Négyes, avagy változások követése.

Szereplők:

Első nő: fiatal, kissé vadul öltözködő lány, kb. 25 éves.

Első férfi: sovány, elegáns, 30 év körül

Második férfi: körülbelül 50 éves

Második nő: 40-45 év közötti nő, kopottas ruhában

(A színpadon három lakás látható. Asztalok, székek, heverők. Az asztalokon komputerek. A első nő belép a szobába. Kezében borítékot tart. Felbontja, egy ideig nézi a papírt, aztán a földre dobja, rátapos, belebámul a tükörbe.)

Első Nő: Istenem, Iste... (Leül a székre, rágyújt). Na, Emily Dickinson, ezt jól megcsinál... A francba. (Felveszi a papírt, olvassa.), az annyi... (Kimegy a konyhába, zajok, aztán visszatér.), A fenébe, kölcsön kell kérnem. Ezt a telefonszámlát nem tudom kifizetni! Képtelen vagyok. (Leül, felveszi a telefont, tárcsáz.) Halló? Zoli? Még nincs otthon? Miért keresem? Drágám, beszédem van vele. Igen, a Zolival! Személyesen. INTERN ÜGY! Mikor is jön? Nem tudod? Megint nem tudod, értem! Megmondanád néki, hogy hívjon vissza, drágám. Mert fontos! Nem szívesen? Figyelj! Nem akarok tőle semmit! Ami elmúlt, az..., igen, pont így van. (Kiabál.) Nem kell félned, edd csak meg a Zolikádat! (Levágja a kagylót.), Istenem, miért nem hiszi el? Egy zuhanyt adj, Uram, vizet fáradt testemre... (Kimegy. A második lakásban kigyullad a fény Az első férfi belép. Ö is borítékot szorongat a kezében. Kibontja, megnézi, lassan az orrába túr. Gondosan összehajtja, az asztalra teszi a számlát, majd az asztalhoz lép, bekapcsolja a komputert.)

Első férfi: Nézzük... (Kapcsol, tesz-vesz, modemsípolás hallatszik). Postám van-e? Yes, post! Incomming message! Na, kitől? Esett a Noxia részvény 8 százalékot? Mélységes részvényem! Más? (Olvassa.) Megszülettem, 3,5 kiló vagyok, Viktor névre hallgatok, örömmel tudatom, tökegészséges vagyok. (Feláll, járkál, visszaül, írni kezd.) Kedves Viktorka, remélem, szabad, független, bátor ember akarsz lenni, és éppen ezért rengeteg bánatot okozol majd szüleidnek. Pont. Hopp! P.s. Hajrá dagadt, el ne hagyd magad! Üvölts! Főleg éjjel! Hajnalban, vasárnap! Attól erősödik a tüdőd. Pont. Most mehet vissza a feladónak. (Modemsípolás, unott női hang közli: Az üzenet elment.) Jól van. Mi van még? Semmi! Nix! Nothing! Niente! Nix! Nuku. (A fKimegy. A nő visszajön.)

Első nő: Kit lehetne még... (Telefonál, nem veszik fel.) Fenébe, rögtön huszonegy óra.

(Az első férfi visszajön leül a computer elé.)

Első férfi: Ping, irány, a magányosok kávéháza... Összetört szívek, kövér nők, férfiak, sovány nők, férfiak..., ping-wouw, nézzük, ki tekereg magányosan az Interneten, huhu..., még senki..., majd este kilenc órakor jönnek elő a báránykáim... Akkor csettegtek itt? Vilit akartok, he? De telefonszámlát nem? Ping, senki, nézzük csak, milyen is az időjárás, lám-lám, San Diegóban süt a nap, na, ez aztán megnyugtató, itt meg az áll, hogy itt esik. (Kinéz az ablakon). Nem is igaz, hülyék...(Az első nő közben idegesen járkál le-föl, nézi az órát.)

Első Nő: Úgyis mindegy! Még ma éjjel vitatkozunk! Ma bekapcsollak drágám (Megsimogatja a komputert.), ma utoljára bebújok a cet sötét hasába, belenézek a hóhér szemébe, elmerülök az életben tartó börtönödben. (Nevet.) Várjatok csak, ma éjjel még megszervezem a fene nagy libidótokat, megpiszkálom sötét fázisotokat, itt jön Emily, a szüfrazsett, még öt perc van hátra. (Kimegy.), Kávét adj, Istenem testemnek, nagy bögre kávét!

Első férfi: Húst akarok (Írni kezd.), itt van valaki, please, give me a date, ki vagy November6? Fiú? Asszony? (Feszülten figyeli a képernyőt, vár.), szóval tárgyilagos vagy! Hehe, régi vicc! Én pedig az ágy, a vágy diplomatora (Vár.), na-de ilyen csúnyát írni.(Ír.), nesze, te kis piszok, most megkaptad a bácsitól, te csúnya, pattanásos, dagadt lány a maszatos, nedves álmaiddal! Peng! Micsoda? (Olvassa a képernyőt.) Hogy bocsánatot kérsz? Ezt itt nem szokás! Hát nem tudod, itt soha senki semmiért semmiféleképpen nem kér bocsánatot. Ezért ülünk itt! (Ír.) De azért-el-fo-ga-dom...., peng, woman? Vagy férfi?, Tell me Vilmos, te válaszolj! Te TÉNYLEG asszony? (Ír.). Nem hiszem. Bizonyítékot akarok! A mellbőségedet add meg te-te, cuncimókus (Ír.), te-te, már megint csúnya dolgokat mondasz, azt válaszolod, hogy Robi Hood hülye, le-hü-lyé-zel, cöcöcöcö, (Ír.), nesze, akkor most kilépek!

(Kapcsol a modemen, kimegy. Az első nő fel-alá járkál)

Első nő: Puff... Mégsem kapcsolom be, olvasni fogok, szonetteket, görög klasszikusokat, shit, nincs is görög klasszikusom (Nevet.), se római, se albán klasszikusom, magyar klasszikusom főleg nincsen, ejnye, Emily, mit csináltál az elmúlt harminc évben? MIT TETTÉL EDDIG? Ejnye-ejnye. (Kimegy.)

Első férfi: Na, most, aki bújt, aki nem, hát kezdem. Mi volna, ha estére valakivel összejönnék, összebújnék, összebújnánk, bújnánk-búgnánk, súgnánk, tennénk-vennénk a meleg szobában, ó-ó, (Ír, a modem sípol), kövesd azt, mit szíved kíván. Van itt valaki? (Vár, az első nő közben visszajön, bekapcsolja a komputerét.)

