Verebes Ernő: A kioldás

18.

Tilla így befejezheti azt a mozdulatot, amit a fényképen elkezdett, és végre megvalósulhat egy régen várt gesztus Lengő Éva felé. A lány is moccan, kedvesen elhelyezkedik a széken. A küldöttség - egy férfi és egy nő - tehát már megérkeztek, ott ülnek Korány mellett, aki láthatólag hevesen, de számunkra nem hallhatóan magyaráz nekik valamit. S hogy mit mond, ez egyrészt abból derül ki, hogy a vendégek halkan, franciául ismétlik Korány szavait, mintegy megerősítendő ugyanazt, másrészt viszont ugyanezt a szöveget Tillától halljuk magyarul, aki Lengő Évában találta meg odaadó hallgatóságát. E kétszólamú nyelvi polifóniában megvalósul ugyan egyfajta zeneiség, de semmiképpen sem a mondanivaló rovására. Mindeközben Korány, aki éppen Tilla álláspontját vázolja fel a franciáknak, időnként a főmérnökre mutat, jelezvén ezzel, hogy most nem a saját véleményét adja elő.

***

TILLA: Az én dolgom most az lenne, tudja, kedves Éva, hogy fátylat borítsak az egész tervrajz-históriára. Mégsem teszem, míg el nem meséltem valakinek.
És ne haragudjon, kérem, hogy ilyesmivel terhelem, de úgy érzem, önnek is köze van ehhez az egészhez. Már nem úgy értve, hogy valamiről is tehetne a rendszer működését illetően, de valami szöget ütött a fejembe. Magának elmondom, mert ezáltal én is tisztábban fogok látni.
LENGŐ ÉVA: Mondja csak, főmérnök úr, habár nem hiszem, hogy tudok segíteni.
TILLA: Azon a tervrajzon nincsenek visszaszorító prések. Tudja, ez mit jelent?
LENGŐ ÉVA: .talán azt, hogy ez az egész önmegsemmisítő szerkezet nem tudja, hogy nincs ellenállás.
Vagy más okból kifolyólag nem robbannak ki azok a platók. De valami csak fékezi őket.
TILLA: Hát ez az. A rugókon pihenő vasbeton szörnyek önmagukat fékezik. El tud képzelni egy ilyen hatalmas elemekből összeállított teknőt a föld alatt?
.nézze: ha a boltívre gondol, mi jut eszébe?
LENGŐ ÉVA: Hát a mór építészeti emlékek Spanyolországban. Meg francia katedrálisok magas ablakokkal csipkézett falai. A boltozatos tetőszerkezet. Vagy a kupola.
TILLA: És ebből már rá is jöhetett. Ha már ez Koránynak nem sikerült.
LENGŐ ÉVA: Azt mondta, hogy ezek a platók egy nagy teknőt formáznak meg a föld alatt. Az pedig olyasmi, mint egy kupola. Vagy nem?
TILLA: De igen.
LENGŐ ÉVA: Én nem értek az építészethez meg a statikához, viszont azt hiszem, egyértelmű, hogy a kupolák mitől nem omlanak be. Minél súlyosabb a tetőszerkezet, annál jobban egymásra szorítja a boltozat köveit vagy tégláit.
TILLA: .amelyek így nagy megterhelésnek képesek ellenállni. Az elv nálunk is ugyanaz, csakhogy itt nem a gravitációs erőt, hanem a rugók alulról jövő nyomását kell kibírniuk. Ez a nagy teknő nem más, mint egy irdatlan fordított kupola, mely a föld alól, úgymond befedi az egész határvidéket.
LENGŐ ÉVA: És erre a tervrajz alapján jött rá?
