BONUS, avagy az utolsó éjszaka

Szobakonyhás, tetőtéri lakás. A szobában szekrény, asztalka, két szék, heverő, a sarokban hatalmas, láthatóan drága tévékészülék, videomagnó, audióberendezés. A szűkös konyha egyszerűen berendezve, de tiszta, a tévében akciófilmből fut részlet. A fiatalember a heverőről nézi a filmet, később unottan ide-odatekeri a szalagot, végül kikapcsolja a tévét. Feláll, megáll a tükör előtt, hosszasan nézi magát.

F.: Te szóltál, te beszélsz hozzám? Te büdös cigány, hát ki engedte meg? Astalavista baby. (Lehasal, gyorsan fekvőtámaszokat csinál.), te meg honnan szaladtál? Még mindig beszélsz? Ki mered nyitni a szádat? Miért nem nézel a szemembe, ha hozzád beszélek? Ide nézz, apa, a szemembe. Tessék? Tényleg nem érted? (Csöngetnek. A fiatalember felnéz az órára, folytatja a fekvőtámaszokat. Megint csöngetnek. Lassan feláll, kimegy, ajtót nyit. )

F.: Pontos vagy. (Egy férfi - M. - lép be az ajtón. Bőrdzsekit visel, hozzá cowboycsizmát.)

M.: A vevő király. (Megáll körülnéz.) Finom kis lakás.

F.: Elhoztad?

M.: Mondom, jó kis tok. Mennyiért bérled?

F.: Igen.

M.: Van egy söröd?

F.: Látni akarom, vagy inkább csak átvezesselek a kastélyon?

M.: Előbb a pénzt, öcsém, habókra nem mutogatunk semmit, villantanod kell a lóvét.

F.: Akkor menj ki.

M.: Fogadjunk, hogy két percen belül megtalálnám a korpát? Na, hová dugtad? A matrac alá? A konyhában van? A horpadt nyugdíjas köcsögbe? Vagy a hűtőszekrénybe tetted? Biztosan oda gyűrted (Röhög.), mert ott nem romlik a pénz, igaz? Te befagyasztod még a forró vizet is, hátha jó lesz valamire, igaz?

F.: Várok. (M. vonakodva, lassan kimegy. A fiatal férfi, F. a szekrény mögül előhúzza borítékot a pénzzel. Egy ideig nézi magát a tükörben, mély lélegzetet vesz, kiszól.) Gyere vissza. (Utolsó pillanatban kiugrik a konyhába, úgy tesz, mintha onnan lépne a szobába.)

M.: Szóval., van egy kis probléma.

F.: Itt a pénz, tessék. Megnyugodtál? Én... nem csalok...

M.: Na, mutasd csak a pihét, de úgy, hogy lássam az egészet. Oké, azt hiszem, ez elég. Van egy kis probléma, apa.

F.: Milyen probléma? Nem megy a nővel? Hehe.

M.: Te soha nem figyelsz? Mindig mást mondasz, mókamester? Már tizedszer mondom: van kis probléma. Azt hiszed, csak viccelni jöttem? Neeeem viccelek, hozzád beszélek, apa, nem érted? Azt mondom: gond van? Akkor gond van (dühösen, fenyegetően), vagy te művészre veszed itt magad, azért nem figyelsz?

F.: Oké-oké, megértettem. Van kis problémád. Tessék, mi a gond? Látod, nem szólok, tessék.

M.: Nem, nem kérek sokat. Figyelem, ennyi az egész. (Szirénázás hallatszik odakintről. M. az ablakhoz lép, lebámul.) Barmok, hát soha nem tudtok nyugton maradni? Mi a fenét buliztok itt állandóan? Ez nem igaz, hogy mit összeautózik ez a rohadt lopizei a pénzemen...

F.: Mi a gond? (A szirénázás elhalkul.)

M.: Nyomozzatok a szekrényben, ti barmok. (Kikiabál az ablakon.)

F.: Hol nyomozzanak? (Nevet.) Szóval?

M.: Na, tessék, itt van, nem volt könnyű, a suppadt Jócók mindenütt vannak, nem volt könnyű a dolog, jártam szét neked rendesen, apa, tutira. Azért mondom, fogalmad sincsen, ülsz a fain lakásban, plusz semmi bajod a Police-al, melód is van bőven, nőd, havibérleted a Metróra, kajajegyed a szuperMARKEC-ba, nem tudod milyen odakint, rossz hangulat a sétálóutcában. Tessék, itt van (Zacskót vesz elő a zakójából, lassan a dohányzóasztalra rakja.), nem rossz áru. Na, akkor két percet adok, oké. Oké?

