Cs. Simon István: Parlagmagány - Válogatott versek

Redőzés II.

Homlokodon még mindig

azok a sebzett, sötét

vándormadarak

terjesztgetik

a szárnyukat.

Bőrödző vizeken,

miközben szerteszét

redőzik

a hiány.

 

Valaki távolról feléd kiált.

 

Tétován töprengsz tovább.

 

A gyorsvonat késik

vagy kisiklott,

üres az állomás,

és az idő nélküled fut...

Töprengsz, csak töprengsz

a hideg alkonyatba

merevedett kisvárosban,

ahol már áttaposott

rajtad az út.