TILLA: Igen, habár a diapozitívon látható műszaki rajzon ez a kupola, vagyis teknő, nagyon sekély. Mondhatnánk, csak egy enyhén homorú, szférikus felület. Mégis, e rajz alapján tervezték meg ezt a Féktelepet tizenkét évvel ezelőtt. Csakhogy a kivitelezésnél titokban kimélyítették, és így már egy olyan fordított kupola került a mélybe, mely önmagától is hatalmas nyomásnak képes ellenállni. Az egészet tehát e rajz alapján tervezték, de ez egy titkos terv volt. Azért is csaltak a kupolát illetőleg. Az a rajz viszont, amelyet a hivatalos munkába lépésünkkor a kezünkbe adtak, majdnem ugyanazt ábrázolta, mint amit én láttam a diapozitívon, csakhogy ezen már a visszaszorító prések is fel voltak tüntetve. Mintha azok fékeznék a titániumrugókat.
LENGŐ ÉVA: Azt hiszem, értem, vagyis csak az nem világos, hogy az eredeti tervrajzon miért nem ez a kupola látható, miért csak ez az enyhén szférikus nem is tudom, mi. Akkor ez mégsem az eredeti.
TILLA: Persze, hogy nem az eredeti. Az a műszaki rajz, amit én azon a dián láttam, csupán egy elrontott hamisítvány. És pusztán véletlenül felejtették le róla a visszaszorító préseket; mert azok valóban nem léteznek.
LENGŐ ÉVA: És ők ezt tudták, és ösztönösen oda sem rajzolták azokat.
TILLA: Igen, önkéntelenül is az igazi tervrajz járt az eszükben, ami alapján dolgoztak. S amit egyetlen itteni szakember sem látott. Ezzel az elrontott hamisítvánnyal viszont a saját igazságuknak a csapdájába estek. .az igazság csapdájába estek.
LENGŐ ÉVA: De főmérnök úr, kik ezek az ők?
TILLA: Hogy kik ezek az Ők? Nem tudom. (Tilla itt nézhet a közönségre is, ha van ilyen.)
LENGŐ ÉVA: Még az elején azt mondta, hogy ehhez az egészhez nekem is közöm lehet. Hogy értette ezt? Hisz mintha az ég szakadt volna rám, úgy érzem magam. Minek és mit is takarítottam én itt eddig? Egy nemlétező munka szemetét? Meg milyen szent cél érdekében kaptak mindnyájan majdnem szívinfarktust, amikor felmelegedett az a hűtőfolyadék? Hetekig csak erről beszélt mindenki. Aztán a nyolcas fékház. És egyáltalán mi az, amit karbantartottak meg ellenőriztek idáig? Azok a visszaszorító prések azok, amik. nincsenek? Nem értek az egészből semmit. Vagyis nem szeretnék érteni semmit. Úgy érzem, mintha ettől kezdve nekem kéne visszatartanom ezeket a föld alatti erőket. Még sosem voltam ennyire elbizonytalanodva. Ezért is kell megkérdeznem: miért nekem beszélt erről először, Tilla főmérnök úr?
TILLA: Pontosan azért, amit mondott.
LENGŐ ÉVA: Miért?!
TILLA: Mondjuk azért, mert mióta eltávolították az arcáról az anyajegyeket, valahogy tisztább lett az egész. személyisége. Nem is tudom. Habár azok a foltok, mintha égi lenyomatok lettek volna. S ezekkel talán. Mindegy. Így viszont Isten képtelensége helyett egy gyönyörű nő képességét kapta. Na, de nem csak ezért mondtam el ezt önnek.
Valahol Északon született, igaz? Én pedig lenn, délen. Érdekes. Mi ketten egy nagy présbe foghatnánk ezt a tenyérni lápos vidéket, hogy kinyomjuk belőle megosztott lelkét. Alulról, felülről. Hisz maga egy szárnyatlan angyal, én pedig egy szárnyas csődtömeg vagyok. Mégis maga van fölül, én alul. Úgy tűnik, hogy ég és föld. Pedig a kettő: ugyanaz.
LENGŐ ÉVA: Én képes vagyok elbánni sokmindennel, így egyedül is.

19.

ÉGI: Az idő élősködő.
Táptalaja a múlandóság.
HARMA: A múlandóság is élősködő.
Hordozója minden, ami él.
KÉTI: Örök az a berendezett világ,
Hol odaadó szolga a halál!