„még a kis ebihalakat is megenné / ha méz hullámzana a tóban / mikor megérkezik az összes vendég / óvatosan mozdul”
Tóbiás Krisztián

Mi a zEtna?
Frissítve 2024. május 21-re

„Jerikóig hallatszott a bőtorkú harsány instrumentum hóházása, majd a zenész léviták következtek, rendületlenül kísérték a zsoltárt, mígnem végre elkezdődött a tánc , a dob vette át a szót, a többi zenész letette a hangszert, maradt a tízhúrú nébel, a cimbalom, a csörgő és a trombita.”
Vasagyi Mária

„Egyedül járulok vőlegényem elé. Minden / balettlépést, mozdulatot bemutatok neki, / amíg hozzá érek. De ő lordmozdulattal / levegőt söpör a csodálkozó szobrok előtt .”
Balogh István

„ha akarod, végigszopogatom a lábujjaidat. Engem ugyanis ez gerjeszt be, de irgalmatlanul. Azzal lehúzza Piroska lábáról a cipőcskét , a fehér, virágos térdzoknit, majd sugárzó arccal buján kezd hódolni a lábfetisiszta örömöknek.”
Jódal Kálmán

„de isten csak abban az esetben / tud önnek segíteni / ha a nevét és az ügyfélszámát / megadja neki / csak akkor tudja felvenni a rendelést / de aztán majd mindenki ujjong / és sikoltozni fog ”
Debreczeny György

„a nanotechnológia csodákra képes / arra emlékszem, hogy hazaértem a muriba / (nektek murányi utca) / de arra, hogyan, arra még várom a válaszokat .
Bozsik Péter

„a zacskós asszony jelenléte a városközpontban ugyanolyan természetes volt, mint a főtér közepén álló Meštrović-szoboré, az a nap, amelyen nem láttam, kibillent az egyensúlyából. Szemléltem a teret és a fiúk és a lányok kis csoportjait, a párokat és a magányos járókelőket. Indult az éjszakai élet . ”
Oto Horvat

„Tudom, csak árnyakká leszünk / abban az álomban, melyből évekig / nehezen ébredtünk, bár éreztük , / örökkévalóbbak is lehetnénk .”
Smit Edit

„ Időközben beesteledett, de nem ereszkedett le az ilyentájt megszokott feneketlen sötét, mivel annak az egyetlen árva napsugárnak a nyomán végigrepedezett a felhőpaplan , és a réseken nyolc óriási gömb fénye szűrődött át.”
Szögi Csaba

„ Csendruhát visel mindenki / Képzeletem színezetlen / Árnyékomat földre festi / Madaraim elrepültek .”
Verebes Ernő

„Előkaparom Darwin műveit, hátha találkozott veled / valamelyik szigeten. / Linné taxonómiájában minden benne van. / Olyan madarak is, amiket még senki sem látott.”
Kormányos Ákos

„A Kamenicai Parktól kissé távolabb, ott, ahol már a sűrű, bozóttal benőtt erdő kezdődik, fekszem a kempingsátoromban, és lámpafény mellett Ciorant olvasok. Posztóból, bársonyból és műanyagból vagyok, ahogy itt körülöttem szinte minden: a könyvem, a sátorom, a fák, a fű, az ég.”
Jódal Kálmán

„A szálloda előterében egy kép volt az üvegfalon az óceánról. A helyett, hogy hagyták volna, nézze meg élőben az ablakon túl, a látvány elé tettek egy posztert. Mintha Virginia állna a pálmák alatt. Fehér pólóban. Mellbimbói kirajzolódtak. Épp egy sirálynak dobott halat.”
Kántor Zsolt

„Szekrényajtó tárul, a fedőposzteren Jevtusenkó / Autogramot osztogat a ferihegyi repülőtéren, / Hátul Miss Európa monokiniben.”
Ványai Fehér Józef

„vannak könyveim / nem félek lassan nem férek tő / lük lehet hogy ki kéne költöz / nöm hogy ők jobban elférjenek”
Debreczeny György

„innen, ha úgy tűnik, hiszed is, minden szó a tiéd / tisztább a levegő, a láthatár nagyobb, közelebb minden értelem / nem vonják el a figyelmet sem hangok, sem árnyak, sem színek”
Radivoj Šajtinac

„a telihold segít hogy mielőbb / a kapuhoz érjek / a telihold elárul hogy lelepleződjek / görcsösen szorítom a hideg kulcsot”
Bíró Tímea

„Égrefagyott tűzijáték / teljes pompájában / a fasor. / De ha nem az, / legyen, mondjuk, / felakasztott csipkefátyol.”
Lázár-Szűcs Anikó

„ide figyelj, felhívom a mamádat, megmondom, hogy ma is csak rosszalkodsz, ne hívd fel, ne hívd fel, visítom, elég legyen, mondja az egyik, hadd visítson, mondja a másik, és előveszi a telefonját, neeeeee, neeeee, a mami jó, hagyjátok a mamit, a mami azt mondta, majd jövök érted.”
Kovács Jolánka

„gyermeket vártam / aki soha meg nem érkezik / aki mindig elhagy engem / de mondják mind / a kicsorduló tej miatt / bánkódni nem érdemes”
Katarina Pantović

„ha belegondolok, ha igazán szeretnélek, elindulna újra a tejtermelésem. Jóféle tejet készíthetnénk neked ezekből a keletnek, nekünk csurgatott élelmiszerekből. Amiket a gyártóhelyükön rég kitiltottak. És te se szégyellősködj, nyugaton méregdrága az ondófeltétes coctail. Kizárólag megfiatalodni vágyó, ráérős nőknek. Végül is felfedezhetnénk újra egymásban a raktárat, a szeretetét.”
Juhász Zsuzsanna

illékony / árnyak a falon, a végsõ számon / kér engem, hogy mért mérem, / úgy mintha enyém lenne, / a birtoklás itt veszedelmes,
Csiby Édua Boglárka

„Játszani kellett. A fekete-fehér billentyűkből fekete-fehér zenét csaltam elő fekete-fehér tánclépésekhez. Táncol a király árnyéka előtt. A fűszeres mozdulatoknak eme babonájától elveszti a fejét a király árnyéka.
Farkas Arnold Levente

A csoda azonban váratott magára.
Múlt az idő. Egy akkora pályaudvar sosem ürül ki. Csak lassan kicserélődnek a pályaudvaron sürgölődők. A velem együtt érkezők lassan eltünedeznek, és újabbak jönnek. Felszállásra várók.
A vonatom elment.
Újabbak érkeztek.

