Ladik Katalin: Jegyesség

 

Be kell varrni az ég alját

 

Elalvás előtt mosolyogsz. Erdőillat.

Bele kell varrni a kabátba.

 

El fog hagyni téged a szépség, mielőtt felébredsz,

Átfúj rajtad a szél,

És nem leszel többé olló.

 

Túl az erdőillaton, ahol a szépség megtörik,

Valami furcsa, szárnyas hegedűsök:

"A te ollód egyedül az én életem szépíti meg!"

Be kell varrni a hegedűket,

Ahol sem égalja, sem kabát,

Be kell varrni a vágyódást.

Be kell varrni.

 

Aztán leteszed az ég alá,

Ahol sem olló, sem szépség,

Ahol senki sem erdőillat.

Ahol senki.

Senki senki.