Ladik Katalin: Jegyesség

 

Ó, azok a szép napok!

Hódolat Samuel Beckettnek

Lehunyja ujjait, a napernyő virágba borul,

Micsoda fény! Ismét egy gyönyörű nap.

Haja világítótoronyként lángra lobban,

Fehér, fagyott ablak a szájában belém ásít,

Hosszan, üveghangon énekel, engem hívogat.

Mosolyogva, üres szemgödrökkel

Hull önmaga sivatagába,

Torkából egy örökzöld fogkefe csordogál

Le a kék, le a lila...

Micsoda fény! Lepke a sivatagban.

Ki énekel itt magányról,

Zuhan fehér, fagyott ablakban,

Énekel szomjas virágmintákon bennem,

Vonagló, száraz kútban?