1.
 
sokszor gondolok mostanában
a hullámok városára
hol márványcsipkét
cipel az ősi tölgy
míg ki nem veti
hűtlen jegyesének gyűrűjét
posseidon
s akkor odavész
az a régi emlék
mint megannyi más
kapcsolatunk
tájjal várossal
ifjúkori botor
álmokkal
feledésbe kényszerített
egykorvolt magunkkal
 
2.
 
emlékszem
a hegyen járva
kapukat találtál
szép napsugarasat
magányukban
boldogokat
hisz vannak
s emlékeznek:
 
a hegy megvénült
a szónok elnémult
a bujdosó elárvult
 
csak e néhány kapu
pár oszlopfaragás
itt-ott még egy kereszt
mutatja az utat
élt s volt időbe
 
3.
 
emlékszel a nyárra
különös táj volt
s benne bódított
megannyi oleander
 
a magas partra
éjszakai fényét dobta
néhány halászbárka
 
felismered-e
ha új hazádból visszatérsz
a sétány padját
s a homokban
okos-buta alélásunk
hitehagyott lábnyomát
 
a külhonná lett várost
szent balázs szentélyét
nem tudom törölni
de a veled messze-időt
sem könnyen megidézni
 
 
4.
 
látod-e még
a világ legszebb karcsú oszlopsorát
a hadrianusról nevet kapott tenger
királynői rangra emelt városában
ahol érezni véled
a napernyős fiatalasszonyok
boldog pihegését
az első éjszaka után
 
a szent evangélista terétől
kissé távolabb
a mélységbe vonuló
tömlöclakók
melléből kiszakadó
reménytelen sóhajt
meg a boldogtalan (?)
német író hősének
lagunába süllyedő
halálfoltos remegését
 
5.
 
emlékszel kedves
merre jártunk azon a nyáron
ifjú tanár koromban
hosszúra nyúlt jegyességünk idején
a hatalmas szomorúfűzek koronáját
alulról elmetszették
s mi ott bóklásztunk alattuk
amikor a révhez indultunk
bámulni a tavat
 
tudod még kedves
azt a nyarat
a visszhangos hegy alatt
ahol te voltál a királylány
aki engem épített
szentélyének falába
egy hungar hotels-szobában
hol egy palack muskotályossal kárpótoltak
az esős nap miatt
 
emlékszel a hajóra
gyomrában összekuporodva
én a tengerimádó
az út végét vártam
pedig alig volt fodros a tó
 
s a templomra
meg a királysírra ott lenn
első mondatunkat
feheruuaru rea meneh
ő jegyeztette hajdan papok levelébe
azon az esten
áriákat énekelt a szentélyben
egy mélyhangú dalnok
romantikus meg barokk
dallamok szálltak a magasba
 

mostanában egyre kevesebbet gondolok az utakra