Első nő: Na, magányosok kávéháza, klikk, bent még tágasabb, a lónak négy lába van (Ír.), ki is vagy te, Robi Hood, ki bujkálsz eme virtuális szoba sötét sarkában?

Első férfi: Ajtóstul rontasz belém, Emily, tudod, a sivatag nem üres, hanem nyitva áll, kicsi szám nagy szám, itt vagyok, (Ír.), tudd, drága Emily, hogy a boldogság ebben az életben adatik meg, nem egy másikban... (Vár, figyeli a képernyőt.)

Első nő: Zöldséget kopogsz a klaviatúrán, te Robi! (Ír.)

Első férfi: Jól van, Emily Dickinson, akkor másképpen csináljuk! (Ír.) Ki bolondságot ír, nem veszítette még el józanságát, hanem éppen az, aki a józanságon kívül mindent elveszített, az a bolond..., he?

Első nő: Láttunk már lovat gyógyszertár előtt hányni. (Ír.)

EF: Ezt nem érteni. Mi-cso-da? Hányni? (Ír.)

Első nő: MAR-HA! (Ír.)

Első férfi.: Tessék..., tessék csak üvöltözni..., töröld belém lábad! (Le-föl járkál.) Arról pedig mi a véleményed, hogy a pokolba könnyebb az út..., de ezt nem írom , ezzel a hülye némberrel nem kell vitatkozni. Na, babám? (Leül, ír.) Mi is a kedvenc színed? Miről álmodsz magányos, nedves éjszakáidon? Szereted a zenét? És vándorolni? Szereted a romantikus estéket? Gyertya, pezsgő, erkély? Tudod mit? (Ír.) Magányos vagyok. Csak ülök a tágas csupa króm irodámban. Ablakom egy térre néz. Lent a szerelmespárok ölelik egymást, és ilyenkor úgy fáj a szívem... Peng, enter? Nem, ez nem jó, nem küldöm! Várj csak! Megvan! Tudod, nincs senkim ebben a big városban. Három hónapja élek itt, és tegnap arra gondoltam, amikor mentem le a lépcsőn, és kiléptem az utcára, ugyanarra az utcára, mint tegnap, hogy eleget éltem. Itt az ideje, hogy... (Vihog.)

Első nő: Hé, kopé! (Hangosan olvassa a férfi üzenetét a képernyőről.) Ilyesmivel nem illik viccelődni! (Ír.) Dohányzol, Robi? (Rágyújt.)

Első férfi: Gondolhattam volna, hogy nem hiszel nekem! MICSODA HÜLYESÉGET kérdez ez itt! NEM! Nem dohányzom. (Önmagának.) Ma már csak a hülyék dohányoznak.

Nő: Gondótamapámhogynemvagybagós! De hogyan tovább, Robi?

Első férfi: Mit akarsz tőlem? MIT? (Ír.) Gyere cicám, elő a far-b-ával (Megtapogatja magát.).

Első nő: Van valakid?

Első férfi: SENKIM! Ez igaz. (Önmagának.) Sajnos.

Nő: Ne hazudj, Robi! Itt mindenki hazudozik. Milyen ruha van rajtad? Milyen alsónadrág?

Első férfi: Ádámban vagyok.

Első nő: WOUW!

Első férfi: Szexeljünk egyet?

Első nő: Disznó vagy, Robi. A lelkem nem érdekel? (Suttog.) Na, kisapám, gyere csak, gyere a csapdába. A LELKEM? NEM KELL? Az én lelkem, melyet két szép mellem takar? A lelkem, mely a puncim fölött piheg? A szép lelkem, melyet összetaperoltak a hozzád hasonló gyűrött, csóringer alakok? He? Meséljek neked erről? Utállak, ha unalmas vagy!

Első férfi: Cicamica, gyere el hozzám! Van pezsgőm... (Ír, majd kiszalad a konyhába. Hallani, ahogy kinyitja a hűtőszekrényt, majd káromkodik.) Hová a francba raktam.

Első nő: Viccelsz? (Türelmetlenül.)

Első férfi: Persze (Visszajön.), hogy nem! Elveszlek feleségül. Még ma éjjel.

Első nő: Mayday-mayday, megjött a kisgazdám, vacsorázni akar! Ilyenkor át kell ölelnem, meg kell simogatnom szegénykémet. Vakargatnom kell a hátát, hisz egész áldott nap csak robotolt a tökfej, hajtotta a pénzt. Húsz perc múlva találkozunk, jó? Jó? JÓ? Most pedig oszolj!

Első férfi: Yes! (Ír.), ígéretesen indul, hehe..., (Kikapcsolja a komputert, kimegy a konyhába. A harmadik lakásban kigyullad a villany. A második férfi lép be a lakásba. Kezében bőrönd. Láthatóan idegen. Lassan körülnéz, leül, felveszi a telefont, tárcsázni kezd.)

Második férfi: Halló! Megérkeztem! Igen, mindent megtaláltam. Igen, ne aggódj Hogy levél? (Kimegy, visszajön.) Reklám, meg a telefonszámla! Értem. Hol? A komputeredben nézzem meg? Hogyan? Ez a jelszó? (Nevet.) E-mail? Később visszahívsz? Oké! (Leteszi a telefont.) Bekapcsolom. A legnagyobb gomb, mindig azt kell megnyomni. (Figyel.) Belépek onnan-oda. Semmi. Péterkém, semmi, nem szeret téged senki! Azt hiszem, nincs mailed, gyerünk, akkor kilépek? Kilépek. Klikk! (Táskájából konyakosüveget vesz elő, meghúzza, kimegy, a komputert bekapcsolva felejti. Az első nőnél megszólal a telefon. A nő berohan, felveszi a kagylót.)

Első nő: Halló! Zoli? Fel akarsz jönni? Itt ülsz az autódban? Éppen a ház előtt parkolsz? Aha! Jönnél, te ravasz? Beszélgetni? Miről, nyavalyás? Arról, hogy utazzunk el megint síelni télen? Arról, hogy megint mocorog nadrágodban a virgácsod? Arról, hogy a feleséged sejti? Tudom, ebben a városban mindenkinek szüksége van a szeretetre! Nekem meg pénzre van szükségem. Igen, csak pénzre. (Nevet.) Tessék? Na, akkor tudod mit? Inkább menj haza a feleségedhez! Róla tépheted a vastag ökobugyit, ő nem olyan emancipunci, mint én, akin most olyan csábító se-lyem-sem-mi-mi van, hogy megörülnél, ha meglátnád. (Lecsapja a telefont.) Elrontottam! Miért nem tudom tartani a számat? Nincs pénz, nincs Internet! Zolika! (Kimegy, a konyhában csapkodja a tányérokat. A második férfi lakásában megszólal a telefon.)

