Ladik Katalin: Jegyesség

 

Üveghattyú az előszobában

 

Átütött seb a tükörben.

Ez verscím is lehetne,

mondtam a kalapomnak, és levettem

a sebet az ajtóról.

A kék, megfagyott szárnyakat

a sötét előszobában hagytam.

 

De tél volt, a pihéket magammal vittem,

de ősz van,

és te még mindig nem vagy velem.

 

A tükörből pattanásként hattyúk fakadnak ki.

De kalap vagyok.

Bennem a tükrök összetörnek,

a tükrökbe pedig én török bele.