Bakos András
Kanada az iwiwen

Mintha megérezte volna, hogy a szép
szeműek és a bevállalós teremtések
után most az ő arca fog földerengeni
a közös emlékezetben. Húsos szájú,
rekedten nevető, hamvas lénye, akit
Bigának neveztünk, mostantól bármikor
és szinte bárhol megidézhető, ahogy ül
egy narancspiros autó motorháztetején,
szűk farmerban. Írja, hogy ezúttal
tényleg komolyan tanul, ha pedig végez,
nutritionist lesz. Mögötte a házakon
nincs kőpor, de a tégla színe sötétebb,
mint itthon. Ez a háttér, ha még nem
említette volna: Kanada. Igaz, keveset
lehet hallani róla, de ez egy ilyen nagy
ország esetében inkább jó, mint rossz.
Az egyszerűség kedvéért képzeljünk
csak hűvös tavakat, végtelen partokat.
És ez persze érdekes, mert úgy rémlik
a tornaórákról, szeretett úszni, és
nem zavarta, hogy elázhat a haja. Egy
darabig a felszínen haladt, aztán hirtelen
merült, mint egy kontyos réce, halk
loccsanással, hosszan; lehetett figyelni,
mikor bukkan már föl végre, és megint.