Második férfi: Halló, sikerült, nincsen semmi üze. Ja, nem te vagy az? Kivel beszélek? Egy barátnővel? Nem, nincs itthon. Elutazott. Hová? Ne haragudjon, de nem tudom, kivel beszélek. Sajnálom, de nem tudom, közölhetem-e önnel. Ezt értem, de nézze, most leteszem. Jó, Éva kereste, megmondom neki. (Leteszi a telefont.) Ennem kéne valamit. (Kimegy. Az első férfi visszajön, leül a gép elé. Közben eszik.)

Első férfi: Letelt a húsz perc. Megetetted már a bestiát? Adjál neki sört, hogy jól aludjon a tévé előtt. Itt Tarzan, gyere Jean, komm zu Papi! (Az első nő közben le-föl járkál.) Mennyit eszik ez az ember? Na, cunci, logolj, loholj BE! Hagyd a barmot másra, engem vigyél a v-ágyba.

Első nő: Nem tudom kifizetni a számlát. Kikapcsolják a telefonomat. Zoli, hívjál fel! Sajnálom, hogy így bántam veled. Zoliiiiii! (Felkapja a telefont, magához szorítja.) Jó, ma utoljára, aztán vége! (Leül, bekapcsolja a komputert.) Robi, jövök. Már vársz rám? Ezt szeretem. (Ír.) Na, mi legyen velünk, koma?

Első férfi: Mi legyen? (Olvas.) Kedvesem, szabad vagy? (Ír.)

Első nő: Ki szabad itt? Nem arra vagy te Robi Hood, hogy felszabadíts bennünket? Milyen hős vagy te? Te, lágyult tojás! Hány éves vagy? Van feleséged? Pénzed? Mit olvasol mostanában?

Első férfi: Emily, nagyon koptatod a billentyűket! Hát akkor rajta: nix lenni feleség! Pénz akad. Lenni 175 éves. Most a képernyőt olvasom.

Első nő: Ejha! Igazi komikussal akadtam össze.

Első férfi: Most én kérdezni! Honnan kontaktálsz velem? Emily?

Első nő: Őszinteségért leszek becsületes. Cserébe. Elárulom magam, itten vagyok Budapesten, rongyos kerületben, romos házban, második emelet, senki sem kedves, ha pénzed van, akkor! Macskám nincs, utálom a reklámzacskót, a tévé előtt szoktam enni, körmömet kékre festem, na, ennyi sok is neked, Robi. Mindent tudsz? Pont. Pont?

Első férfi: Emily, találkozzunk. Még ma este? Mit szólsz? Bekapom a kék körmödet. Egészen!

Első nő: Robi, gondolkodnom kell. Nagyon magányszag támadt a szobámban töled. Egy óra múlva megint belépek. (Kikapcsolja a komputerét, összegörnyed. A második férfi lakásában megszólal a telefon.)

Második férfi: Halló, nincsen email. Az lehetetlen? Azt hiszem, mindent jól csináltam. Nézzem meg újra! Várj, keresett egy nő. Éva. Igen. Nem mondtam meg neki! Ne is? Jó. Mikor? Persze. Minden rendben. Jó-jó. (Leteszi a telefont.) Szóval, email? Akkor, kattintok ide-oda, most meg belépek, jelszó, postaláda, indul a. Mi indul? (Az első nőnél megszólal a telefon.)

Első nő: Zoli, sajnálom! Ja! Nem, nincs itt! Amennyiben itt lenne, akkor nem úgy venném fel a telefont, hogy Zoli nevét mondom! Vagy igen? Persze, trükközök, drágám. Miért? Még mindig nincs otthon? Azt mondta, hogy nálam ül? Állandóan nálam? Itt? Még tegnap is? (Eltakarja a kagylót, magának suttog.) Te rohadék, te szemét. (Megint hangosan.) Tegnap sem volt nálam, érted? Hazudik! Csal! Másik nővel, drágám. Örülök, hogy felnyitottam a szép szemedet. Ilyen a megcsalt a nő savanyú sorsa. (Lecsapja a telefont.) Rohadék! Ma tényleg keresek magamnak egy másik pasit. Snapszot, de azonnal (Kirohan a konyhába.) meggyötört májamnak.

Második férfi: .itt lehet csevegni? (Ír.) Téma? Erotika? Ez virtuális szoba? Nevet kell adnom magamnak? Nickname? Ivenhoe? Elkelt? Zorró? Robin Hood? Szintén? Sztahanov? Remek. Valamilyen hős csak maradt nekem is. (Olvas.) Ebben a teremben nem szabad csúnyát írni? Miért nem? Milyen erotika az, ahol nem szabad csúnyát mondani? (Mormogni kezd.)

Első férfi: Na, akkor nézzük, hogy mit jelent, hogy Emily Dickinson? (Könyvet vesz elő, olvas.) Ez érdekes. Ez tényleg nő! Méghozzá milyen! Szereti a tragédiát. Akkor magányos, come on, szerencsém van veled, végre megtaláltalak, Emily! (Olvas.) Végre csettegek egy jót, ha akarod. Gyere már, oly magányos vagyok. Nem látod? (Nevet.) Persze, nem látod, azért beszélünk így és itt és most egymással. Különben mindegy. (Az első férfi kimegy. Az első nő visszajön, leül a komputer elé.)

Első nő: Micsoda hülye vagyok! Zoltán, te mindenkit elárulsz? Miért használod ki, hogy alig vannak valamire való férfiak ebben a rohadt városban? Miért teszed ezt a nőkkel? (A nő leül, ráborul az asztalra. Az első férfi visszajön, leül a komputer elé.)

Első férfi: Mi van már? Miért nem lépsz be? Itt csak Barbiek vannak. Ezekkel nem tudok, Emily, hát nem érted? (Ül, olvas.)

Második férfi: Sziasztok. (Figyelmesen olvas, vár, ír.) Kedvesek vagytok. Szia Barbie, Szia Barbie3. Szia Nyúzott Egér, Walkabout, King neked is, Bőrharisnya, Kovács bácsi. (Olvas.) Honnan jön a nevem? Mit jelent: Sztahanov? (Felváltva ír, olvas.) Rossz éveket, kedves King. Most lenni rossz évek? Ez igaz. De másképpen. Tudod, régebben nem lehetett volna. Unod? De King! Te kérdezted! Csak úgy? Hogy lehet ilyesmit "csakúgy" kérdezni? King? Tessék? King kilépett a chatből? A beszélgetésből kiugrott? Hát te meg ki vagy? Miért írsz közbe, Robi Hood? És miért ne vegyem személyeskedésnek? A durvaságot? (Ír, olvas.) De ilyet nem lehet! Itt mindig mindent lehet? Miért?