F.: Nem.

M.: Rohadt meleg van ma. Ez a város az agyamra megy, tele van bolondokkal. Adj egy sört, együtt őriztük a lopott disznót, nem emlékszel?

F.: Ez nem az a pisztoly. (Teljesen feltépi a papírzacskót.)

M.: Egy sört., minek rugózol itt?

F.: Mondom: ez nem az a pisztoly. Ez egy rohadt, szétbarmolt, összetákolt, csavart vasdarab, ezzel nem lehet lőni, csak hadonászni lehet. Ezt add vissza a külvárosi piacon az ukránoknak, de ne nekem.

M.: Aha. Most akkor jobban vagy, hogy szétszólóztad magad?

F.: Hozzál másikat. Német pisztolyról volt szó, ez ruszki bóvli Öreg, itt még rozsdás is.

M.: Pisztolyról van szó, nem szalámiról, ezt nem lehet csakúgy kicserélni, ez nem sízokni.

F.: Figyelj, ilyen alapon uborkát is a kezemben tarthatok. Hopp, fel a kezekkel, jön Jóskapista, az őrök őre markában az uborkával! (Ideig hallgat.) Figyelj, tegnap este megint ott állt a Ford busz az utca végén, hajnalban meg matatott valaki a kapu előtt, és ezek nem viccelnek, ha bejönnek. Meg kell védenem magam, éjszaka senki sem segít azon a környéken. Tudod, milyen ott? Mindenki gubbaszt a ledurrant lakásában a tévé előtt, és a raktárban komoly érték van. Jaguárok, Chrysler, még Porshe is akad... Ott egy őröcske niente, de ezt már elmondtam neked...

M.: Főnök! Éjjel dugni kell, plusz a bárban agyalni, nem egy bódéban ülni a város szélén, és más autóját bámulni. Ezen a világon csak a looserek mennek el éjjeliőrnek. Hol a sör?

F.: Az én söröm az én hűtőszekrényemben van, de ehhez semmi közöd. Itt a remek fegyvered, passzolok, mehetsz (Lassan átnyújtja a pisztolyt.), és taxisnak ezek szerint ezen a világon csak a győztesek mennek. Ajaj, ordít rólad Hollywood... A csizma, wouw, a bőrkabcsid gigacool. Ahogy ebben a cuccban elparkolsz a sarki vegyes bolt előtt (Nevet.), az nem semmi, az már nem Angyalváros, inkább az Angyalok városa!

M.: Ránduljunk fel a tetőre, próbáld ki, nem hozok kamu cuccot. Ha beledurrantottál egyet az égbe, jobban érzed magad. He? Már miért nem dögös a bőrjózsim? Gúnyolódtál rajtam? Na?

F.: Miért nem nézel a szemembe, ha veled beszélek?

M.: Mi ez a hülye vaker? Nézzen a szemedbe az öreganyád. (Fölényesen nevet.)

F.: Jól van, kipróbálom a pisztolyt, de ez semmit sem jelent, mert vevő vagyok. Kipróbálom, rendben? De nem ígérek NEKED semmit. (Kimennek. Egy idő után zaj hallatszik, a lány - Ágnes - bejön, óvatosan körülnéz. A távolból lövés hangzik, Ágnes összerezzen, kiszalad a lépcsőházba, odafentről nevetés hallatszik, a lány nyüszítve visszaszalad, megnézi a szekrény hátát, ahol a pénzes boríték volt.)

Á.: Istenem. (Megint lövés hallatszik.) Ez komolyan gondolja, Istenem, ez nem lehet igaz. Ezt nem teheted! (A két férfi belép az ajtón. A lány egyetlen szó nélkül F.-nek ront, ütni-verni kezdi.) Miért teszed ezt, miért nem jó neked így, ahogyan van? Miért kell mindent elrontani? (F. tűri, M. közben röhög, a térdét csapkodja.) Megígérted, meg-igér-ted.

M.: Mi van? Elromlott a karod? Verj már le neki egyet!

F.: : Ágnes, hagyd ab-ba.

