Jász Attila: Sajátszicília
[ 2. ]
Tisztában vagyok vele, hogy mindez nagyrészt fikció, amelyhez csak széljegyzeteket készítek, mert nem tehetek mást. Jelzéseket adok az én miértjeimről. És arról, miként kerültem ebbe a helyzetbe, hogy ilyesmiről kelljen beszélnem. Nem szeretnék azonban túl sokat magyarázkodni. Első megközelítésben egy elképzelt utazást szerettem volna körülírni, melyet különböző személyekkel, nagyjából különböző időben tettem meg, útitársként, hívatlan kíséretként mestereim, kedvenceim oldalán. Megpróbáltam - röviden és feltételesen - rekonstruálni e belső történet folyamatát is.
Lehet, persze, hogy egészen más élmények is belejátszottak a keresésbe, amelyeknek a valóságban abszolút semmi közük a földrajzi helyhez, mégis, számomra valami megfoghatatlan módon Szicíliát idézték és jelentették, indokolatlanul, ahogy az imént felsorolt kedvencek is egészen véletlenül kerültek így, egymás alá, mellé mintha csak egy álom szereplői lennének. Minden valószínűség szerint e kiválasztott hely azért izgatott, ösztönzött egy ilyen utazás megtételére, mert még sosem jártam ott, legalábbis ezt az egy értelmes magyarázatot tudom felhozni a kezdet, a gyökerek kutatásakor.
Nem a témáról van tehát szó, mint talán már sejthető is, hanem egy olyan szimbólumról, amely egyszerre beutazható, térképen megjelölhető fizikai térség, és tiszta emanáció, e néhány személy hasonló lelki állapotának kivetülése, feltérképezése szavak által homályosan. És épp ez a homály szükséges ahhoz, hogy az átmenet határsávjában csatlakozhassak hozzájuk képzelgéseimmel. Metaforikus hely, amely tökéletesen nem írható körül soha, ezért megmarad az írástól általam elvárt talányosság. És eleve nem hiszek abban sem, hogy a versekben megőrzött rejtély, egy metaforát körülíró prózai szöveg által megfejthető lenne, vagy akár kimeríthető. A metafora nem helyettesíthető értelmezésével. Ezért valójában nem is körülírni akarom, hanem ugyanazt másféleképpen elmondani, mivel nem hiszek az egyszeri alkalmak kizárólagosságában. Utazásaim sorrendje, így utólag, mint a fenti feltételes módból is kiderülhetett, nem pontosan rekonstruálható, így feljegyzéseim labirintusszerűsége szükségszerűen tükrözi e bizonytalanságot.