Első férfi: Te tényleg a múltban élsz, papa. (Ír.) Figyelj: miért van az, hogy aki átélte a rosszat, szívesen megismertetné másokkal is? Sztahanov, dőlj csak magad arra a szívlapátra! Senki sem kíváncsi arra szutykos, értelmetlen múltra!

Második férfi: Mi tényleg szenvedtünk.

Első férfi: Mondom megint: a múltad senkit sem érdekel. Főleg nem az erotika szobában. Bár lehet, hogy a szenvedés csak izgat itt valakit. Itt az érdekes: honnan jelentkezel? Ki van a név mögött? Van-e pénzed? Érted?

Második férfi: Akkor mire jó ez az egész? (Szomorúan.)

Első férfi: Hogy otthonodban elfelejtsd otthonodat.

Második férfi: A világ tele van jópofa mondásokkal, de segíteni egyik sem segít. Minden olyan gyorsan megy, a gondolkodáshoz pedig idő kell. (A második férfi lakásában csengetnek.) Izé, mennem kell. Ki.

Első férfi: Jó szórakozást, lajhár! Menekülni már megtanultál? Akkor nézzük csak, ki van még?

(A második férfi lakásában. Hallani, ahogyan ajtót nyit. Egy nő ront a szobába.)

Második férfi: Mondtam, hogy nincs itthon! Elutazott. Én vigyázok a lakásra. Látja? Senki.

Második nő: Nem magával van bajom! Hol bujkál? (Hirtelen nevetni kezd.) Olyan ez, mint egy rossz film, igaz? Jól megijedt? Mert akkor örülök! Éva vagyok.

Második férfi: Jó napot. Üljön talán le.. (Zavartan hellyel kínálja.)

Második nő: Maga a barátja?

Második férfi: Persze-persze, de.

Második nő: Igen? (Hosszasan egymásra néznek.)

Második férfi: Rosszul bánt magával?

Második nő: Maga sem látszik különösen boldognak. (Nevetni kezdnek. A nő hosszasan nézi a férfit.)

Második férfi: Nézze, elutazott. Csak én vagyok itt, meg ez az izé, ez a fene komputer. Éppen beszélgettem valakivel a komputeren keresztül, amikor maga csöngetett. Érdekes ez az új., kommunikáció. Intim, mégis személytelen. Kicsit. (Zavartan elhallgat.)

Második nő: Nem érdekel! Hagyja abba! Ez őrület. Miért bíznak a férfiak egy dobozban? Miért gépelik bele a legféltettebb titkaikat? Na? Miért nem nyitja ki inkább az ablakot, és üvölti ki az utcára, hogy: impotens vagyok? Miért nem meséli el hangosan a sarki kocsmában, hogy utálja, ha.

Második férfi: Miért ilyen dühös?

Második nő: Maga nem lenne az, ha a felesége a mosógéppel beszélgetne?

Második férfi: Nincs feleségem.

Második nő: Nem ezt kérdeztem. Szóval nincs itt. Elutazott?

Második férfi: Csak én vagyok! Tehetek még valamit önért?

Második nő: El kellene vinnem a dolgaimat. Jön a hideg, a téli ruháim itt maradtak a lakásban. Kabát, sál, cipö. Tudom, kicsit furcsa az egész, de. (Megszólal a telefon. A férfi felveszi.)

Második férfi: Te vagy az. Na végre! Nincsen e-mailed. Figyelj csak, vendéged van. Éva. Itt ül velem szemben. Mit akar? A ruháit akarja elvinni, jön a hideg. Akarsz vele beszélni? (Feszülten figyel, bólogat, végül leteszi a kagylót.) Sajnálom, mennie kell. Állítólag semmi keresnivalója nincs itt. Kérem.

Második nő: Nincs hova mennem. (lassan)

Második férfi: Ugye viccel?

Második nő: Nem.

Második férfi: Akkor most.

Második nő: Mi lesz? Ne félj, elmegyek. Viszem a ruháimat, a többi nem tartozik rád. Még nem vagyok oly régen hajléktalan, hogy ne legyek büszke! Egyébként mi a foglakozásod?

Második férfi: Tanár voltam, valamikor. Most pedig taxit. vezetek. Egy vidéki városban.

Második nő: Ó, üdvözlöm, kolléga úr! Téged miért dobtak ki? Engem egy vers miatt. De ez hosszú történet. Miért nincs lakásom? Mert nincs állásom. Akkor pedig se pénz, se törlesztés, és jön a bank, a végrehajtó, aztán nincs lakás. Tudod, ez a világon mindenütt ilyen egyszerűen megy. Milyen régen ültem taxiban, kolléga úr! Mit csinálsz itt?

Második férfi: Valamit el kell intéznem. Hivatalos ügy.

Második nő: Hagyd, nem kell magyarázkodnod. Tudod, mit? Megmutatom, hogyan működik a komputer! Az iskolánkban volt. Egy hajléktalantól is lehet továbbképzést kapni, nem? (Leülnek a gép elé, halkan beszélni kezdenek. Az első nő felegyenesedik.)

Első nő: Zorró, Robi Hood, Tell Vilmos, János vitéz (Ír.) megint itt vagyok. Szerteszét árad a hálón gyöngéd szavam. Kire találok, ki megérdemel eme gyönyörű Földön? (Nevet, rágyújt.) Szeret engem valaki? Magányosok, ide-ide! Na, bent vagyok. (Modemsípolás hallatszik.)

Első férfi: Ó, hát itt vagy megint? Megetetted gazdádat?

Első nő: Puszi. Nincs kisgazda!

Első férfi: Elment? Rokonszenves ember.

Első nő: MEGCSALT!

Első férfi: Ó! Bocsánat! (Olvas, ír.)

Első nő: Semmi baj. (Hirtelen elsírja magát. A billentyűzetre borul.)

Első férfi: BöBöBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB? Mi van? Ezt miért írod? (A lány közben lassan megnyugszik, felegyenesedik.) Sírsz szívem? Szívesen megsimogatnálak! De nem tudlak. Emily, ne lépj ki! Ne! Miért csalt meg? Emily!

Első nő: Kedves vagy, Robi. (Ír, szipog.) Hogy jöttél rá, hogy sírok?