Á.: Megesküdtél. Nekem! (F. hirtelen rázni kezdi a lányt, majd az ágyra löki.)

F.: Egyszer ezt mondom, máskor úgy mondom, az én dolgom. Ki jogosít fel, hogy óbégass? Ki a fene engedte meg, hogy...

Á: Nagyon köszönöm!

M.: Mit köszönsz, te barom? (A lány feláll, hallgat.) Öreg, akkor térjünk az alanyra. Van egy kis gond. Figyelsz?

F.: Milyen gáz? Működik, nem? Persze a komiszár mozsárért nem fizetek annyit, azt tudod...

M.: Hát, figyelj, csak egy golyó van. Sorry...

F.: Mi?

M.: Egy darab. Mondom. (Lassan mutatja a töltényt.)

Á.: Ó, a nagy fiúk egymás között. (F. megérti, hogy csak egyetlen töltényt van a fegyverhez.)

F.: Tűnj el azonnal... (Ebben a pillanatban megszólal egy mobiltelefon, M. és F. is egyszerre csípőjükhöz nyúlnak, de F. telefonja szólalt meg.) Halló? Te vagy az? Igen-igen, de van egy kis gond. Vacak árut hoztak. Igen (Int M.-nek, hogy menjen.), vacak. Értem. A nagyobb baj: egyetlen gombóc van hozzá. Gombóc! Nem érted? Egyetlen... Ezzel nem lehet, nem erről volt szó. Így nem... Akkor sem. (Dühösen kikapcsolja a telefont. Lassan M.-hez fordul.) Mehetsz.

M.: Figyelj, főnök, te is tudod, ez az áru neked nem arra kell, amire kérted, igaz? Főnököm, de ez a te sapkád, engem nem érdekel, nem gyúrom orromat mindenbe. (A lány bekapcsolja a Hi-Fi berendezést. zene, Ágnes táncol.) Akkor most meg hozol bajba? Most miért nem veszed meg? Főnök, figyelj, szétverik a pofámat, ha nem viszem a pénzt. Tényleg, nem viccelnek. (Kiköp az ablakon.) Neked fogalmad sincs a dologról. Meg minek lőttél kétszer? Mondtam? Ne hozz bajba, főnök, a szemetek várnak lent a presszóban. Főnök!!! (Idegesen könyörög.)

Á.: Ó, ezek a nagy fiúk! (Lassan felveszi a pisztolyt az asztalról, M. fejéhez tartja.) Na, egyetlen töltényem, hová is tartasz? Kit szeretsz ma? (M. durván megüti a lányt, Ágnes elesik, kitekeri a kezéből a pisztolyt.)

M.: Te repedt kurva, hát fogd be végre a pofádat. Hát nem érted? Hányszor kell itt nekem...

Á.: Senki nem véd meg? (Sír.)

F.: Senki. (megvetően) Senki soha senkit.

M.: Na, akkor érted? (F.-hez beszél.) Gáz van. Nálam van gáz. Te ne hagyj...

Á.: Gyere ki velem egy pillanatra. Jó? Egy pillanatra. Szeretnék veled beszélni. De ez ezelőtt az ember előtt nem lehet. (F. elé térdel.)

F.: Minek menjek ki? Veled? (Kikapcsolja a zenét.)

M.: Figyelj, na, adj már egy sört! (Ismét Megszólal F. handy-je. "Felveszi.")

F.: Tessék. Aha. Értem. Nem, nem. De ez így nem jó. Figyelj, ne csináld ezt. (Lassan átsétál a konyhába, a hangja elhalkul. A lány feláll, M. elé lép)

Á.: Azt hiszed, nem tudom? Ezzel a pisztollyal már emberre is lőttek, igaz?

M.: Fogd már be...

Á.: Ha ezzel kapják el, egész életére becsukják, igaz?

M.: A pénzemet akarom, nem veszekedni. (Közben F. indulatosan vitatkozik a telefonálóval a konyhában.)

Á.: Tartozásod van, igaz? Pókereztél, játszottad a nagyfiút? Kölcsönre autót vettél, igaz? Vagy valahol valakinek rosszat mondtál? Vagy csak loptál? Elfelejtetted leadni az árut? Vagy hazudtál? Ebben a városban mindenkit megtalálnak, nem tudtad? Vagy a nyakadba kaptad ezt a saras árut, de nem dobtad bele folyóba, hanem most el akarod adni?

