Ladik Katalin: Jegyesség

 

Légiposta költemények

 

1.

 

Kedves Katalin!

Megkaptam mind két csomagot

rózsaszin papir mint máj virág csiripelt,

a postán az emberek sorban állva mint marhák

néztek, néztek, talán gondolták

na ennek mi baja,

a szeme, szája rángatodzik, mint akar, valamit

valamit csak ki gondoltak s én kirepültem

odább álltam

még szagoltam, nincs szagod neked, mi fene,

és lassan az autóba üllve mosolyogva

körbe görcsült fejjel

haza vezettem, de tévedes,

hazám az nem ez, igaz ügye,

de hát hol vagyok, mi lett szememmel,

hol a nagymamám

miért nincs itt reggel kérdezni hogy hogy

ébredtem?

hogy mit álmodtam vajon tegnap este,

kit érdekelne

nagymamáknál jobb nincs, ügye?

megint kérdem, hogy hogy s mint megy az este

fejed felett

mit is gondolsz arrol amit kértem?

Igen, Nem - a két vegletes szó, arra várok

mehetek, vagy tulajdonképpen mit is

csináljak veled?

Mire várok azt kérded, az jó kérdés

a hollonak is

mint a hiradó száll s titkos szellemeken át száll,

ő tudná mi észak neki vagy kelet

e veréb kérdi bagolytól hogy énekelhet e

mellette vagy nem?

Talán nem jó ez a jelenet, de ha nem küldöm el

akkor be-fagy a szám,

oda kokkan a kezem s soha nem indulok tovább.

 

Üdvözletem. Irjon, ha lehet. Köszönöm a

cikkeket. Az ujj cim azt jelenti hogy most

ott lesz, levelem oda mehet?

 

november tizedike van. Kora este. leveleid

ide értek gyorsan, köszönetem.

 

Ashville,1991 november

 

2.

 

Kedves Emőke!

 

Még mindig hallom - viszontlátásra Újvidéken!

Az orgonákat átjárja a gyönyör.

Még mindig, lám, reménykedem.

Oly távoli a hangja, kedvesem,

még nincs minden veszve,

s ha néha vesztemet érzem,

versláb helyett, ugye, fogjak inkább kapanyelet?

 

Ajtókilincs fúródik torkomba,

a fésűt átjárja a gyönyör.

Még nincs minden veszve,

habverő ugrál az égen,

és oly forró-gyönyürű, ahogy a lélegző

kertekkel letakar.

 

A beszéd négy kapuja bezárult.

Álmaimban mégis üzen árnyéktalan,

versemből a habverőt kiszaggatja,

ő az, ki felsikolt torkomban.

 

A kilincset megduzzasztotta a gyönyör.

Ki ez a város bennem?

Olyan ismerős, mintha integetne,

letakarja a tükröket,

az asztalból vér folyik, a fésűk begennyesednek.

 

Újvidék,1992. január

 

3.

 

Kedves Katalin

 

Ma megkaptam az "Egy művésznek..." elbeszélgetési cikkét. Érdekelt amit mondtál.

Köszönöm. A kis lemezedet is megkaptam de jelen pillanatban még nincs az a kis

közepi-plasztika ami kell ahhoz hogy meghallgathassam. Rendelni kell egy

boltban. Itt azt már rég nem használják és nekem se volt meg. Igy várom azt a

pillanatot is hogy hangodat is hallhassam. A "Parázna söprü" igen érdekelne.

Szivesen megküldöm az árát, lehetne arról is szó hogy elküldenéd nekem? Az

utóbbi hetekben megcsináltam a bemutatói lapot rolad amit a könyvkiadóknak fogok

elküldeni. Elküldtem a "Hétfejű..." javitott forditását a Kenyon Review-nak, hol

M. Hacker a szerkesztő.

Ismered őt?

 

Szeretném forditani a többi részét is a Kiüzetésnek és azután talán a Parázna

söprünek állnék hozzá. Itt igazán nem lehet versirás, versforditásból megélni.

Habár érdekes módon van itt egy vers-szavaló csoport Ashevilleben alakult, aki

már tiz éve megvan és sikeresen (még anyagilag is) járják az országot, főleg

iskolákban. Ugy hivják őket hogy "Poetry Alive!" Érdekes módon ugy mint a

MacDonalds ők is növekednek csak sokkal kissebb pénzről van szó

 

Junius végén Amsterdamban leszek az Ötödik Feminista Könyvkiállitáson és akkor

igen szeretnék veled találkozni, talán Pesten?

 

Mi a kilátás erre?

Remélem találkozhatunk ezen a nyáron, addig is szeretettel

 

Tetszik a Kis házad és a kilátás is.

Asheville,1992. februar

 

4.

 

Kedves Emőke!

 

Közel már a hasfelmetsző tavasz.

Padot csináltál belőlem.

Oly távoli a hangod, még nincs minden veszve,

szemed is fehér, mielőtt elfelejtelek.

Régen írtam, a magot elvetettem,

sűrű a hajam, amikor zörögsz bennem.

Miért sarjadozol?

Ezt a járványt, nálatok is úgy hívják - kikelet?

 

Újvidék,1992. március

 

5.

 

Kedves, kedves!

 

Szerda este 9 óra van, végre, ma rengeteg friss húst álmodtam. Mivel nagyon

szalad az idő, félig lemészárolt tehenek vonszolták magukat, utolsó levelemet,

amiben rész meg is lesz, ma este fejeztem, szelíd barmok, combjaiból és

bordáiból hiányzott hatalmas darab, nyomdától függ. Eddig még lesz. Enyhe,

rózsaszínű angyalok gőzölögtek, és nem tudtam segíteni. A hasznuk az a kis könyv

olyan három és ötszáz dollár, nem tudom, mikor lesz vége, és mennyiért adjuk el.

Kérdések. És kész röhej, hogy amikor felébredtem, azt hittem, vége.

 

Angolul. Gondolom, te az előadástjobban csinálnád, de ez az élet, nekem

gondolni, hogy amikor az egész, tudsz majd jönni, és együtt csináljuk

Bookstore/Cafe boltomban. Itt küld hasonlít mint a Gundelre.

 

Az USA térképén.

 

Apám betegeskedik. De rossz szememmel melyik országban keressem városod? Minek

annyit bolyongani ismeretlen országokban, Havenben, segíteni anyámnak 69

vérkeringéssel van baj lábaiban, amikor rögtön honvágy gyötör a nemlétező

országból. De mi ez a fájdalom a zsidókéhoz, a palesztinokéhoz, vagy a

kurdokéhoz képest, itt március van és hozzászoktunk a megcsonkított emberek

látványához, a halottakhoz, és hogy sokan már nincsenek.

 

Te még még vagy?

 

Remélem Te jól vagy és írogatsz.

 

Egy-egy vers!

Ezen én is őszintén csodálkozom.

 

Szeretettel Emőkatalin.

 

Ashvidék,1992. március