Első férfi: Megéreztem.

Első nő: Most utálnom kellene Téged! Ne hazudj a nőnek! SOHA! Csak a gyáva férfi hazudik! Érted? Miért vagytok ilyen gyávák? Férfi vagy te egyáltalán? Ugye, az vagy? (Kapkodva ír.)

Első férfi: Igen. Férfi!

Első nő: Második tanácsom: főleg ne hazudj üzenetrögzítőre! A szekrényem tele kazettákkal! Az üzenetivel. Miért nem hallottam meg, hogy hazudik? Azt hiszem, ez jó éjszaka, hogy.

Első férfi: Mire? (Ír, olvas.)

Első nő: . hogy véget vessek. (Ír, olvas, ír.) Egy paripa elé vetem magam, érted?

Első férfi: Tényleg itt vagy ebben a városban? Találkoznunk kell! (Töpreng.) Te is ma kaptad meg a telefonszámládat?

Első nő: Robi Hood, nem bízol bennem? Itt vagyok a közeledben! Nem érzed? Felvághatom az ereimet tőled 50 méterre, és semmit sem tehetsz! Akarod tudni a címemet?

Első férfi: Nem. (Észbe kap, ír!) Dehogynem. Érzem a tested melegét. Emily!

Első nő: Ez jó. Mivel foglalkozol, Robin Hood? Mi is vagy Te? (Megnyugszik.)

Első férfi: Ej-ej, megint kérdezel. Aki sokat kérdez: bizonytalan! Nem tudtad? Mire jó ez a faggatás? Volt nekem egy feleségem. ő is.

Első nő: Egyszer mindenkinek volt férje, felesége., ez az eleve elrendelés. Aki pedig sokat kérdez: kíváncsi. Na te, tökfej, tényleg találkozni akarsz velem?

Első férfi: Yes. Most rögtön. Hé? (Dühösen kiabál, rázza a fejét.) Ki vagy! Minek irkálsz bele a lelki levelembe? Hé? Ezt most miért teszed velem? Ki vagy? Mit csinálsz a gépemmel? Hé! Sztahanov. (Második férfi, a második nő összenevetnek. A nő folyamatosan ír a komputerbe.)

Második nő: Látod, aki megüt, azt Te is elkalapálhatod! Ez a Robi Hood volt szemtelen? Na, mit akarsz a gavallérnak mondani? Most telelövöm olyan fájl-lal, hogy. Miért? Mert akkor semmit nem tud. Blokád alatt a gépe. Olyan béna lesz, hogy még a nevét sem tudja beírni a komputerbe. Nem hiszed? (Nyomogatja a billentyűket.) Kellett ez neked, Robi? Kellett neked bár? Akkor neszebár. Mi van? Befagyott a géped? Leomlik a rendszered? Őrjöngesz?

Első férfi: Elveszítem! Emily? (Mereven a képernyőre bámul.) Emily! Hagyd abba! Sztahanov! Kérlek! Iste. Emily?

Második nő: Nesze. Miért bántottad a világot?

Első nő: Nem válaszolsz? Nem akarsz? Akkor bocsánat. Tényleg nem akarod tudni? (Őrjöng.) Akkor meg miért írtad, hogy találkozni akarsz? Mit tudsz te a könnyeimről? Mit tudsz rólam? Miért vagy olyan te is olyan, mint a többi? Miért félsz? Teee, te talicska! (Dühösen kikapcsolja a komputert. Kimegy.)

Második férfi: Kérlek. Hagyd abba! Nem kell bántani!

Második nő: Bántani? Semmi kára nem lesz, nem lőttem semmilyen komputervírust neki! Csak elektrosokkot kapott a komputere! De rendben van. Nem bántom, békés leszek.

Második férfi: Utálom az erőszakot!

Második nő: Az ég kék, a fű fűzöld, a lélek meg fehér. Munka, tanulás, szerelem. Az élet szép, embernek ember nem farkasa, elröppent felettem az idő vasfoga. Bergen-Belsen után légy jó Csernobilig! Nos?

Második férfi: Manapság mindenki csak zagyvál! Ki győz, ki veszít., erről szólnak ezek a modern mondatok. Látja, itt kezdődnek a gondok! Pontosan itt! A beszéd üzleti fegyver lett. Pedig a beszéd párbeszédre jó. Hiszen semmilyen más lehetőségünk nincs, csak a beszéd!

Második nő: Tanár bácsi, azt hiszem, most hívok egy taxit! Mennem kell.

Második férfi: Taxit? Nem azt mondta, hogy.

Második nő: Bosszant, hogy nem érted ezt a világot? (Gúnyosan.)

Második férfi: Miért, magát nem bosszantja?

Második nő: Miért kell érteni azt, ami körülvesz? Miért fogadtuk el ezt, hogy tényleg választ kell találni arra, hogy: honnan jövök? Hová megyek? Ki vagyok én? Mi ez az örökös kutatása a nagy-nagy titoknak! Csak attól vagyunk értelmesek, ha hosszadalmas magyarázatot adunk az életről? Tudod mit? Szerintem egy félénk mosoly többet ér minden versnél, egy szép simogatás minden szerelmes filmnél. (Tűnődve.) Érdekes, hogy erre a felismerésre már csak akkor jut az ember, ha már semmire sem jó.

Második férfi: Sajnálom.

Második nő: Ne haragudj. Fáradt vagyok. Erőszakos. Mennem kell.

Második férfi: Hová?

Második nő: Tényleg érdekel?

Második férfi: Lehet, hogy elmaradottnak tűnik, de én úgy tanultam, egy nőt meg kell menteni. (Nevet.) Ez is elmaradott?

Második nő: Nem kell magyarázkodnod. (gyöngéden) Ülj vissza a komputer elé. De tudnod kell, ez az egész holnapután már elmaradott. Ez az egész komputer.

Második férfi: Hova? Hová? Mégis hová megy?

Második nő: Nem elmaradott a kedvességed! Nem. Megható. Köszönöm.

Második férfi: Hová mész?

Második nő: Van egy barátnőm. Nála alszom. A kanapén.

Második férfi: Igen. Nos.

Második nő: Nos? (Megszólal a telefon. A férfi sietve felkapja a kagylót.)

Második férfi: Halló? Te vagy az? Igen, de nem. Nem. Miért nem? Mert nem tud hová menni! (Dühösen.) Nem! Itt van még. Tanítja a komputert. Nem értem! Nem tudom, hogyan lehet ezt így. (Fülel, bólogat.) Igen. De tudod, miért? Mert ezek betegek lesznek, mert felakasztják magukat, mert mérget nyelnek, mert a folyóba ugranak, mert a sínekre fekszenek és mi semmit sem teszünk ellene! Érted? Semmit sem teszünk értük! Tudom, hogy elmaradott vagyok! De akkor is!