Jódal Rózsa

„Mosd meg jól mindkét szemed, lányom. Mondogatta dédike, amikor / hazaértünk a sétáról. Nehogy megverjenek szemmel! / A legrosszabb délután három körül, amikor beszűkülnek a fények.
Móger Tímea

„ Izmos lábaikat csak nagyritkán használták. A kicsi területen nem volt hová ugrani. Barnás bundájuk csaknem egybeolvadt a talajjal. A gyöngytyúkok szemszögéből alig mozgó földkupacoknak tűnt csupán az erszényes állatok heverésző csapata.”
Hernyák Zsóka

Goethe kopasz, öreg, szomorú szemű szivar. Szent Teréz pedig extatikus áhítatban lebeg a fújtató, légkondis levegőben.És ekkor ismét fölzeng a testetlen Hang (humán DNS, agysejtek, miegyéb, számítógépeken multiplikálva, valami kiber-istenség, azt hiszem).– Gonoszság odabent a szobában!
Jódal Kálmán

Nem tudjuk jól elmesélni ezt a történetet már biztosan, hiszen ahhoz ismerni kellene egy halott ember eltűnt gondolatait, amiket talán soha nem mondott ki, vagy kimondott csak magának, amiből hallott valamit a kíváncsi vénasszony. Így aztán nem fogjuk soha megérteni a görcsöt az arcán, amivel talán levegő után kapkodott, vagy éppen még mélyebbre próbált merülni. Az is előfordulhat, hogy imádkozott. Milyen nyelven imádkozhatott? Csakis magyarul. A kenguruk nyelvén csak felnőtt fejjel tanulhatott meg beszélni, vagy kanadai favágókén.
Fenyvesi Ottó

A sírbolt már üres. Mégsem / hiányzik semmi az üregből, / lakatlanságával többet / elárul / minden szentbeszédnél.
Takács Nándor

ó kis clochard viszkisclochard / valami tervszerű tévedés történt / hogy kerül a szemfedél a szemfenékre / a fedélszéklet a fedélszékre
Debreczeny György

„– Jó estét, én vagyok a kézbesítőtök, hallom, te vagy az új ember a telefonnál.
– Üdvözlöm önt az ügyfélszolgálatot tetszett megkapni..
– Ne fárasszál már, itt a felhasználónevem.
– Ja, bocs, szokás, vételezés, tudja…”
Szalai Andor

meztelen álom / mosolyog // szája szélén / méz csorog”
Balogh István

tudta, ő maga / ugyanúgy képzelet, / ahogyan alkotása saját / álma, nem létezhet egyik / a másik nélkül, s ahogy / a mindenség táguló szövetéből / kibomlanak új formák, / új életek...
Antalovics Péter

Egyszerre sikoltozok és ujjongok belülről, ahogy kiég belőlem minden salak, és az összes idomom az őseredeti helyére visszazöttyen. Torkomon viszont nem tör elő hang, mint ahogyan levegő sem járja át semmilyen irányban, hiszen túl vagyok már ennek a szférának mindenféle megkötöttségein. Körbeölel az üde és közömbös űrazúr, a bolygófamília tagjai mind közlebb húzódnak kíváncsian. Lelkesen viszonzom lüktető hódolatukat, amikor a Merkúr rőten hullámzó felszíne hirtelen megdermed és pattogva megrepedezik, majd egy narancssárgán izzó, sötétszürke csőr böki át.
Szögi Csaba

Nem hagyja el / A ház / Szeparációban érzi / Jól magát / (Sz)ívéből az erő / Az ajtón túl / Hold mögött / Felhők / Tiétek a jövő / Felejtők
Móger Tímea

Sok minden eszembe jut ezekről a pamuttetrába csomagolt csepegő túróhalmokról. Őszintén szólva, tetszik a formájuk. Hatalmas fokhagymára emlékeztetnek vagy sztalaktitra, közelebbről retekcseppkőre, gyökérrel felfelé álló, kihúzott fogakra, gömblombikra, fehér léggömbre. Erre az összesre emlékeztetnek. Elnézést, kicsit szét vagyok esve. Valamiért tejtől duzzadó női mellek is eszembe jutnak róluk. De a kád zománcos felületéhez csapódó cseppek hangja a kedvencem. Pitty-pitty-pipitty, pitty-pitty-pipitty.
Döme Szabolcs

Figyelj, az én ajánlatom az, hogy bármikor hazaérsz, hagyj mindent a fenébe, ami munka. Értem én, hogy most hogy állhatsz, de ne nézzed, hogy mennyit keresel a mellékes munkával, ezek nagy része úgy be volt baszva, hogy elfelejtette hálózatba csatlakoztatni a gépét. De úgyis beszélni fogsz negyedikén a rendszergazdával, kérdezd csak meg, illetve majd mesél az a felhasználókról, ha meg addig vállaltál valamit, egészségedre, de nem ér meg az egész annyit, hogy magadra haragítsd a barátnődet. Vidd el valahova azért az ünnepekben, lesz napod majd rá
Szalai Andor

Mély fájdalommal búcsúzunk most Odvas Károlytól, aki méltán érdemelte ki a közösség elismerését, miután köcsögdudára alkalmazta Mozart Varázsfuvoláját. Károly közösségteremtő, művelődésszervező tevékenysége során fáradtságot nem ismerve teremtett közösséget és szervezett művelődést. Tette mindezt köszönetet nem várva, elismerést nem óhajtva, szerény havi fizetésért és egyéb juttatásokért.
Hernyák Zsóka

Ma mit sajnálsz / Miért írod tovább / a monokróm verset / Miért maradtál / graffiti légy a falon
Lázár-Szűcs Anikó

...ki tudja, hány olyan könyv van itt, amire rá se néztek, nemhogy kiolvasták volna! Hát, könyvekre éhezem, amelyek sokakat juttattak a rács mögé, amelyek megkínozták a lelket, könyvekre, amelyek hozzájárultak egy szerelem születéséhez, és olyanokra is, amelyekből megtudhatnám származásom, nyelvem és létezésem titkát. Könyvekre, amelyek fölött sírtak, amelyeket tűzre vetettek…
Ruždija Ruso Šejdović

napszítta tablók fekete viaszlenyomatok / lélegző vattacukor / a templomszolga megmondta nagyapának / hogy hatalmas szeméthalmokat látni / ha a szemünket behunyjuk / és az elmúlás sosem múlik el"
Debreczeny György

Aki fél a titkoktól, az vagy nekik ront, és elszántan üldözi őket, vagy leszegett fejjel elfordul tőlük. Az egyik mindenáron megfejtést, magyarázatot követel, fel akarja számolni a kétség minden formáját, írmagja se maradjon; a másik meg úgy érzi, hogy a titkok üldözik, egyenesen a halálba kergetik. Mindkettő elbukik, mindkét viszony tarthatatlan. A racionális megértés fékezhetetlen vágya mégis ide, ebbe a boldogtalan kergetőzésbe, a bizonyosság hajszolásába űzi hőseit. Minél világosabban akarnak látni, annál sűrűbb lesz a homály. Így lesznek aztán a rejtelmek óriássá.
Sári László

Felidézek egy fényképet: a régi / fejtés legmélyebb gödrében / fürdőzők pózolnak a felgyűlt / karsztpocsolyában. Füst tör be a / szakadékba a házak irányából. / Fojtott lánggal nedves gyom- / kazlakat éget valaki
Takács Nándor

A hátunk mögött a magas kémények, akár egy gyerekrajzon, ontották magukból a fekete felhőket. Ma sem tudom, mi készült abban a gyárban vagy azokban a gyárakban ott, amelyek kéménye az egész Pannon-alföldön a legmagasabbra nyúlt, amint azt Prohászka barátunk állította, akit így szólítottunk, a vezetéknevén, és nem úgy, hogy Tibor, de én nem hittem neki, mert mindent jobban akart tudni, és az nem lehetséges, mert nagyapa is megmondta, csak a jóisten tudhat mindent, az ember csak kapizsgál ezt-azt, azt is csak félig-meddig.
Amikor csak a Szaharában voltunk, a kémények a felhőiket az ég felé eregették, hogy megállás nélkül füstöltek-e, nem tudhatom, mert amikor nem voltunk a homokpusztán, nem láthattuk őket. A délelőtti iskolatévében egyszer dokumentumfilmet sugároztak Hiroshimáról, és engem a kémények füstje mindig az atombomba füstgombájára emlékeztetett, bár nem volt teljesen olyan. Mindenesetre szörnyű volt.

