Cs. Simon István: Parlagmagány - Válogatott versek

 

Válaszlevelek

 

1.

 

Kerülővel ugyan, de

megkaptam a leveled

egykori sorstársam,

áttelepült haver.

Írod, hogy ha rólunk

bármit is hallasz,

a szíved erősebben ver...

(Mit mondjak, van ilyen!)

Kérdezed, hogy

összecsomagoltunk-e már.

Hát... képzeletben egyszer-másszor

már elvégeztem a nagy válogatást,

de mindennek ellenére

maradunk,

habár nekünk itt már

csak a maradék maradéka maradt!

S közben a part tovább szakad.

 

2.

 

Viharmadárként északra szállt

ifjú barátom,

felbontva ugyan,

de megkaptam a leveled;

dőlt betűkkel írott soraid

még nem sikkadtak el,

sokáig pihegtek a kezemben...

 

Itthon, most, napjaink

hínárosának a partján

fölfénylett a barka,

közeleg a kikelet,

de mintha háborúra

szaglanának a szelek,

s a vérnyirkos hegykoszorúk körül

tétován kóvályognak

az atlanti légtömegek.

 

3.

 

Azt írod, hogy álmodban

leégett a házad...

és kérdezed: mi van a kutyáddal

meg az eperfával.

Nos, a házad még áll,

igaz, egy kicsit magába

roskadt már, s alaposan

kikezdték a repedések,

hályogosodó ablakszemein

le vannak eresztve a redőnyök.

A kutyád ugatását nem hallom,

elkószálhatott egy őszi alkonyon...

Az eperfát kivágták

talán, hogy nehogy

túl sötéten bólingasson a lombja;

huzatos a helye,

és pünkösdkor mézgásan

könnyezett a tuskója.