Második nő: Nem ez akarom! A sajnálat a szeretet legrombolóbb módja. (Elindul kifelé.)

Második férfi: Maradj. (Int a nőnek, maradjon, közben telefonál.) Miért vagy ilyen kegyetlen? Nem tudok, semmit? De szemem csak van. (A nő közben kimegy. A férfi ledobja a kagylót, a nő után rohan. Az első nő visszajön, leül a komputer elé.)

Első nő: Ej, megint sírtál, Emily! Megint alkoholizáltál, Emily, megint turkáltad az orrodat, ej-ej, Emily. De légy pozitív! Nevess! Kacagj! Vidd le a szemetet. Énekelj a zuhany alatt! Menj le az utcára! Öleld át szemetest, a kínai boltost, a taxist. (A második férfi visszajön. Egyedül. Megszólal a telefon.)

Második férfi: Halló? Elrohant. Miért? Kidobtad? Mert bolond? Nem vettem észre. Micsoda? Ezt nem hiszem el. Az életedre tör, röhögnöm kell. Neked mindenki az életedre tör, emlékszel? Amikor mérget öntöttek a poharadba! Ez a nő nem olyan! Késsel? Ugyan már! A táskájában hordja, persze. (A második nő visszajön. Keze a táskájában.) Képzelődsz! (A férfi észreveszi a közelítő nőt. Ijedtében lerakja a telefont) Uramisten! Hát maga?

Második nő: Visszajöttem. A ruha! Hideg van! El akarom vinni.

Második férfi: Igen, de.

Második nő: Nem érti? HIDEG! Ember vágyni melegségre! Kapni gyapjú! Hidegre ruhát! Bőrt védeni, reszketni aluljáróban. Félni rablóktól. Mindig félni. (Szipog.) Fáradt lenni. Itt és most!

Második férfi: Izé, magyarázd el még a komputert. Maradj velem. Kérlek! Ülj le.

Második nő: Jó! Üljünk le. (Kihúzza a kezét a táskából. Papír zsebkendőt tart ujjai között.)

Második férfi: Ettél ma valamit?

Második nő: Persze. (A férfi benyúl a táskájába, szendvicset vesz elő, a komputer mellé teszi.) Második férfi: Nos, segítesz?

Második nő: Aztán elvihetem a kabátomat?

Második férfi: Hogyan lehet az Internetes postát megnézni?

Második nő: Jó. Nézd csak. Itt indul.

Első férfi: Már megint felbukkantál, Sztahanov? Egyöntetű! Itt vagy megint!

Második nő: Akkor most elnézést kérjek?

Második férfi: Igen. (A második nő ír.)

Második nő: Robi, sorry. Nem volt szép, amit csináltam. Éjjel van, magányos vagyok, alkoholt ittam.

Első férfi: Kitört az abszolút káosz! Itt is rendezett lett a hangnem. Bőgök az örömtől, hogy sorry-zol! Ki vagy Sztahanov? Nő? Férfi?

Második nő: Ketten vagyunk. One man plusz one woman! (Ír, olvas.)

Első férfi: Wouw, párban? Akkor mi a francot kerestek a hálón? He?

Második nő: A magányosok jobb emberek?

Első férfi: A magányosok értik egymást.

Második nő: Magányos vagy, Robi? Nincs hercegkisasszony, kit megmenthetnél? (Enni kezdi a férfi szendvicsét.)

Első férfi: De unom ezt a kérdést! Na, megyek.

Második nő: Robi, maradj csak! Beszélj velem. Érzem, senkid ezen a világon. Én is egyedül vagyok. Ez a férfi nem a. partnerem. Robi?

Első férfi: Mi a neved? Az IGAZI neved! Hé?

Második nő: Én vagyok a legelső nő! (Ír, olvas.)

Első férfi: Rendben Éva, itt a kígyó beszél! Milyen krapek a partnered? Mit csinál?

Második férfi: Nahát, megint kezdi. Szemtelenség.

Második nő: Taxis tanár, tanár taxis. Valamikor nagyon sokat ivott, elvált, egyedül él, a lakását rendben tartja, szorgalmas, becsületes, félénk, templomba nem jár. Magányos.

Második férfi: Ezt honnan tudja rólam? (Méltatlankodik.)

Első férfi: Értékes ember lehet. (Ír, olvas.)

Második nő: Te sokkal dörzsöltebb vagy. Ö bizonytalan, te meg nagyon bizalmatlan vagy. Ez a különbség. Ilyen férfiak nem élnek a nagyvárosban. És ez jó így. Más: az előbb én bántottalak, mert te bántottad őt.

Első férfi: Rendben Éva, megadom magam. Szereted?

Második nő: Alig ismerem. (A második férfi zavartan feláll, kimegy.) De tény: rokonszenves. Nagyon rokonszenves.

Első férfi: Ne várj, Éva. Öleld meg! Nagyon kevés az idő. Látod, én várok, keresek, kutatok, de az egész világon nem találok.

Második nő: Most kilépek! Megyek, Robi. Megölelem. Vigyázz magadra. (A nő feláll, a férfi után megy a konyhába.)

Első férfi: Ez tényleg kilépett. Boldog, hát rögtön elhagyott. Ilyenek az emberek. (Gúnyosan.) Végre valami pozitív dolog történt. Végre, velem is történt valami szép! (Le-föl járkál.) Ettől széles jó kedvem lett. Na, most lehet örülni! (Dühösen rugdalja a széket, ütlegeli az ajtót. Üvölt.) Hej, de szélesen jó kedvem lett. Holnap taxival megyek az irodába. Piszkálni fogom a taxist. Leszólom az autóját! Mesélek neki a tőzsdéről! Az angol nőkről, a piramisokról, az óceánról, a Grand Canyonról. A koszos autójában mesélek majd az ír kocsmákról. Belefingok az autójába, nem adok borravalót. Robi Hood soha nem ad borravalót. (Belép az első nő, a komputeréhez lép.) Nincs irgalom! Nincs! Miért tesz a boldogság közömbössé?

Első nő: Még itt vagy, Robi? Robi? (Írni kezd.) Na?

Első férfi: Hé? Mi van? (A gép sípol, leül a gép elé.) Visszajöttél? Hozzám? Emily? Te vagy?

Első nő: Van kamerád, Robi?

Első férfi: Van. És neked?

