koronként is különböznek. Radnóti Sándor A piknik (I) című tanulmányában az olvasáskutatás korábbi és mai eredményeinek összegzésére is kitér. A következőkben az ő munkája alapján mutatunk rá néhány, a gondolkodás, a megismerés és maga a lét szempontjából fontos pillanatra, amelyek döntő változást hoztak a hagyomány, a könyv, az olvasás folyamatosságában.
Elsőként magának az olvasáskultúrának a kialakulását kell említeni, ami az ötödik században kezdődött és az alexandriai kultúrában lombosodott ki. Történelmi fordulópont a felolvasásról a néma olvasásra való áttérés a kilencedik és a tizennegyedik század között, amiről oly drámaian tudósított Szent Ágoston a Vallomások hatodik könyvében a némán olvasó és olvasmányán eltöprengő Szent Ambrus kapcsán. "Az orálisról a vizuális olvasási módra való áttérés nem pusztán technikai vagy modális különbség, hanem a szó legszorosabb értelmében világokat nyit meg (vagy világok megnyílása kényszeríti ki). A szerzetesi kultúráról a skolasztikus kultúrára való áttérés, de a kultúra laicizálódásának lehetősége is, valamint a magánélet, az erotika, a spiritualitás, az intimitás új dimenziói, az ironikus, illetve cinikus, de éppannyira a rajongó látásmód megnövekedett esélyei, a kifejezés, a tévelygés, az elhajlás új szabadságfoka, az új irodalmi műfajok és régiek megváltozott recepciója mind összefüggnek a néma olvasással" - írja tanulmányában Radnóti Sándor.
Újabb szakasza az olvasás történetének az olvasóközönség extenzívvé válása a tizennyolcadik és a tizenkilencedik században, mifolytán a szerző és az olvasó közötti közvetlen szálak megszakadnak és megszületik az ismeretlen olvasó. Valahol ez idő tájt újabb fordulat állt be az olvasási szokások terén: a kevés könyv ismételt, intenzív olvasásáról az extenzív olvasásra való áttérés, ami során a hagyomány helyébe lépett könyv hagyományát kezdte kiszorítani a könyv újdonsága.
Akad kutató, aki az olvasás domesztikálásáról beszél, megkülönböztetvén a "vad" (naiv és spontán), a "hasznos" (morálisan tanító), és a "civil" (társadalmi identitást adó, tehát civilizáló) olvasást, megint más a jelen kort már a hermeneutikus, az értelmezés tudományára alapuló olvasás korszakának tartja, "amely megsemmisíti az olvasmány prestabilizált igazságtartalmát, többjelentésűvé teszi és létrehozza a könyv és a világ inkonvertibilitását".
Végül, a témát talán nem lezárandó, hadd idézzem Ivan Sollt, a madisoni University of Wisconsin filozófiaprofesszorát a világot könyvként és a könyvet világként olvasók közötti dilemma egyszerű lerendezéséről: "Elismerem, bizonyos szempontból a világ olyan, mint egy könyv, más szempontból nézve azonban szembetűnően más."