Ladik Katalin: Jegyesség

 

A Költő köszöntése*

Sápadtabb lesz az ég, ha senki sem látja?

Hamvas Béla

Sötét kabátján hernyó, égi csillagtestek,

szellemét marja láthatatlan éji vihar,

reggel kétségbeesést zúdít a világra.

Teste tintája vörös, haja tintája szürke,

lelke tintája sikoly.

Ő a tökéletes hernyó, a magányos isten,

"aki önmagának teremtett világot,

mivel senkinek itt

a magasság és az isteni nem kell."

Alatta a kifeszített, didergő Magyarország.

A karácsonyi mozi után

sápadt jegyese vörös ruhában várja,

vörös jegyese szőrös ruhában várja,

kutyaarcú jegyese késsel várja,

égnézni várja a Nagy Tűzijáték birodalmában,

hol kipusztult madárfajok tolla

kavarog vörös alkonyatban.

S ő jön derűsen, csillagnézni imádság előtt,

szelleme tavában ég fürdik égben,

férfi a férfiban, nő a nőben.

 

* Csoóri Sándornak, 60. születésnapjára