Jász Attila: Sajátszicília

[ 6. ]

Az orvos-mágus, Aureolus Philippus Theoprastus Bombastus von Hohenheim, vagy ahogy humanista módon nevezte magát, Paracelsus, velem egyidős, amikor a megismerés ősi vágyától hajtatva, s alkímiai tudását mélyítendő, többek között Szicíliába is elzarándokolt. Elképzelése szerint ahány ország, az mind egy könyv, s aki a természetet ki akarja kutatni, annak lábával kell végigjárnia könyveit.

Nem az döbbent meg, hogy Paracelsus lábbal tiporja a könyveket, ez tetszik, sőt, inkább azon csodálkozom, a megismerés alapjaként a képzelettel szemben csak a valóságos utazást tekinti elfogadhatónak. Elvéhez találok egy rokon szellemű arab mondást: a könyv olyan, mint egy kert, melyet az ember a tarsolyában hord.

Az ország kertre cserélése azonban nemcsak poétikusabb változat lenne, hanem praktikusabb is a mai kor embere számára, mivel - paradox módon - a reneszánsz lendület még bátran mondhatott országot, mert szó szerint és gyakorlatban is gyalog járhatta be. Ma, amikor néhány óra alatt a világ bármely pontjára el lehet jutni, ez bonyolultabb dolog, óvatosabban kell fogalmazni. Idegenség-érzetünk e lehetőséggel el is éri maximumát.

Kiteszem a pontot, és kimegyek a kertbe egy könyvvel a kezemben.