Jász Attila: Sajátszicília

[ 24. ]

Egy fiatal szlovén költő adatai között - akinek a verseit mostanában szívesen olvasom - rábukkanni vélek a lelki rokonság okaira. Ales Debeljak a syracuse-i egyetemen végzett, olvasom.

A vitorlások az ablakban a látóhatár vonala felé tartanak. A kert sarkában savanyú fű rezeg a párában. Nem érzed te is, mintha sétáink egyre hosszabbak volnának, akár egy utazás?

Még akkor is szicíliaiak számomra ezek a versek, ha a szerző az amerikai Syracuse-ban tanult. A verseiből kiderül, hogy azért sejt valamit a másik, a számomra igazi helyről is.

Senki se sírjon, senki se leplezze remegését: a szavak és tárgyak tűnjenek el valamennyi időre. Hull a hó Szicíliában. - Tartsd vissza lélegzeted. Csak a szétomló csönd maradjon, mely elillan, mint éj nyirka az útvesztő ablakairól.