Ladik Katalin: Jegyesség

 

Fehér arca beleordít

 

A seb kihűl, a méz kicsordul,

érzi saját érverését.

De még éjszakára sem, miként a rovarok,

nem oldja le szárnyait.

 

A sebek alatt a kavicsokat tapogatja.

A darazsak szaga édes?

A szomjúság miatt, vagy a kavicsos part miatt

szétpukkanó halakról, vízcseppekről álmodik.

 

Feláll, belegázol a pirkadatba.

Délelőtt, ibolyaszínű vitorlák között

soha nem látott fehérebb város.

 

Szürke arcát belemossa a bűzös tengerbe.