Oto Horvat

„Sirályok köröztek a fejem fölött, az égen szinte semmi felhő. A távolban, a partok irányában valami csillogott. Azt hittem, valahol ég a tűz, csakhogy sehol sem láttam füstöt. Odamentem egy turistatávcsőhöz, beledobtam a pénzérmét, kémlelni kezdtem a partokat. Hatalmas szeméthalmokat láttam. A hajó egyre közelebb került az egyik szemétszigethez, tele volt elhasznált, szakadt tárgyakkal, iszonyú sok műanyaggal, halcsonkokkal teli halászhálókkal. A fedélzeten lévő vendégek szörnyülködtek, többen bemenekültek a bűz elől. Egyik-másik szakadt esernyőn, traktorgumin sirály álldogált, a többi társa a halászhálókba gabalyodott dögök fölött körözött.”
Orcsik Roland

Az elmúlásból előbb / hallgatás, / majd elmondhatatlanul sok felismerés születik, / de / az élet – e fájdalmak ellenére is – / artikulálhatatlanul szép ciklusokat / virágzik minduntalan!
Wilhelm József

„mert még látlak titeket / itt vagytok velem / velem laktok mindnyájan / a részeim vagytok”
Bagdal Zoltán

„Zihálok, idétlenül, szánalmasan és bénán nyögdécselek, és ismét megpróbálok ordítani, miközben tudom, teljesen egyértelmű, hogy fokozatosan behálóz ez a megnevezhetetlen, minősíthetetlen és kifejezhetetlen az.”
Jódal Kálmán

„Heves szívveréssel felültem az ágyban, mély levegőt vettem, és az ágyam fölé pillantottam. A símaszkos idegent nem láttam, de biztos voltam abban, hogy továbbra is ott van. Nem tesz semmit, csak figyel. Szüntelenül. A félelmet felváltotta a szorongás”
Sándor Z.

„az úszógumit a klóros viasznyomatok körívén / megpattintom, ha elkapsz: úszunk tovább. / Ha nem – megfulladni is egyedül kell”
Gyetvai Balázs

„Otthonos, kedves / szavakból építek mentsvárat, / nekünk, / mindannyiunknak, / ebben / az önmagát szétroncsoló világban”
Wilhelm József

Tavalyi fák / Között / A múlt örök / Jelenés / Jó lenne újból / A hívásra felelni / Szélbe menni
Móger Tímea

„...én irtóztam attól, hogy én egy kis, amatőr költő legyek, amolyan helyi költőcske, bár lehet, hogy az maradtam, de azért kaptam elismeréseket, fölfigyeltek rám, és ez egy jó érzés. Senki se szeret amatőr lenni, mindenki profi szeretne lenni, úgy, mint egy pilóta, aki szárnyal. Egy amatőr pilóta nem szárnyal úgy, mint egy profi, aki az eget uralja.”
Bogdán Józseffel Sinkovits Péter beszélget

„Hajnalhasadáskor, az első harangszó kezdete előtt, fölmászik a főbejárati lépcsőre az agg férfi, leül kétharmada táján, hallani nyögését, arcára fájdalmat rajzolnak derékcsontjainak pattogásai. Színehagyott kalapját fején hagyja, okker tető alatt várja apró szerencséjét.”
Balogh István

Akkor este, amikor ott kerengett / Az asztal körül / a tökös rétes tésztáját nyújtogatva / 11 kör az asztal körül / A tizenkettediknél a rongypokrócra / Rogyott, lehunyta szemét, nem mozdult többé
Radivoj Šajtinac

Tájak, emberek, örömök és reménytelenségek vonulnak önfeledten, / és csak azon kapjuk magunkat, hogy mi mások mozdulatait / őrizzük, / mások pedig a mi lépteinket / vigyázzák
Wilhelm József

ha szél támad visszatámadok / könnyező istenségek / sorban állnak a környező / patikákban csillapítóért / az emlékezés pampáin cowboy / lovagol
Debreczeny György

„Halak próbálják kitölteni / a hiány körvonalait, vödörrel merítenek vizet. – / Hegyek közötti völgy horpadásaiba öntik bele. A víz átvérzően üres.”
Gyetvai Balázs

a gyerekem odaért nélkülem odaért / talán meg is érkezett talán megérkezett / forog alattam a ház nincs egy stabil pontja sem / beleharapok a polcon ülő manó orrába
Bíró Tímea

„A Hold kilépett az ablakból. Homályossá vált a vízi világ.
A fenéken ülő sötétzöld kagylótutajból kivágódott egy matt, barna nyíl, amely néha aranyosan megcsillant, és megérintette hasi úszója alatt a testét. Fájdalom csapott, mint az áram, testébe. Nagyot lökött farkával. Szinte kilőtt a teste. Bernát az üvegfalba ütközött, megszédült csöppet. Itt utolérte ellenfele, ismét harapott.”
Balogh István

itt hagyott / magamra hagyott / zokogta / pedig tíz évvel korábban / kis híján agyonverte őt
Varga Árpád

„Apám meg teljesen megsüketült, a jó fülére, így mondja. Mivel a saját hangján kívül nem hall jóformán semmit, ezért mindig ő szónokol, akár egy megunt miniszterelnök. Társaságában úgy üvöltözünk, mintha lókupecek lennénk. Orvoshoz nem akar menni, még fülmosásra sem. Majd ő kimossa. Kombinált fogóval húzta már ki a fogát, nem is egyszer, utána ivott rá pár korty pálinkát, megvolt a fertőtlenítés.
Bozsik Péter

kiselejtezett poharaiból ittunk, az egyiknek a szájából hiányzott egy darab, a másiknak a talpából. És csak adogatták a csikket egymásnak. Éreztem, hogy ez most valami új, érdekes, élvezték, ahogy egy hétköznapi mozdulattal egymás szájába dughatták a cigarettát. Blanka kicsi volt, vékony, ahogy sötét színű ruhájában ott ült Márk nyikorgós ágyán. Mintha valami baj lenne, rossz érzéseket kelt a kép, nem illik Blanka ebbe a hatalmas térbe.
Szemerédi Fanny

„A nő / (Halott) / Gyerekét veszi / Ölbe / Férfi keze / Ökölbe / Szíven üt / Szíve ver / Vér / Pulzáló / Nap-szoba / Soha / Soha / Mostoha / Szörny a sarokban”
Móger Tímea

A magok alatt és körött a paradicsom levének elmosódott, szabálytalan alakú, vörhenyes színű »akvarelljei«. Innen, az idő távlatából szemlélve szinte különös, »modern, kísérleti« műalkotásoknak tűnnek. Mind fölött ott feketéllik a dátum és a férje jellegzetes, hegyes betűivel a feljegyzések: »IX. 8. Szárazságtűrő. A csabagyöngye közeléből. Kibírta a 35 °C-ot is, és nem hervadt le a hajtások hegye.«
Jódal Rózsa

