Meztelenül

 

léptél a szobába.

 

Nem volt semmid,

csak a tekinteted.

 

Mint a fény.

Mint a vad.

Mint az Ember.

Olyan tiszta voltál.

Lehulló részeidből madár

vagy lepke lett.

 

Mögötted az út,

rajta az alkotóelemek.

Megváltak tőled.

Nem maradt másod,

csak a tekinteted.

És Krisztus sebeit gyógyító két kezed.