Ladik Katalin: Jegyesség

 

Balkán expressz

A visszatérő világok! ahogy

körbeforognak kiszaggatott szegéllyel,

egy mindegy-hol hulló pillanatot,

melynek nélkülem kell elvesznie.

Tandori Dezső

Távolabb vagyok most tőled,

mint óceánjáró a kukoricaföldeken.

A száguldó villanypóznák, fekete árbocok.

Távolabb vagyok, semhogy győztes vitorlaként

szétszakadjak,

még távolabb leszek, ha megérkezem.

 

Itt szomjúság van és mélyből jövő, fájdalmas hang.

Csak álom az egész - suttogom ihlettel.

Itt tegnap lezuhant egy angyal.

 

Most mindenki naplót ír,

és szaporítja a történelmet.

Az ajtóban hattyú és gépfegyver ölelkezik.

A mozdonyvezető egy hamuszín,

üres szemgödrű ember.

 

Egyre távolabb tőled, ahogy feléd közeledem,

egy veréb ütődik az ablaküveghez.

Hatalmas, fekete kályhacsövek

üvöltenek fel bennem,

hol vagy? Itt sötét van és döbbenet.

Ha ez a történelem, hát nem érintelek meg,

ne várj rám, amikor megérkezem.