„...ám a szóhasználata, képei ósdik, / kulcsszavai a viharba szóródtak, hogy / szöveg nélkül fázzon a füle, a közhely / pedig elfedi, mit megvilágítottak / volna a jelzők. Címtelenül araszol...”
Smit Edit

„...a város határvonalai ott kezdődnek, ahol véget ér a képzelet: az egyik pontból a másikba vezető út állandó változásnak van kitéve. Emiatt valamennyi városlakó már évtizedek óta nem találkozott szeretteivel: azokkal sem, akiket ismer, és azokkal sem, akiket sorsánál fogva meg kellett volna ismernie.”
Sándor Zoltán

„üres jel a múlt, a szél / látók jajszavát hozza. / a puszta működésbe mosódó / élet korszaka közeleg. // az első mozgató / megbillenti fejét, elfáradt.”
Antalovics Péter

„...dühtől vöröslő arccal maga rontott be a vallatószobába. Legnagyobb meglepetésére azonban a helyiségben nem talált senkit! Nagy volt benn a rendetlenség: a szék felborítva, az asztal kimozdítva a helyéről. Ám a legfurcsább a vagy egy négyzetméternyi felületen megperzselődött parkettán még akkor is füstölgő, furcsa szagot árasztó, parázsló pernyekupac volt.
Benes László

„Soha nem készült / Papnak. Marhapásztor volt az apja. / Mégis mondania kellett, amit Isten diktált. / Ő volt a száj. A felemelt mutatóujj.”
Kántor Zsolt

Előző este Börczögő Attilával, a térségi média fenegyerekével ücsörgött a Pokol tornáca alvilági névre hallgató krimó teraszán, és próbálták kihüvelyezni az aktuálpolitika jövőnek szóló titkait. Börczögő annyit bírt inni, mint Jack Kerouac és Hajnóczy Péter együttvéve, bivalymájjal áldotta meg a teremtő, ha este berúgott (ami gyakran előfordult vele), reggel különösebb fájdalom nélkül nyitogatta a csipást.
Ványai Fehér József

„...átláttak-e a szitán, s csak az elutasító választ várják „fentről”? Vagy tudatlanok maguk is? Leizzadok, töröm a fejem. Azt válaszolom, hogy: ez egy igen szép vers, tananyag, és tisztázom, hogy a nagy klasszikus melyik korszakából való. Értsék azt, hogy nem mondok nemet.
Gergely Tamás

„a gyerekeket eddig csak karcolta az élet / de most kint állnak a ház előtt / és nézik a meztelen gyűlöletet / megfájdul a gyomruk szédülnek”
Bíró Tímea

„mert te tanítottál meg hogy / a gátlástalan erőszak / és a végtelen gyöngédség / egyszerre létezhet”
Bagdal Zoltán

„Megy előttem a házunk udvarában egy nő, püspöklila ruhában, mintha csak korzózna, megtorpantam, ámulva bámultam, bár nem a ruha nyűgözött le annyira, vagy a nő szépsége, hanem az, ahogy viszi karkosarát. Rég láttam fiatal nőt karkosárral.”
Bozsik Péter

„nem Kossuth-bankó / tipeg-e végig véletlenül / a Kossuth-hídon nejlonharisnyában / és az irodalom nem a megszépített / bankókról mankókról és ágytálakról / kell hogy meséljen”
Debreczeny György

„bevásárolok / tejet kenyeret savanyú-káposztát / múlt heti szalonnabőrkével / ízesítve megpárolom / jut is marad is.
Bartha György

Csak kóválygunk, mint libafos a levegőben.
Az élet labirintusában kóválygunk. Elveszve.
Nem találjuk a kiutat. Honnan is? Merre?

Fenyvesi Ottó

és tintazöld a sűrű sodrás, általlátszós a mély, lombsötét, mentőöv sodródik hozzám, hagyom tovarohanni, háton úszik mellettem egy bogár, még él, lábait mozgatja, kimentelek, mondom neki, s nyúlok feléje a nagy úszásban, biztosan kievickélünk, ismétlem többször is, biztosan...
Vasagyi Mária

Szárad a kezem, szárad a bogár, míg úszom, ő sétálgat, bejárja szigetét. Igaz, nem túl nagy, de a bal kezemben mindig megbíztam. Az ő szárítkozó helye az én bal kezem, a gyengébb, de kitartóbb, ez az én megkímélt becekezem, szívbéli ügyeim hadapródja, vele simogatok többet, és rábízok minden olyan tettet, ami túlélésem ellenére van, mégis kedves, s egy erőszakmentesebb világban talán csak hétköznapi volna, ott már talán csak szóra sem érdemes.”
Juhász Zsuzsanna

– Mennyi víz elfolyt itt azóta… Emlékszel, amikor irodalomból fiktív naplót kellett írnunk egy tíz évvel későbbi képzelt napról?
– A legtöbben az akkor dúló háború irányából közelítették meg a témát.
– Ha jól rémlik, te azt írtad, hogy már évek óta egyedül élsz, és amikor elered az eső, mindig eszedbe jut az a bizonyos bevetés. Ilyenkor üveg után nyúlsz, részegre iszod magad, és a volt barátnődről és a bal lábadról álmodsz.

Sándor Zoltán

„az ember hazamegy és dalol / egy csatornafedélnek / a szemfenéken kötelező a romlás / ezüstdrót artériát mutat a lelet // nem lelem szemüvegemet”
Debreczeny György

alkonyatkor a közeli Nap hatalmas / teste a síkságba révedő emberrel. / Már fényévekre vagy tőlem.
Smit Edit

Rohanok hazafelé. Nem találom az utat. Liman, Šekspirova, Balzac utca. Vagy egészen más: Kosztolányi tér. Mándy utca, Józsefváros? Hrabal söröző, Kafka köz. Atlantisz könyvesbolt. Bolyongok az opálos félhomályban. William S. Burroughs sétány, Baudelaire cukrászda. Brno söröző (Szegeden), Šipan, Lopud, Koločep (Elafiti-szigetek az Adrián; Jókai Mór: A három márványfej című regényében Szarvas-szigeteknek nevezi őket).
Fenyesi Ottó

„Metamorfózist él át a becsomagolt szótár / Oszcilláció és zenélő pikkelyek – / Gránit és bauxit / Ragadozó madárrá lett tudás / Felhőkarcolóvá átvedlő ismeret”
Kándor Zsolt

„...bizonyos szubkulturális körökben sajátos módon ápolták a Kafka-kultuszt. Hetente egyszer összejöttek egyiküknél, vagy valamilyen lebujban találkoztak, ilyen napokon egy falat eledelt sem vettek a szájukba, egész napon át Kafka-műveket elemeztek és az álmaikat mesélték egymásnak, közösen kitárgyalták azokat, valaki mindig jegyzetelt közülük...”
Sándor Zoltán

egy élő szobor mellett kellett elhaladnunk. Tudják, egy-egy festett arcú, megmerevedett test játssza el, hogy ő szobor, aztán pénzdobáláskor – e célra a kalapja maga elé kitéve – meg-megmozdul, akár egy robot, végez egy mozdulatot, minden pénzcsörgésre egy újat.
Gergely Tamás

Hofmannsthal-sorokat ismételgetünk.
Rekedt hangunk becsalogatja a hideget.
Szavakat pingálunk a repedt porcelántál
üresen maradt helyeire.