M.: Nem, egy mongol vagy mi... (Közben F. egyre hangosabban kiabál a konyhában.)

Á.: Tessék...

M.: Néhány napja egy mongol pali nem fizetett, kicsit vitatkoztunk, erre elővette, az orromba nyomta a pisztolycsövét, mondott valamit azon az agyba lökött nyelvén, na, kiugrott az egyik aluljárónál, ezt meg az ülésre dobta... Szerinted, van Mongóliában aluljáró?

Á.: Van. Ott minden van. (F. visszajön. Dühös.)

F.: Adj sört, védj meg, ne üss (Pálinkás üveget vesz elő, iszik.), szeress engem, fizesd ki, ezt fogd fel, ezt értsd meg, hívj vissza, csináld ezt, gyere ki velem, azt csináld, adj már pénzt, mi vagyok én? (Megint iszik, legyint, mosolyog.) De holnaptól TI maradtok ezen a szaros környéken a csaló boltosokkal, a pimasz pincérekkel, meg azzal a sunyi kínaival, TI maradtok ebben a húgyszagú lépcsőházban a feljelentős szomszédokkal... Ebben a házban állandóan sír valaki! Az agyamra megy! Nem, te Ágnes, nem! Ki beszél rólad? A földszinten az a nő, a másodikon az orvos gyereke... Fáj tőle a fejem, Ágnes, de mindegy, engem ez nem érdekel (Kiabál), ÉN, értitek, ÉN utazni fogok. Akartok pezsgőt inni? Pizzát? Tonhalas pizzát kértek? Utána édességet? Tiramisut? Azt szereted Ágnes, nem? (Sört hoz M.-nek)

M.: Nem kell ez... (Elveszi a sört.)

F.: Bulizni kellene! Nőt akarok. Kedveset, engedelmeset.

M.: Vegyél magadnak guminőt, azokkal nincs gond. Felfújod és kész...

F.: Megveszem a pisztolyt. Egy golyó az élet. Van ebben valami érdekes...

M.: Apa, nem is tudod... (Félve Ágnesre néz.)

F.: De tudom.

Á: Megveszed? Tényleg?

F.: Meg. Van valami baj?

Á.: Nem... tudom... Szerinted?

F.: Aha! Jól van, akkor most telefonálok.

Á.: Kit hívsz?

M.: A pénzt nyomd akkor, aztán mennék. (Gondosan törölgeti a fegyvert. Az ujjlenyomatokat akarja eltüntetni.)

F.: Nyugi, előbb mulatunk kicsit? Kit hívok fel? A pizzalányokat. Van itt egy cég, jó csöcsös futárnőkkel dolgoznak, érted? (Iszik.) Ha pizza, akkor pizza speciale...(Nevet.)

M.: Miért kell itt ezt... Nem érek rá, mondtam már!

Á.: Én sonkás pizzát kérek. (vidáman)

F.: Ezek a lányok csak jobb házakhoz mennek, olyan leszakadt palikkal, mint te nem is állnak szóba. (Egyre magabiztosabb.) De nekem van egy telefonszámom.

Á.: Ez most vicc? Ez most tréfa? Ide? Ebbe a lakásba?

F.: Azt kérdezed, ez vicc? Nem, ez nem vicc. Azt kérdezed, kedvellek-e téged? Azt mondom, igen, kedvellek, de ez akkor sem vicc. Mulatni fogok, érted? Csajok ülnek az ölemben. Szép, ápolt lányok. (Veszi a telefont, kimegy a konyhába, beszél.)

M.: Na? (A lány elé áll.) Nem mész? Jobb lenne...

Á.: Beadtál neki valamit?

M.: He?

Á.: Ö nem ilyen. Nem! Biztosan beadtál neki valamit. Valami kábítószert? A sörébe tetted?

M.: Nagyon unlak, te büdös torta.

Á.: Most megmondom neki, kicsoda vagy te... (M. hirtelen kétszer megüti a lányt, aztán az eszméletlen nőt betuszkolja a szekrénybe.)

M.: Mit össze kell gürizni ezért a kis pénzért (F. lassan visszajön.), ez nem igaz. Agyba lökött dolgok ezek.

F.: Na?

M.: Na? (Láthatóan megijed.)

F.: Mi van?

M.: Mi?

F.: Na... (Körülnéz.), végre. Már senki sem zavar.

M.: Mi?

