- Szavak
- Már oldalakat írtam tele neked,
- mégsem mondok semmit.
- Csak szavaim vannak,
- melyekkel viszonyunk kibélelhetném,
- de épp ezek keltek most szárnyra
- s hagytak itt a feszítő nap alatt állva.
- Ha a távolságot, mint üveggolyót
- egy acélkalapáccsal széttörhetném,
- le se bagóznám szavaimat.
- Kezembe, szájamba fognálak,
- előbb megráználak, mint
- Krisztus a vargát, majd
- körbetekernélek mozgásom gyolcsával,
- hogy ágy(ék)a légy keserves kínzatásumnak.
- Ám addig is maradnak a szavak.
- Bepókhálósodott, finoman metszett,
- foglalat nélküli gyémántok,
- mik sebesre bökik bévülről
- az ujjam begyét kikívánkozhatnékjukkal.
- Levélben, telefonban, e-mailen.
- Hasztalan üldözlek.
- A rekesz, melybe mondataim fogadtad,
- gravírozott üvegkoporsóvá zárul.
-