Takács Nándor

A nap felszíne úgy zárult össze mögöttem, mint valami hatalmas égi kloáka, éppen csak annyi időm maradt, hogy a pásztorbotomat magam után ránthassam. Lihegve rogytam le egy kidőlt oszlopra az útfélen, hatalmasat kortyoltam a kulacsomból, és csak ezután néztem körbe a terepet felmérendő.
Szögi Csaba

„Narancs Égen azúr Nap szipákol. // Csillagok nevetik előbb. Száz éve siratják. / Keservesen. Göncöl kereke megroggyan. / Eltörik a szekér szárnya. / Ökrök dülledt szeme / Százkarátos gyémánt.”
Balogh István

„kása ő is és alakját váltó / felhőben jegec. // Az élesség ott benn / ideiglenes: egy villanás onnan, / felülről – mi mindannyiszor rosszkor / fut keresztül...”
Beszédes István

Egyetlen apróság zavar mindössze: lent van a fent, és fordítva. A lakótömbök és a villasor fejjel lefelé lóg a levegőben, én viszont, integetve egy mellettem elhúzó irdatlan ékszerteknőcnek, szinte úszva közlekedem. Ha beszélni akarok, jégkockák hullnak ki az ajkaim közül, így leteszek a bővebb kommunikációról, verbális interakcióról bárkivel és bármivel.
Jódal Kálmán

Kifakul a sötét anyag / Az űrben rendetlen eszmék / Hangzatává válik a csend / Teába rum, vajon lesz még?
Verebes Ernő

A napra kiállással az a baj, / hogy nem mi világosodunk ki. / Az árnyéksziták tere igen, / és tér akartunk lenni a szabadban
Gyetvai Balázs

Telt keblű, öreg hordó a benső. / Nemcsak lélek, annál sokkal több: szellem. / Aranyló, puha mappa.
Kántor Zsolt

„Amikor a nagymutató meg a kismutató is egyenesen áll, akkor van hat óra. Én nem szeretem, amikor hat óra van...”
Kovács Jolánka

Nélküled a ruhám már csak a szemfedél: / rontást hoz rád a Nap, érzi a vészmadár, / együtt emelkedünk a magas égbe fel.”
Smit Edit

Ilyenkor / részegen / a csonka torony alatt / zajt zúg a gép / de nekem az ének / Szólít engem / alattam a fűben / vadkékje a nevesincs virágnak
Lázár-Szűcs Anikó

súlyos / mindennapiság / feszül az emberek között, / kőillatú férfiak / hangtompított beszéde
Wilhelm József

„érzel némi kedvet fölülkerülhető, / törékeny csillagot keresni, ahol / majd fáradtan lobogó, / eltúlzott árnyékod / lefekszik...”
Beszédes István

»Mi történt? Megjavultam? Vagy mit teszek most, amit régebben nem? De akkor miért püfölt el Álmatlan Antal annyiszor?«
Hiába, erre nincs válasz.
Egy párnával nem beszélget senki.

Kovács Jolánka

„jön majd a jó hír beleférsz az államkasszába / józan emberek lépnek a szobába az életedbe / érted és veled elindul valami / fogják a kezed.”
Bíró Tímea

„Alice ujjai másfajta elragadtatás határait keresgélik. Mefisztó, a csöppnyi cukormókus acélláncokkal ki- és megkötözve a nagy, üres, digitális térben. Alice odaszól: Kedvellek!”
Jódal Kálmán

„a csinos nők / a fényt is elnyelik / mint a szoba sima fala...”
Bartha György

„A sír / Felé / Robbanó / Roppanó / Apró csigák / A talp alatt / Az elmúlás / Spirálisan / Halad”
Móger Tímea

„Hullaházba szállítjuk őket, ha megtelnek, építünk újakat. A koma: Százemeleteseket, annyian vannak.”
Gergely Tamás

aki egyedül van, mindig egyedül van. / akit a szél, az eső, a napfény, a sötétség, / a körülmények neveltek. / megtanult tartani bizonyos feszes távolságot
Antalovics Péter

Minden ajándék – ha azok voltak egyáltalán –, szürkéskéken pompázott különböző alakzatokban. Volt ott gumibot alakú, késpengére hasonlító, ollóként szétmeredő, körteszerű, végén egy fogantyúval, egyszerű láda, aztán lavórforma, kötélként összetekert spirál, lámpabúra sodrott kötélen lógva, valami állatszerű, ami négy lábon állt, és végül egy ember, amelyik mindenkire hasonlított. Ilyenből több is volt. Álltak egymás mellett, vagy egymás felé fordulva, mintha társalognának.
Verebes Ernő

Az Uffizi mellett állnak, szemben az Arnoval. Mögöttük, a múzeum két oszlopa közötti boltív keretében a városháza magas tornyának egy része látszik. Ki lehet ez a nő A. apja mellett, merült fel bennetek egyszerre a kérdés. Mért nincs semmiféle feljegyzés a fénykép verzóján? Nincs felírva a fénykép készültének évszáma, nincs ott a képen szereplő személyek, köztük a nő neve sem. Ráírhatták volna például, hogy Anna és Mirko, Firenze, 1960.
Oto Horvat

A lehunyt szemekkel fekvő lombok meg hazudnak. / Elskatulyázzák maguknak a fényt, hogy neki ne jusson. / Kit hibáztathatnánk? – Hisz könnyebb letüdőzni, / mintsem kifújni a reményt.
Gyetvai Balázs

„Ebben a pillanatban ismét kijöttem a férfiöltözőből, csak néhány kilóval láthatóan soványabban, és a gyógytornász is ugyanúgy ismét megjelent az egyik ajtóban, csak a szeme színe ezúttal csokoládébarna volt.
Az első gyógytornász erre elképedt, és csak bámulta a hasonmását, miközben a tükörből előjöttem ismét én, csak izmosabban, és némileg több hajjal, méghozzá vörös lobonccal, amilyenem sosem volt, és ismét a gyógytornász, borotválatlanul és alacsonyabb kiadásban.”
Jódal Kálmán

kinézek / látom / utcahosszan / testes ködös / a csend
Bartha György

a szivarvég fölborította a kezdetet
meg az ötéves tervet az ötéves
(ő téves) kisfiút
ő téves csat a téren

Debreczeny György

A császári hon romjain, / egy kőrakáson, / mit benőtt a gaz, és jég fedi, / új életet kezdek. / Előítéletek nélkül, magányosan, / magától értetődően fogadom a dolgokat...
Vlasta Mladenović

„Kirepülnek a szélvédőn.
Két test egymásba gabalyodik. Összekeveredik csontjuk, vérük.
Két lélek együtt indul. Fölrepül. Megkerülik a Holdat.
Zuhannak lefelé.”
Balogh István

...társaim, a körénk gyűlt világjáró csavargók és nímandok és koldusok és csóró senkik, a minden utak és úttalan vidékek toprongyos, örökké szomjas vándorai vélem együtt végigízlelgették a karcsú üvegcsékből Joe úr és társa, Teddy kotyvalékát, hiszen ez nem is szeszkó!, bizony nem gin, de oltja a szomjat!, kiabálták, és cuppantgatva vedeltük, mint a legjobb whiskyt szokás.
Vasagyi Mária

Nem szóra bírhatóak. Ha meghamisítjuk a személyiségünk azáltal, hogy belemegyünk egy ránk erőltetett beszédbe, a törékeny, cizellált egyensúly megbomlik. Jézus köpése viszont meggyógyította egy ember látását. Hajrá! Én kérem szépen ezt a Szent Állagot.
Kántor Zsolt