F.: Elment, ezek szerint. A nő. (Felnevet.)

M.: Ja, elment, minden oké. Na, akkor a pénzt kérem. Most, rögtön, kapise?

F.: Lassan.

M.: Nyakig vagyok már, zsákold ide azt a pénzt.

F.: Nincs pénz.

M.: Mi?

F.: Nincs.

M.: Mi?

F.: Nézz rám, ha veled beszélek. NINCS!

M.: Te mókamester...(fenyegetően)

F.: Tudod, csak látni akartam az ostoba pofádat. Emlékszel, amikor évekkel ezelőtt átvertél azon az állomáson? (Lassan elővesz egy másik pisztolyt az inge alól.) Tudod, az ember kétszer találkozik az életben? Na, térdelj le. Szépen kérlek, nem? (Suttog.)

M.: Nem értem.

F.: Egyszer rendet kell teremteni az embernek életében, nem? Ezért hívtalak ide, drágám. Kerestelek, találtalak. Térdeltetlek.

M.: Nem értem...

F.: Térdelj le, különben szétlövöm a térdedet. (Üvölt. M. sietve letérdel.) Nem emlékszel rám? Nem? Persze-persze, az ember a rosszra nem emlékszik. IGAZ?

M.: Oké-oké, nem kell rögtön hangoskodni.

F.: Tedd csak a kezedet a padlóra. Na, nyomás! (M. engedelmeskedik. F. lassan rálép kezére, a pisztolyt a szemének szegzi.) Kedvesem, nem felejtettem ám el..., nem-nem-nem. Fáj? (M. Vinnyog.) Istenem, itt mindig sír valaki ebben a házban. Az a gyerek is..., azt hiszem nagyon verik. Téged vertek gyerekkorodban? Tessék? Nem?

M.: Te állat, csak kerülj a kezem közé.

F.: Azon állok, te buta.

M.: Mit akarsz? Úgyis... megtalállak. (Sziszeg.)

F.: Tudod, szegény vagyok, a szegényeket pedig nehéz megtalálni. Ez a lakás nem az enyém, hanem a nőé, ő pedig semmit sem tud rólam, kutyusom. Hiába minden, eltűnök hirtelen... Na, ugass már egy kicsit. Vertek téged? Na?

M.: Igen.

F.: Nem hallom.

M.: IGEN!

F.: A gyerekkorodban? (Nevet, ránehezedik az ujjára.)

M.: IGEN.

F.: Hmmm, engem sokat vertek. Néha arra gondolok, hogy kétféle ember van, akit állandóan vernek, vagy aki állandóan ver. Közötte nincs semmi. Téged mivel vertek? Szíjjal? Bottal?

M.: Szállj le kezemről, kérlek... (Nyöszörög.)

F.: Látod, a kezemet taposták, az ujjamon álltak akkor, amikor azt a rossz árut vitetted velem, te szépen kiloptad belőle a cuccot, én pedig buta vidéki bunkó mentem, vittem, adtam, jaj, aztán KAP-TAM a nagy verést. Istenem, milyen buta voltam!!! Te láttad rajtam, hogy milyen hiszékeny vagyok, igaz? Tudod, az ujjaim azóta is fájnak, és nem tudok rendesen dolgozni. Azt mondtad, hogy bocsánat? Vagy tévedtem volna? Igen, biztosan tévedtem. Tudod, holnap már nem leszek itt, de még van időnk..., addig beszélgethetünk egy kicsit. Ez az én éjszakám.

M.: Mit akarsz?

F.: Szépen, lassan ürítsd ki a zsebeidet. A bal kezeddel. Úgy. Tedd magad elé, oda, a földre. Jól van, most hátrébb. NA (Megüti M.-t. Az lassan letörli az arcát. ), MOZDULJ MÁR! Ez itt a igazolványod, na nézzük... (Nézegetni kezdi az okmányokat.) Októberben születtél? Hiszel az asztrológiában? Nem? Én sem. Csak a nők hisznek benne, nem tűnt még fel? Ez itt a jogosítványod? Ez pedig? A forgalmi? Na, nézzük..., japán autód van? Hmmm, nekem nincs autóm. Még nincs. De nem japánt veszek. Hmmm, ez ki itt a fényképen? Ki ez a lány? (Megüti M.-t.) KÉRDEZTEM VALAMIT? Művészre veszed itt magad, azért nem figyelsz?

