Orcsik Roland: Rozsdamaró

 

Ex

 

Küszöb előtt a kutya

három feje vonyít,

ostyapéppel tele a gatya,

az ész bokorban lapít.

 

Fojtott erőszak

a csillogó diszkótor,

tudatalatti műszak,

preparált rém-kontroll.

 

Megbilincselt a fény,

otthagyva a biliben,

hol híg, hol kemény,

ha a lélekből kilibben:

 

szeretettörve támad,

orrba-szájba-hátba,

a humánum szétárad,

istentávol, hiába.

 

*

 

A felszín nem borong,

csupa csipa, lazaszín,

ám az ex-angyal szorong

mélyen odalenn, alamuszin.