Garevac, mit mondhatok róla? Ez valójában egy épület. Kórház. Régi és hatalmas. A falut nem is láttam. Vaskerítés. Sehol egy rés, ahol átbújhatnál. Körülötte szántóföldek, mindenfelé. A földekre se mehetsz ki, kapálni sem, kukoricát szedni sem. Nem tudom, egyáltalán miért hívják Garevacnak, de így hívják. Láttam. Ezt írja a nagy táblán. Ennek semmi köze a faluhoz. Olyan ez, mintha a Holdon lennél. Innen sehová sem vezet út.
Olivera Olja Jelkić

...a fölszabadított rabszolgákra, a helótákra, a circust az utolsó állóhelyig megtöltő publikumra mutatott, óvakodj a tömegtől, de tenmagadtól is, ha része vagy!
Vasagyi Mária

„látja a holttesteket. Bár azok csak képzeletben vannak ott. Barátja, a koma is, gondosan fekete nylonzsákba csomagolva.”
Gergely Tamás

„Talán már az ókorban öltem én. / A középkorban hullákat gyaláztam. / S a szelíd, barna szemű, égi srácban / fel kívánom oldani tébolyom?”
Sisakos Fanni

„Megállás nincs, / sejtések sem léteznek már, / csak a könyörület / melletti virrasztás / szent békessége, olykor, alkalomadtán”
Wilhelm József

„Egy gombnyomás, egy elképedés. Tolat a garázsba a szellem. Biztosan nem tudhatunk semmit az elme működéséről. A szó, tökéletes „zeneként” fogható fel.”
Kántor Zsolt

„a múlt és a jelen. A kompótok alatt / a lisztes zsák és zsíros bödön még közös, / de jó szót nem hallott felettük a gyermek.”
Smit Edit

„Annak ellenére hogy megpróbálom őket eltemetni / mint merev macskatetemet valahol a városon kívül / Látják a hővisszaverődésemet”
Katarina Pantović

ropogtak a saru alatt az apró csontok, és fölsírtak a mennyezetre festett angyalok, és könnyeik azóta is harmatozzák a templom kövét, hiába javítják jobbnál jobb mesterek a tetőt...”
Vasagyi Mária

„Meg hasonló jók, amelyek az élet szépségét hatványozzák. Fejet rázunk és megyünk tovább, he-he, fejet rázunk és mászunk tovább!”
Mihályi Czobor

„és magad sem változol, / kövesd az utad, / légy önmagad, / versedben nyugodj meg.
Vlasta Mladenović

„belőlem inkább írjál verset / de orvosságot ne ajánlgass...”
Debreczeny György

„böngészem inkább / az új kötésű / frissen buggyanó / csöndet”
Bartha György

A szívét szerette volna megóvni a történtektől – háború, elnyomás, igazságtalanság –, meg a tudatát. Meddig lehet felemelt karral védekezni? Tudta, hogy valamit tennie kell. Ha bekapnék egy cukorkát – gondolta –, az édes.”
Gergely Tamás

„beront a homály / igen én így szeretem / bepanírozom és magamra rántom / a ködös közös délutánt”
Debreczeny György

„ és hajtottuk félre a fejünket, adtuk oda a nyakunkat, finom harapdálásra. Az etetést mímeltük vele, hogy ha akarja, belénk vájhatja a fogait, és vérünket nyalhatja, húsunkat eheti...”
Juhász Zsuzsanna

„Camus. Sartre. / A világ és a szövegtest. Egybeforr kéz és metszet. / Princípiumok. Tölgyes, gyárudvar.”
Kántor Zsolt

a mennyből az angyalok hozzák át az éjt, / de szökkenésével az egyik őzike / fakasztja a forrást, amelynek bő vize / ringatja éj világoskék halát
Sisakos Fanni

Olyan vagy, mint a hal, mindig kisiklasz a kezemből, szól hozzám Király Ernő. Hát milyen legyek?, kérdem. Olyan legyél, mint az a zene, amit csak én hallhatok
Vasagyi Mária

ahol nem korlátoznak immáron / törvények, / erkölcsök, / gondolati önkorlátok, / ahol / a tekinteted / a gyönyörűségbe gördül, / a lelked önkívületbe / révül, / a tested cirógatásoktól remeg,
Wilhelm József

zakója alá nyúlt, és megtapintotta az övén függő Schwarzwolf markolatát. A tíz centiméteres pengehosszúságú, rózsafanyelű kés olyan masszív eszköz, mint a Magnum a 45-ösök között, gyengébb fizikumú személy is eredményesen védekezhet vele. Zsebében volt még egy francia Opinel is, de az csak valamiféle biztosítékként, tudják, ha az egyik nem nyílik, akkor a másik biztosan nem nyílik. Ez utóbbi pengeéle csak nyolc centis, törékeny, önvédelemre csak azok számára hasznos, akik testi erejüket és ügyességüket is bevethetik
Mihályi Czobor

Nagyobb összefüggésekre is / utalhat ilyenkor, méretes lábatlanokra, / és bibliai esőkre és sárba ragadt Földre, / hogy nagyobbnak s indokoltabbnak tetsszen / ami a várt együttléttel elmaradt
Beszédes István

„most új háború nyílik / gyermekeimre mint a zsák szája”
Bartha György

„Kósza, váratlan ötlettől vezérelve megmarkolom a robotrendőr mellét. Mintha fagyasztotthigany-alapú, félfolyékony mikrochip-halmazt markolásznék. A robotrendőrnő szájonvág. Kiserken a vérem. Amire mohón, piócaszerűen rátapad a plüssnyuszi, és hörpöli-szipatolja.
Jódal Kálmán

„& a kaszáspók megérkezik vasalt útján. // Őt ugyan nem látom, de / Látom az árnyékát./ Órám // Fölött, a lámpám / Alatt – te is láthatod innen. / (Miért is nem üti el az óra?)”
Szilágyi Máté

Mitől lenne fontosabb az emberi, sőt, egyéni perspektíva bármelyik másiknál?... És akkor például mi van, ha az ember is csupán egyike az istenek „haszonállatainak”?...
Szögi Csaba

„Ott, a sarokban bőgve / Hol csontrágó vad kór / Jelzi, a világ / egyetlen”
Verebes Ernő

„Hat szék kopott kék ülőkével / bevonul hazát védeni. / Négy lábbal lökik a díszlépést, mint a kutyák.”
Balogh István

Komor arccal áll a kievi Nagykapunál Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij és Viktor Hartmann. Retteg a város, a kapu tárva, bárki menekülhet. A festő szólal meg elsőnek: velőmbe hasít a fájdalom, hogy semmiféle művészet meg nem változtatta az emberiséget...”
Vasagyi Mária

„Hazug seregek vonulnak / amerre a szem ellát, / romokban immár / a szóból épült városok, / szűnőben mind az utcák, / melyeknek nevük volt; bárha kibetűzné még valaki / az eltűnő hon postacímét.”
Sinkovits Péter

Falakból hiányzó téglák. Felülmúlják az elmúlást. Kezdem figyelni az utcát. Melyik a napos / oldal. Ezentúl. Azon járok. Nem lesz vége a világnak.
Móger Tímea

