Jász Attila: Sajátszicília

[ 22. ]

Semmi sem képes valósággá érni, ami nem gyökerezik az emlékezetben, ó, semmit sem ragadhat meg az ember, ami nincs birtokában kezdettől fogva, ifjúsága arcaival árnyékolva.

Hermann Broch Vergilius-portréjának vonásai leginkább saját magát mutatják. A vergiliusi belső monológfüzérben, mely a regényt alkotja, valósággá képes érlelni kultúrszkepszisét. (Mely egyszerre sajátja és Vergiliusé.)

Már témaválasztását is e felfogás befolyásolta.

Ismertem azt a legendát, mely szerint Vergilius el akarta égetni az Aeneis-t, és feltételezhettem, hogy olyan szellemet, amilyen Vergilius volt, semmis okok aligha ragadhatták ilyen kétségbeesett elhatározásra, hanem a korszak egész történelmi és metafizikai tartalma közrejátszhatott ebben.

Ez a feltételezés a kéziratégésről, bármennyire inspiratív is Broch számára, mégiscsak feltételezés, amelynek az alapja egy XVII. századi Aeneis-kiadás. De egy esélyt adhatunk e legendának, mert ahogy Hölderlin is figyelmeztet, minden álomban van valami valóságelem.