M.: A barátnőm.

F.: Tudom. (Nevet.)

M.: Honnan?

F.: FOGD BE! (Üvölt.) Nézz rám, ha veled beszélek!!!

M.: Igen.

F.: És ez ki? (Mutatja a fényképet.)

M.: A lányom.

F.: A lányod, értem. Szép gyerek. Vered?

M.: Mi van?

F.: MINEK KELL VISSZAKÉRDEZNI? HE?

M.: Bocsánat. Bocsánat.

F.: Mert én nem szeretem, ha verik a gyereket. Árt nekik, tudod? Az erőszak megöli a lelket, és ez annak ellenére, hogy nagyon szépen hangzik, igaz. Látod, nekem ártott is a verés, mert most milyen gonosz és kegyetlen vagyok. IGAZ? (Nevet.)

M.: Nem tudom... (Suttog.)

F.: Hallod? Hallod?

M.: Mit?

F.: Az érzékeny lelked sírdogál bent a szívedben. Ki akar jönni onnan. Mintha azt akarná mondani, szeress, ölelj, simogass meg, itt vacogok. Na igyál, itt van egy kis konyak (Üveget vesz elő az ágy alól.), nem rossz áru, francia.

M.: Ez? Soha. Átvertek, ez valami albán szar. Kint árulják a...

F.: LÁTOD, MÁR MEGINT KEZDED!!!

M.: TE TISZTA HÜLYE VAGY! (Fel akar állni, de M. a torkának nyomja a pisztolyt, majd lassan visszanyomja a földre.) Nem vagy az, bocsánat. Én vagyok a hülye.

F.: Ej-ej, eldurvult világban élünk... IGAZ?

M.: Most már tudom ki vagy! Te voltál az... (F. hirtelen megint megüti.)

F.: Ugye, hogy emlékszel... ugye?

M.: Figyelj, akkor bajban voltam. Nem volt pénzem, a gyerekem akkor született, a...

F.: Rengeted időnk van, és nem kell hazudoznod. Tudod, mit akarok? Tudod? Megmondom. Azt akarom, hogy beszélj a gyerekedről. Ennyi csak, nem kérek sokat. Tudsz egyáltalán egy emberről beszélni? Mert az nem olyan könnyű ám. Most nem arra vagyok kíváncsi, hogy mi a neve és mondjuk milyen színű a haja. Nem. Milyen ember, ezt akarom tudni. Mert egy gyereknek is vannak tulajdonságai. Tudsz öt percet beszélni róla? Folyamatosan?

M.: Tessék..., mit akarsz tudni. Kérdezz.

F.: Nem így. (Nevet.) Neked kell beszélned. Ami eszedbe jut. Érted? Folyamatosan. Érted?

M.: Nem igazán. De mi francot csinálunk mi itt?

F.: Látod, nincs benned jóság. Mindenkiben van jóság, mindenkiben...

M.: Akkor ne lépj többé az ujjamra, jó? (Vigyorog.)

F.: Na, beszélj. A gyerekedről...

M.: Múltkor, amikor... (Lassan az asztal felé sandít, ahol az első pisztoly hever.)

F.: Nem jó, nem-nem. Ne történeteket mesélj. A lelkéről inkább. Ez nem olyan könnyű ám. Ó, most látom csak, hát szeretnéd a pisztolyt? Vedd el bátran. Na! Szívességet teszel vele.

M.: Van időm. Hála neked, te barom.

F.: Azonnal szétlövöm a térdedet, ha ilyen csúnyán beszélsz, és a sánta taxis-csempész elég nevetséges...

M.: A lányom kicsit irigy. (Sóhajt.) Ezt azon vettem észre, hogy egy másik kislánynak nem adta kölcsön a babaházat, pedig van kettő is neki. Kérdeztem tőle, miért nem adod? Hiszen annak egy sincs, mert tudod, azok csóringerek. A szokásos: a nőnek nincs állása, a férfi iszik... Hát... ennyi.

F.: Megakadtál? Na, igyál még abból az albán konyakból és mesélj tovább. Na.

M.: Be akarsz rúgatni? Mit akarsz velem? Kicsit lusta is. A suliban. A lányom. Igen...

F.: Értem. Hmmm..., hány óra van?

M.: Éjfél felé járhat.

