Danilo Kiš - Haris Pašović: Utazás Nicaraguába
- VONAT
-
- Hamuszürke ködben. Emlékezés. A múlandóság papírra ragasztott árnya.
-
- KALAUZ
- Sam ül, értetlenül, mint valami vákuumban.
-
- SAM
- Meghalt apám, Júlia.
- ------------------
- Andreas az elkeseredett ember maró dühével rombol.
- ------------------
- Fájdalom nyilall Júlia hasába. Samhoz lép.
-
- SAM
- Ez azt jelenti, hogy nincs többé.
-
- Sam elindul valahova; elmenni, eltűnni, elveszni.
- Júlia sír, hívja vissza, könyörög.
-
- JÚLIA
- Gyere vissza, Sam, kérlek, nem
- mehetsz el, a halál szörnyű, de neked
- maradnod kell.
-
- Júlia gyengéden megcsókolja Samot. Mindketten sírnak.
-
- SAM
- Ez a szó, a HALÁL, ez az isteni mag,
- egyszeriben szipolyozni kezdte
- tudatom nedveit.
- Szédülés és hányinger.
- Lehajtott fővel indultam felfrissülést
- keresni. A vadgesztenyék meztelen ágai közt
- feltekintve kémleltem az eget.
- ------------------
- ANDI
- Meghalt az apám, eltemetik,
- s nem tudom, megismerhetem-e őt
- valaha.
- ------------------
- SAM
- És akkor hirtelen, valami addig ismeretlen
- félelem lett rajtam úrrá, valami furcsa rosszullét,
- valami nyüzsgés a beleimben, mintha
- ricinus pusztítana a hasamban.
- Az eget néztem, és arra gondoltam,
- hogy itt van, most meghalt az apám, most
- majd eltemetik, és én soha nem ismerhetem
- meg őt. Kővé dermedten álltam, és arra
- gondoltam, hogy
- egy napon nekem is meg kell majd halnom.
- ------------------
- FIÚ
- Elképzelni sem tudtam, majd hogyan hal
- meg egyszer a kezem,
- hogyan hal meg a szemem.
- S ahogy a kezemet vizsgáltam, egyszeriben
- elkaptam a markomban a saját gondolatomat,
- a testemhez kötözve, s elválaszthatatlanul
- tőle. Rácsodálkozva és megrémülve
- ettől, megértettem, hogy én egy kisfiú vagyok,
- akinek Sam a neve, hogy Sam én vagyok,
- s hogy én vagyok az egyetlen kisfiú ezzel a névvel
- ezzel az orral, a méznek és a halolajnak ezzel az
- ízével a számban, az egyetlen a világon,
- akinek tegnap halt meg az apja,
- s az egyetlen a világon, aki most épp arra
- gondol, hogy ő az egyetlen Sam nevű kisfiú.
- ------------------
- A kalauz becsukja a vagon ajtaját.
- Sam kiált. A vonat pöfögése hallatszik.
- Az Ahasvérus zenélni kezd.
- ------------------
- ANDREAS
- Az utazás, a mozgás, a távolságok
- megszállottságában, vére
- származástanában megírt sorsa
- beteljesítésénének patetikus tudatában,
- apám, Eduard Sam, az őrült
- Ahasvérus, ahogyan nevezték, hosszú utazásokra
- vitt bennünket, a családját, amelyekről mindig
- tudtuk, hogy ő maga sem ismeri azok valódi
- értelmét és célját. Mégis zúgolódás
- nélkül követtük, alávetve magunkat
- akaratának, mert úgy véltük, hogy meg kell
- osztanunk vele átkozottságát, s vállalnunk
- kell sorsának ránk eső részét.
- Napokig utaztunk, minden tájékozódás
- híján a havas síkon át, amely oly
- egyhangú volt, akár az óceán.
- Apám azonban biztos kézzel vezette
- hajónkat, az égre függesztett
- tekintettel adta ki utasításait a rémült
- kocsisoknak. Néha pedig kabátjának
- belső zsebéből csillagtérképet húzott elő,
- s úgy terítette széthajtogatva térdére,
- ahogy annak idején menetredjével
- is tette. S akkor hirtelen,
- a szelek rózsáját kibogozva,
- ujjával az ég felé mutatott, a
- csillagképek egy fényes csillagára,
- a kocsis pedig megrémülve ettől,
- a lovak közé csapott.
- ------------------
- Az Éj sír. A Hold sötét oldala mögé bújik. A Nap a földgolyóra réved.
-
- NAP
- A folyó vagyunk, amelyet említettél,
- Hérakleitosz. Az idő vagyunk.
- Érinthetetlen folyama magával ragadja
- a hullámokat és a hegyeket, az elsiratott szerelmet,
- az öröm hamvait, a végtelen remény
- árulását,
- császárságok porrá lett nagyjait,
- a görög és a római hexametereket,
- a pirkadat szomorú tengerét,
- az álmot, a halálnak ezt az előérzetét.
- ------------------
- FIÚ
- Itt vagy hát, apám, végre minden dráma
- és bohózat keretein kívül, melyeknek szerzője és
- rendezője voltál, itt vagy, apa, egyszerű halandó
- minden szerepen túl, mint neves énekes hangjának
- orgonája nélkül, mozdulataid patetikája
- nélkül, mint zseni, ahogy alvás közben a múzsái
- és istennői is elfelejtik, a maszk és krumliporr
- nélküli bohóc.
-
- Andeas Eduard testéhez lép. Az oltáron megjelenik Eduard Lelke. Andreas megijed, nem hisz a szemének, azt hiszi, csak álmodja az egészet, menekül. A Lélek eltűnik.
-
- SAM
- Apa!
- Andreas megpillantja a Lelket, ezúttal magasan fenn, ahogy repül.
- Zene. Az utasok gyertyákkal a kezükben érkeznek.
-