Első nő: Látni akarom az arcodat! Mutasd magad! Tudni akarom, milyen férfi vagy! Kapcsold be! (Ír, olvas.)

Első férfi: Bízhatom benned?

Első nő: Milyen ostobaságot kérdezel!

Első férfi: Bízhatom benned?

Első nő: Ej, Robi! Egy nőben?

Első férfi: Vá-la-szolj!

Első nő: IGEN. PONT! Akkor most egyszerre indítsuk a kamerát, jó? (A monitor tetején a kamerák világítani kezdenek. Mindketten plakátot tartanak az objektív felé. A nő egy női manöken, a férfi egy ismert színész képét mutatja.) Látsz? Robi? Látsz?

Első férfi: Tamásnak hívnak. Te látsz engem?

Első nő: Látlak és hallak is Tamás. (Hosszasan nézik "egymást".)

Első férfi: Milyen vagyok?

Első nő: Éreznem kellene a tested illatát. Így nem tudom.

Első férfi: Talán eljön még annak is az ideje! Mit gondolsz?

Első nő: Lehet, hogy így szeretkezünk is egyszer?

Első férfi: Nekem már van virtuális öltönyöm. Bebújok és érzem ott! Egy barátom szerezte!

Első nő: Lehet, hogy egyszer a komputeren keresztül utazunk el? Mi ketten? A tengerhez?

Első férfi: A Marsra! A Vénuszra! Taxival! (Nevet.) A tenger nem olyan érdekes.

Első nő: Maradj csöndben.

Első férfi: Itt? Most?

Első nő. Igen. ITT! MOST!

Első férfi: Miért?

Első nő: Mert a csönd sokat mond!

Első férfi: Ez tőlem nem lehetne! Ez nagyon lapos mondat volt, fiacskám.

Első nő: Miszter, a LAPOS dolgokban nem szabad megbotlani. Figyelj csak, bízz bennem, bízz bennem. Tudod: ha csöndben vagy, akkor is maradok. (Komolyan.)

Első férfi: Velem?

Első nő: Ki tudja? (Nevet.)

Első férfi: Velem maradj! Maradj velem. Plíííííz!

Első nő: Mit tennél érte? Tudsz fejen állni? Fejen állnál a kedvemért, Tamás? De nem azért, hogy vér menjen az agyadba, hanem, hogy mutasd: valódi áldozatot hozol értem. Mint igazi szabadságharcos.

Első férfi: Hej, de széles jó kedvem lett. Mi a neved? Különben, nem fontos. Nem akarok fejen állni. Ez engem a menedzserkiképzésre emlékeztet! Nem akarok emlékezni.

Első nő: Akkor komolyabbat kérek! Hány éves vagy! Az arcodat akarom látni. (A férfi lassan elveszi a fényképet.) Köszönöm. Nem is vagy ronda. (A nő is leengedi a plakátot.)

Első férfi: Miért gondolod, hogy aki bujkál, az randa?

Első nő: Hogy tudsz ilyen ostobaságot kérdezni. Egy nőtől? Hát nem vetted észre, hogy nem vagyok olyan erőszakos emancipunci, mint azt hiszed? Egyszerűen hímmelegségre vágyom. Itt és most. Pont!

Első férfi: Most komolyan beszélsz? Mit lett a kisgazdáddal?

Első nő: Ne beszéljünk róla! Holnap reggel már repülőn ül. Ölében aktákkal, zsongó agyában a számokkal, szívében örömmel, hogy az atomkorban is át lehet verni embereket.

Első férfi: Az ágyadtól nézve a lakásajtó felé repül?

Első nő: Hülye!

Első férfi: Hol laksz? Kedvesem!

Első nő: Várj. A kamerával kinézek az ablakomon. (Leveszi a kamerát, az ablakhoz lép.) Most azt látod, amit én látok. Ezt az utcát nézem minden nap. Na, hol vagyok a világban?

Első férfi: Nagyon sötét a kép. Autók állnak ott? Mi az? Taxiállomás? Világosabbra a kamerát!

Első nő: Látomás.

Első férfi: A célcsoporthoz tartozom, a munkám a látomásra épül. Tényleg illesz hozzám! Meg tudom fejteni a kódjaidat. Barbie szakértő vagyok. Nagyon finoman tudom simogatni a női lelked. Nagyon szépen omlok karcsú bokád elé. Karddal nagyon jól megvédelek a haramiáktól. Kell ennél több?

Első nő: Iszonyatos a telefonszámlám. Kilépek! Lelépek. Meglépek. (A nő maga felé fordítja a kamerát.) Átléplek, Tamás. Nincs tovább!

Első férfi: Holnap? Este kilenc órakor? Találkozunk? A magáncsatornánkon? Cica!

Első nő: Nem leszek. Nincs pénzem már. Capito?

Első férfi: Mikor látlak? (Sietve ír, kapcsolgat.)

Első nő: Találj meg, ha tudsz (Hirtelen mozdulattal kikapcsolja a komputert.) Puh, ez nem volt könnyű. Ez éppen csak elcsúszott. Emily, te tényleg szentimentális leszel. That´s fact. Minden férfibe kapaszkodsz! Minden nadrágba belebújnál, minden ágyra ráhuppannál, minden rózsát elfogadnál. (Megszólal a telefon. A nő áll a telefon fölött.) Megint Te vagy az? Nem veszem fel. Nem kapsz meg. Nem látsz többé. Nem leszel. Minden határozat nélkül feloszlunk. Szét, el! Érted? Ne hívj többé. Soha többé. (A csengetés abbamarad.) Pénzt fogok gyűjteni. Utazni fogok. Minden nőnek látnia kell egyszer a Tadzs Mahalt. Mert utána nem félünk a magánytól, Zolikám! (A telefon megint csörögni kezd. A nő mégis felveszi.) Foglalt volt, Zolikám! Tudom! Menj haza, fiacskám. A feleséged vár! Azt üzeni, hogy vidd magaddal a retorika kézikönyvét. Minek? Majd megtudod. (Levágja a kagylót.) Puh, nyugalmat adj, Uram.

Második férfi: Zavarba hoztál. (Belép a szobába.) Én nem is.

Második nő: Jó, elmegyek.

Második férfi: Jó.

Második nő: Most valóban. elmegyek. Most tényleg megyek. Tényleg. Ne haragudj, hogy meg akartalak csókolni.

Második férfi: Minden jót. (A nő szótlanul kimegy. A férfi leül.) Vigyázz magadra.

(A színpad lassan elsötétül, hosszas csönd, aztán lassan visszatér a fény. Az első nő, a második férfi alszanak. Az első a komputerénél ül, dolgozik.)

