Szavak

Már oldalakat írtam tele neked,
mégsem mondok semmit.
Csak szavaim vannak,
melyekkel viszonyunk kibélelhetném,
de épp ezek keltek most szárnyra
s hagytak itt a feszítő nap alatt állva.
Ha a távolságot, mint üveggolyót
egy acélkalapáccsal széttörhetném,
le se bagóznám szavaimat.
Kezembe, szájamba fognálak,
előbb megráználak, mint
Krisztus a vargát, majd
körbetekernélek mozgásom gyolcsával,
hogy ágy(ék)a légy keserves kínzatásumnak.
Ám addig is maradnak a szavak.
Bepókhálósodott, finoman metszett,
foglalat nélküli gyémántok,
mik sebesre bökik bévülről
az ujjam begyét kikívánkozhatnékjukkal.
Levélben, telefonban, e-mailen.
Hasztalan üldözlek.
A rekesz, melybe mondataim fogadtad,
gravírozott üvegkoporsóvá zárul.