Végül komótosan leballagunk a kikötőbe, hajó van, s hát a hajón London felé kezdi rá a gyomoridegem: vajon elérjük a buszt? A buszt, ami minket, „charter-svédeket” a Heatrowra szállít? Mert utolsó napunk ez, utazunk vissza. Illetve… Mi lesz, ha lekéssük a buszt?
Gergely Tamás

Nem fájt a vésés. Felfogtam, hogy kő vagyok. / Éreztem a bordáim mögött a kőszívet. / S azt is, hogy a fejem kifaragása, / Megmunkálása együtt jár(t) egyfajta / Felszabadulással.
Kántor Zsolt

Csöndesebben nem is kérdezhette volna, mégis jól hallották, ki az közületek, kérdezte Arany János, ki az, ki irodalmunk nyolcvan százalékát örökre kiűzné ebből a világból?!, ki az, ki e szerént merne cselekedni?!, és egy szúrós tekintetű diák lehajtja fejét, mint szélben szokta a szégyenvirág...”
Vasagyi Mária

„Gombafelhőt köhögött fel tüdőnk, az utca porát, vért, / Pentagrammát – Megtestesült / Az ötágú csillag, mag hasadt, / Szupernóva / Robbant, 8:15 – / Rossz szájízzel keltem ki a bölcsőből”
Szilágyi Máté

Fölnézünk a pirosasszürke, gomolygó égre, és tudjuk, hogy valaminek vége szakadt. Felnőttünk. Mi, a diverzáns, ipari partizánok. Aztán lassan vetkőzni kezdünk
Jódal Kálmán

a fájdalom egyetemes / vízözön a habzó hidrogén / elmossa a kínt ami így /
enyhülést az égen keres

Közma Szabolcs

– Gyere gyorsan, ideje elhúznunk innen! – A masszív vaskapu tetején kapaszkodott meg erős lábaival, amint odakaptam a tekintetemet, éppen akkor bontotta ki fenséges, sötétszürke tollakkal borított szárnyait. – Na, induljunk már végre!
Szögi Csaba

A koronavírus okozta pandémia ötszáznegyvenötödik napjának kora délutánján a szökőkutat körülvevő kényelmetlen, támla nélküli padok egyikén apró emberke ült. Hosszú, leginkább kenderkóchoz hasonlatos szakálla a mellét verdeste. Simára borotvált koponyája csúcsát a kipa és valamiféle ósdi házi sapka ötvözete fedte. A szemzacskóitól kiinduló mély ráncok, vastag lebernyegeket képezve, egészen a szakálláig futottak. Arca így leginkább egy csonkig égett gyertyára emlékeztetett, amelyen vastag erekben folyt le a faggyú!
Benes László

„Ott az angyaloknak tömörebb a szárnya,
és amikor ott ráborul a tájra,
még melegebb a megváltó palástja.”
Sisakos Fanni

„Attól vagyok boldog, / hogy minden igyekezetem ellenére / nevelhetetlen maradtam...”
Wilhelm József

Mári meg egész nap mást se csinált, mint rágcsálta a lenmagot, a szézámmagot, a búzaszemeket, zabszemeket, a tökmagot, napraforgómagot, mustármagot, barackmagot, szőlőmagot. Mert mindig éhes volt! Egy idő után úgy érezte, szinte megfiatalodott. Boldogan húzta a kútból a friss vizet, olyan örömmel itta, akár a bort!
Kovács Jolánka

A kis dolgoknak édeseknek kell lenniük, hogy könnyebben elviselhessük a nagy dolgok keserűségét. Sára csokoládéra és süteményekre gondolt, de ha ezt hangosan is kimondta, a nagyi csak megsimogatta a fejét.
Zoran Penevski

Hallgattunk. És ez a legnagyobb baj a világon, ez a hallgatás. Ha nem ismert volna minket, azt hihette volna, közöny, pedig valójában zárkózottság, meg valami értelmetlen frusztráltság. Hogy miért kell azzal törődni, amiről kellemetlen beszélni. Nagy szerencsénk, hogy tudta, csak butaságból hagyjuk lógni a sínylődésben.
Szemerédi Fanny

„Mézes ecset sebemben pepecsel, / holnap a legyek petéznek bele, / hogy páncélom, az újra forradó, / keményült varrokkal legyen tele”
Sisakos Fanni

„Mészillat terjeng, elnyeli az öntudatlan / Kandinszkij-freskót.”
Törteli Réka

A zEtna – magazin a vulkán alatt a Nemzeti Kulturális Alap és a Tartományi Művelődési, Tájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság támogatásával jelenik meg.

Működteti a zEtna Egyesület (2001–), 24400 Zenta, Kodály Zoltán 2.
Alapítva 1999-ben a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre védnökségével.
Copyright

zEtna
webmagazin
és olvasóterem


ISSN 1451-608X
COBISS.SR-ID 312341511
EPA-00470
ISBN 978-86-84339
Szerkeszti:
Beszédes István



Új szövegek...

pontosan 16 quadrans
XXV/4

Tóbiás Krisztián:
Non omnis...
Vasagyi Mária:
Josephus üdvözli egyetlen barátját
Balogh István:
A sánta prímabalerina titkos szerelmei
Jódal Kálmán:
I Wanna Die
Debreczeny György:
ideje valamit szerezni.

Nanotechnológiai
csodák

XXV/3

Bozsik Péter:
Kolbásztöltés
Oto Horvat:
[A zacskós asszony]
Smit Edit:
Pillanat
Hogy a Napon lássalak
Hullámsirató
Szögi Csaba:
Mert sok kör van
Verebes Ernő:
Magányterület

Bársonyból és műanyagból
XXV/2

Kormányos Ákos:
Nem fázom, csak érzékelem, hogy hideg van
Jódal Kálmán:
Élveteg posztótájakon
Kántor Zsolt:
Alvó vízcseppek
Radivoj Šajtinac:
Az alsó és a felső én
Ványai Fehér József:
Koll.
Debreczeny György:
ipszilonnal írom a nevemet
névelírások

Fény leszel
XXV/1

Bíró Tímea:
szinte agyonnyom
mindjárt leszek
Kovács Jolánka:
Nem ide való
Katarina Pantović:
Elveszített magzat
Lázár-Szűcs Anikó:
Valami ultra
Juhász Zsuzsanna:
Tartalék tüske

Egy másik árnyék
XXIV/6

Farkas Arnold Levente:
A második
Csiby Édua Boglárka:
Tanulás
Leltár 15
Védtelenül
Jódal Rózsa:
Találkozzunk a müncheni pályaudvaron
Móger Tímea:
Kánikula
Hátországban
Hernyák Zsóka:
Gyöngytyúkok és kenguruk

Gonoszság odabent
XXIV/5

Jódal Kálmán:
Tépés
Takács Nándor:
A test és tagjai
Talpalók a talponállónál
Fenyvesi Ottó:
Balatoni szürreál
Debreczeny György:
ó kiskosár viszkiskosár
Szalai Andor:
Home office II.
Balogh István:
Gábriel kulcslyukon beles

Home office
XXIV/4

Szalai Andor:
Home office I.
Antalovics Péter:
apokrif szintézis
Hernyák Zsóka:
Végbúcsú az Odvas házaspártól
Móger Tímea:
Mesterséges ingerencia
Szeparációs bolyongás
Szögi Csaba:
Kilégzés (I. részlet)
Döme Szabolcs:
Tetra
Lázár-Szűcs Anikó:
Iykyk