Első férfi: Várj csak Emily, a dobermanom megtalál. Ez a program eddig még mindenkinek a fenekébe harapott. Klik-klak, aha, hát erről a szerverről jöttél? Aha, hát akkor., nézzük csak! A szerver neve? Itt van a városban? A helye? Üzemeltető? Ebből a kerületből? Hmm, ez vacak. Telefonkönyv. Taxiállomások? Nem-nem. Mintha kocsma lenne a kép sarkában! Egy vacak pizzéria. (Mormog.) Neve? Akkor most felnagyítjuk a kép részletét! A Neve: Milánó. Emily, segítettél a képpel. A Telefonkönyv! Igen, a Leonardo utcában. Na, akkor kinek van telefonja abban az utcában? Leonardo utca, indít. Hü, sokan vagytok. Minek oda ennyi telefon? Hmm, szűrni kéne, hmm. Férfiak? Nem-nem, ez a nő saját neve alatt fut. Ez nem olyan! Emily, izé, .né, könyvelő, te nem vagy adókönyvelő. Mi van még? Ki van még? Kályhaépítő mester? Nő ön? Ön nő? Nahát. Hárman maradtatok! Terézia? Nem, ilyen ósdi nevet csak száz évvel ezelőtt adtak a gyereknek. (Töpreng.) Mi van még? Edit? Hmm, lehet. Olga? Két név. Hmm. Lassan veszi a telefont, tárcsázni kezd. Ebben a pillanatban az első nő felriad, felül az ágy szélén, és nézni kezdi a telefont. Sokáig csöng, mire felveszik) Halló? Olga? Itt a Viking Íjászklub elnöke beszél. A sorsolásunkon pont ön nyert egy. Tessék? Hajnali két óra múlt? De akkor is nyert egy turbó éjszakát Robi Hood-dal. Ön. A nottinghami erdőben. Hová menjek? Igenis. Megyek, cicám. (Leteszi a kagylót. Megint tárcsáz.) Halló? Edit? Ó, még ébren van? Ennek örülök. Még mindig a ló alá akarja vetni magát? Nem, én nem vagyok lókereskedő! Miért nem? Izé., van magának komputere? A fiának van. Maga nem ért hozzá. Kár. Itt Robi Hood beszél. Nem dereng? Micsoda? Nem, AZT Tell Vilmos csinálta. Azt pedig Néró! Igen, ő nagy disznó volt. A saját anyjával is. Hát, de én nem is erről akartam beszélni, kedves EMILY. Tessék? Milyen Emily? Asszonyom, én egy rokonomat keresem. Igen, az időeltolódás miatt ilyen késön, Los Angelesből telefonálok. Nem hallom, nagyon zúg a vonal. (Leteszi a kagylót, újra tárcsáz.) Akkor most elő a páncélököllel! Halló? Terézia? Itt. (A nő az első csöngetés után felkapja.)

Első nő: Miért műveled ezt?

Első férfi: Emily?

Első nő: Robi Hood? Hé, hogy vagy?

Első férfi: Végre megtaláltalak. Látni akarlak, jó? Beülök egy taxiba, jó? Átmegyek hozzád, jó? Nem akarok egyedül maradni, jó? Most nem. Nem akarom ilyen személytelenül befejezni. Kérlek. Letérdelek eléd, így könyörgöm. Nem akarok egyedül maradni. Ma éjjel nem.

Első nő: Ez olyan gyorsan megy. De azért gyere. Jaj, nem is tudom, mit csináljak. Semmit nem ígérek. Ki tudja, mi lesz velünk, de gyere, gyere csak. Nem tudom, jó-e? Nem tudom.

Első férfi: Tudom, hogy gyorsan megy. Tudom. De támadnom kell, különben elveszítelek. Különben soha nem találkozunk. Érted? Ma éjjel veled maradok. Jó?

Első nő: Tamás. Rendben. Semmit sem ígérek. (Mindketten egyszerre leteszik a kagylót. A férfi veszi a kabátját, lekapcsolja a világítást, kimegy. A nő le-föl járkál) Istenem, add, hogy ez jó ember legyen. Érted? JÓ EMBER. Semmi mást nem kérek, csak egy jó embert. Egy rendes férfit, akivel tévét nézhetek, kirándulhatok, akivel. Ez nem olyan nagy ügy, Uram, miért volna ez lehetetlen? Egy rendes ember lépjen be ezen az ajtón, egy rendes ember. Aki tisztel, becsül, kíván, szeret. Szeret, hallod? Szeret, Uram, és akit én is szeretek! (Hanyatt dől az ágyra. A második férfi lakásában csöngetnek. A férfi feláll, álomittasan ajtót nyit. A második nő áll az ajtóban.)

Második nő: Visszajöttem. A ruháért.

Második férfi: Most? Most? Persze-persze. Nézze, izé, nos, a ruha? Van hol aludnia? Kérem.

Második nő: Lenne. De oda nem.

Második férfi: Csak egyetlen ágy van. Akkor aludjon itt. Mellettem. Ígérem, nem fogom.

Második nő: Tudom.

Második férfi: Majd holnap beszélünk. Mindenhez idő kell. De most nem tudok. Maradjon.

Második nő: Maradok.

Második férfi: Jó.

Második nő: Jó. (Leülnek az ágyra.) Vacsorázott valamit?

Második férfi: Nem.

Második nő: Éhes?

Második férfi: Köszönöm. Feküdjünk le, jó? Holnap nehéz napom.

Második nő: Jó. Mi a neve? Hogyan szólíthatlak? (gyöngéden)

Második férfi: Hmm, Kornél.

Második nő: Jó. (A nő lekapcsolja a lámpát az ágy mellett. Lefekvés neszei.)

Második férfi: Jó éjszakát. Majd holnap.

Második nő: Jó éjszakát. (Hosszú csönd.) Kornél?

Második férfi: Igen?

Második nő: Autóval jöttél?

Második férfi: Igen.

Második nő: Olyan régen ültem már taxiban. Tudod, olyan szívesen ülnék egy taxiban. Hátul. Mint utas. Mint ember. Elvinnél holnap? Mint értékes embert! Érted? Elviszel? Megmutatod a várost? Kinyitod előttem az ajtót? Nekem? Embernek? Kornél? Alszol?

Első férfi: Nem. Igen.

Első nő: Nem értem. (Nevet.)

Első férfi: Egy: Nem, nem alszom. Kettő: Elviszlek. Igen, viszlek, és látni fogod ablakomból, hogy milyen gyönyörű is ez a világ.