F.: Lassan mennem kell. (Hosszas csönd. M. és F. hosszasan nézik egymást.) Jó érezni, hogy odalent a mélyben agyal a csúnya világ, mindenki csak nyüzsög, mi meg itt ülünk fölötte. Nyugalomban, csöndben. Senki sem zavar. Hmm, szerettem ezt a lakást. Tudod, hogy el akarom törni az egyik ujjadat, és be akarom verni a pofádat? Olykor azon is gondolkodtam, hogy lenyírom az egyik füledet. De ez talán túlzás.

M.: Ne haragudj. Szemét ügy volt akkor tőlem. Tényleg...

F.: Lassan mennem kell... Itt az idő! (Mobiltelefon csipog. Ezúttal M. telefonja, F. int, hogy M. bekapcsolhatja.)

M.: Tessék. Még nem. Figyelj, nem tudom. Nem tudok... Holnap..., várj egy kicsit..., F.-hez beszél.) mit fogsz velem csinálni? Azért kérdem mert holnapra találkozót kell szerveznem, és..., most nem is tudom, hogy mikor..., szóval? Bocs, de...

F.: Fejezd be. Itt az idő, semmit sem tanultál.

M.: Igen. Le kell tennem... Az Ágnes az én kezemben van ám, csak én tudom, hol van most.

F.: Nem érdekel.

M.: Milyen szemét vagy te. Ez a nő szeret téged.

F.: Nem érdekel.

M.: Na, akkor kezd már. Tessék, üssél már...

F.: Tudod, semmit sem látnál be, ha most belelőnék a térdedbe. Hanem azt gondoltam, hogy te fogsz tenni valami jót. Érted? JÓT! Talán ez javít valamit rajtad. Érted? (M. csak rázza a fejét.) Akkor elmondom. Azt a gyereket az első emeleten, azt verik. A mostohaapja utálja azt a gyereket. Ezért veri. Bottal. Véresre. A fiú csak fekszik a földön, a pasas meg veri. A gyerek napközben sír. Ez a gyerek nem tud beszélni, mert fél. Csak bólogat, pislog, ha kérdezek tőle valamit. Múltkor eltörte az a barom a karját, mi kihívtuk a rendőrséget, de nem történt semmi. Tudod mit, ha megígéred, hogy ennek a gyereknek az őrző angyala leszel, nem bántalak. Érted? Ha megvéded, akkor ép marad a térded. Akkor egy rossz tettet egy jóval hoztál rendbe.

M.: Igen.

F.: Vered a lányodat?

M.: Egyszer lekevertem neki... de az nem fontos. Kihúzta a gyufát.

F.: De fontos.

M.: Igazad van, fontos. (Őszintén, komolyan néz fel.)

F.: Akkor állj fel. Ott a pénz, tedd csak el. A pisztolyod sem kell. (Kiveszi a töltényt a tárból, kidobja az ablakon, átnyújtja M.-nek) Tessék. (Elfordul, felveszi a táskát, tesz-vesz, kivesz egy videokazettát, az asztalra teszi. Közben M. észrevétlenül egy darab töltényt vesz elő a zsebéből, és fegyverbe tölti.) Mehetünk.

M.: Jó. (Nem mozdul.) De valamit még tisztázni szeretnék.

F.: Mit? (M. hosszasan hallgat, töpreng.)

M.: Mi legyen most a..., hát ..., azzal a barommal ott lent? Hogy képzelted?

F.: Rád bízom.

M.: Értem. Na, akkor erre igyunk. (Isznak.)

F.: Akkor menjünk.

(Lassan kimennek. A lépések elhalkulnak, később a távolban csöngetés hallatszik, majd szóváltás következik, Soha többé, érted!, ordibálás, Ne merd, üvegcsörömpölés, Takarodjon!, sivalkodás, majd lövés hangzik. Halkuló zajok. Később a lány kimászik a szekrényből. Lassan körülnéz, felfedezi az asztalon a kazettát. Beteszi a videó-készülékbe, leül, nézni kezdi M. felvett üzenetét.)

M.: Te, Ágnes, szóval én..., nem maradok. Elmegyek. Van még egy-két dolgom, rendet kell teremtenem az életemben. De akkor... utána... majd visszajövök. Jó, Ágnes? Minden rendben lesz akkor, ne aggódj. Csak vigyázz magadra. Jó? Na, akkor..., zavarban vagyok most, na megyek. Vége. Jó?