Ladik Katalin: Jegyesség

 

Ordít amikor megszületik

 

Vad madarak tojásából kiszaggatja végtagjait.

Teste áttetsző és véres,

akár a jégszekrényből kiolvadó holdkaréj.

 

Szárnya harmatos a vízágyútól,

éjszaka hosszan, nyüszítve énekel.

Reggel fáradtan leroskad ágyamba,

kéz a kézben fekszünk, akár a nárciszok,

s ránk zuhan a dervistáncot járó holdkaréj.

 

Ma sikoltva ébredt a tavasz ablakomban,

felriadtak a ledőlt nárciszok.

Ismeretlen ablakok,

összeragadt szárnyakkal fölöttem,

üres szemgödreikből ágyamra pereg fekete homok.

 

Ma valahogy furcsán gőzölög a tükör,

másként nyerít a fésű,

árnyékomat mától Ő viseli,

s a nagyjégszekrényt, tudom,

most már nekem hűtik, nekem sepregetik.