Jász Attila: Sajátszicília
[ 8. ]
1883. február 13-án Richard Wagner meghal Velencében. Ugyanezen a napon az egykori jó barát, Friedrich Nietzsche befejezi az Imigyen szóla Zarathustra című főművét Sils-Maria remeteségében, túl Lou Andreas Salomé szerelmén, végső magányba, őrületbe zuhanva. Nietzschét borzongással tölti el a két dátum démonikus egybeesése. Elmélete szerint a jó ember csupán félember, mert hiányzik belőle az a bizonyos másik, a rossz oldal, amely nélkül nem lehet teljes, márpedig szerinte csak ez lehet a cél. És persze ki ne gondolna itt személyes tapasztalatra, természetesen Wagnerral kapcsolatban?
Nietzsche úgy érzi, legszemélyesebb művét Lou Andreas Saloménak köszönheti. Nővére ezt próbálja megcáfolni, később eltitkolni. A filozófus egyik levelében meglehetősen ambivalens módon tesz szemrehányást e szerelmi kudarca miatt nővérének.
...valamennyi ismeretségem közül legértékesebb és leggyümölcsözőbb Lou Saloméé. Csupán ezzel a kapcsolattal váltam éretté a Zarathustra megírására, s ezt a kapcsolatot Temiattad kellett megrövidítenem. Bocsáss meg, ha ezt komolyabban veszem, mint ahogy ezt Te velem együttérzően meg tudnád érteni. - Lou a legtehetségesebb, legtisztább teremtés, akit csak el tudok képzelni - természetesen vannak elgondolkodtató tulajdonságai. De nekem is vannak ilyen tulajdonságaim. Azonban épp az a szép az elgondolkodtató tulajdonságokban, hogy elgondolkoztatnak - amint nevük is elárulja. Nem vagy képes elképzelni, milyen vigasz volt számomra Dr. Rée - jobb híján, mint ahogy magától értetődik, milyen hihetetlen jótétemény volt számomra Lou kisasszonnyal való érintkezésem.
Nietzsche e nővérének írt szolidan szemrehányó levelében elmarasztalja őt Saloméval szemben - aki felbukkan majd Rilke és Freud oldalán is -, elfelejtkezve elméletéről, a rossz oldal szükségszerűségéről, mely árnyékként tartozik hozzá az emberhez, s amelyet a gyakorlatban nővére testesített meg.
A Zarathustra fogantatásának pillanata éppoly démonikus, mint a befejezés. Gyere, itt egy csodalény, egy Neked született lány - írja Nietzschének barátja, Dr. Paul Rée, hogy bemutathassa neki Lou Andreas Salomét. Ám a körülményeskedő Nietzsche nem egyenesen Rómába indul, hanem hajóra száll, a görög istenek itáliai otthona felé, azaz Szicíliába. A hajón ír egy verset, melyet később Saloménak is lemásol, s melyet utólag akár jóslatként is értelmezhetünk.
- ...Akit a kéklő horizont húz
- A messzeségbe kell annak szállnia!
- Idegenség az Ő hazája...
- Hív a tenger...
- Mindegy hova -
- Álljunk a talpunkon keményen,
- Hiába nincs út vissza már! -
- Nézz előre: a messzeségben
- Dicsőség vár vagy Halál.
Ugyanezen a helyen, Szkülla és Kharübdisz között Wagner is írt egy verset sziszifoszi törekvéseiről.
- épp scylla és charibdis
- között születtem
- életem mérleg
- azon fáradozom hogy
- ne mulasszam el a pillanatot
- mikor ők egy másik rész felé
- kibillentenek
Nietzschét azonban Messina barátságtalanul fogadta. A zord időjárás, a sirokkó a túlérzékeny filozófust nem marasztalta sokáig, így hamarosan elindulhatott Róma felé, hogy megkezdhesse élete legboldogabb fél évét.