Napszítta tablók
XXIV/3

Takács Nándor:
Lelkigyakorlat
Magántanulók
Külszíni zarándokút
Orcsik Roland:
[turistatávcső].
(Regényrészlet)
Wilhelm József:
Örökös árnyék
Oto Horvat:
[A mi Szaharánk]. (Részlet)
Ruždija Ruso Sejdović:
Byron és az üstök
Debreczeny György:
nem a fekete viasz
Sári László:
Az alaphang érintése

Klóros viasznyomatok
XXIV/2

Jódal Kálmán:
Lebegő vattacukor
Bagdal Zoltán:
999
Sándor Zoltán:
Nirvána a kocsmában
Gyetvai Balázs:
Az uszodaváros úszógumija
Uszodamagány
Uszoda-reinkarnáció
Wilhelm József:
Izomerő nélkül

Aki szárnyal
XXIV/1

Úgy, mint egy pilóta, aki szárnyal…
Bogdán Józseffel Sinkovits Péter beszélget
Radivoj Šajtinac:
Láthatatlan Facebook
Álmomban, anyám
Wilhelm József:
Örökös árnyék
Ez így
Balogh István:
Templomlépcsőről
Móger Tímea:
Ítéletidő
Debreczeny György:
fejfájás

Kibírta a 35 °C-ot
XXIII/12

Balogh István:
Gyerekjáték
Bíró Tímea:
szétszakadás
Bozsik Péter:
Elterelő hadművelet
Varga Árpád:
kanapé
Szemerédi Fanny:
Becsület-értés
Móger Tímea:
Hulló napok
Lakatlan házak naplója
Jódal Rózsa:
Újságlapokon megszárított paradicsommagok – a Sun gold és az Ökörszív-paradicsom – üzenete

Címtelenül araszol
XXIII/11

Smit Edit:
Fülszöveg
Mehetsz
Sándor Zoltán:
Kihallgatás
Antalovics Péter:
az első mozgató
Benes László:
Idősíkok vándora
Kántor Zsolt:
Dragan Velikić Pesten
Ványai Fehér József:
Andersen meghalt
Gergely Tamás:
A Walesi bárdok

Viszi karkosarát
XXIII/10

Bíró Tímea:
kivágnivaló
Bozsik Péter:
Irkalap
Bagdal Zoltán:
Az égő istállóban öt évig egy hely van
Szúr a szegycsontban a fej amikor kérget növeszt
Debreczeny György:
ingyenes volt a boltív

kihozták végre az italt
Too Old to Rock 'n' Roll: Too Young to Die!

Bartha György:
szombat-vasárnap

Ezüstdrót artéria
XXIII/9

Vasagyi Mária:
Micsodaaaa?, üvölti Ady Endre
A nagy író fölhúzta szemöldökét
Találgatják a parton az írók
Juhász Zsuzsanna:
Colla parte (Együtt a szólistával)
Fenyvesi Ottó: Lírai bűbáj II. [Csókolom. Persze]
Sándor Zoltán:
Látomás
Debreczeny György:
itt élek ebben a korban.
Z. Németh István nyomán

Márványfényévekre
XXIII/8

Fenyvesi Ottó:
Lírai bűbáj I.
[Csókolom. Nem találom az utat hazafelé]
Smit Edit:
A kanyarokon túl
Gergely Tamás:
Kihagyott helyzet
Sándor Zoltán:
Éhezőművészek
Kántor Zsolt:
Világültetés, árnyéktest-bambusz.
Charles Simic emlékére
Auto-reflexív praxis
Dubravka Đurić és Mallarmé
A fogantatás epicentruma Metalepszis, késhegynyi sóval

Narancs égen
XXIII/7

Takács Nándor:
Üresen maradt helyek

A belső szoba
Ami a hitelből maradt
„Ezt”
Irgalom
Ki azt mondja, este
Szögi Csaba:
[A nap felszíne…]
Balogh István:
Szentháromság eltűnt szobra Tiszánk fölött

Beszédes István:
Aláúszás

Lent van a fenn
XXIII/6

Jódal Kálmán:
Különös szilveszter
Verebes Ernő:
Hajléktalan
Gyetvai Balázs:
Ez vagyok én
Tükörtestek
Kántor Zsolt:
A test, mint paratextus
Textúra arckrém
Kovács Jolánka:
Ribanc

Célbolygó
XXIII/4

Smit Edit:
Ködkirály
Lázár-Szűcs Anikó:
Ez is lehetne
Felszállás
Kovács Jolánka:
A párna
Aki bent van, ki akar jönni, aki kint van, be akar menni
Wilhelm József:
Csendélet-féle
Beszédes István: Taumaturgia
[Célbolygó]
[Célszárazulat]

Spirálisan halad
XXIII/3.

Bíró Tímea:
kívül
visszajutni a zöld zónába
feldolgozás
Jódal Kálmán:
Army Dreamers / Kinky Love
Gergely Tamás: Emeletes hullaház
Mint a kutyát

Fiát keresi
Emeletes hullaház
Móger Tímea:
Szívritmuszavarok
Bartha György:
játékok újra
elalvás előtt

Lélekszín holmik boltja
XXIII/2.

Antalovics Péter:
idegen világok
Verebes Ernő:
Lélekszín holmik boltja
Oto Horvat:
Miért lett megszállottja a fényképnek és a fragmentumnak?
Gyetvai Balázs:
A fókák is sírnak
Gesztenyeszedés nyáron
Jódal Kálmán:
Túl sok tér. Túl sok idő. Túl sok ők és túl sok én. Satöbbi
Bartha György:
novemberi emlék

Téves csat
XXIII/1.

Kántor Zsolt:
Ingeborg Bachmann Úrhölgynek, a Kék Égbe
Vlasta Mladenović:
Isten veled, civilizáció
Balogh István:
Ítélet
Debreczeny György:
téves csat a téren
vigyázzba áll a szív
káprázatok
Olivera Olja Jelkić:
Senki bolondjai
Vasagyi Mária:
Calveston után...
Mikor a Horthy Miklós útra…

Struktu(ú)ra
XXIII/5

Šandor Halmoši:
Tražimo dobrog čoveka
Ta struktura
Kao mesiju
Daniel Pal Levente:
Da smo živeli, ne uzalud
Deca iz okruga
Melanholija pasa
Karolj Felinger:
Na jeziku stvoritelja
Osvešćivanje
Večna zima
Lazar Laslo Levetei:
Osma vinjeta
Dvanaesta vinjeta
Zoćo
Laslo Kirti:
osmatračnica
ciganska ljubav

Circus Maximus
XXII/11.

Vasagyi Mária:
Vigyázzatok!
A Ludi Poppaeanses...
Sisakos Fanni:
Szerb srác

Élő ikon
Tetteim
Gergely Tamás: Voltnincs II.
Nem engedünk!
Sír, térdepel
Szégyen
Tömegsír
Voltnincs
Wilhelm József:
A porondon
Kántor Zsolt:
A poszt-neo(n s meta-, ®ekonst®ukció
A recepcióesztétika szép női akt

Hővisszaverődések
XXII/10.

Smit Edit:
Szívében a kamra
Katarina Pantović:
Kép a falon
Az utazás vége
Termovízió
Rosszullét
Akár a kulcs a zárba
Vasagyi Mária:
Amint belépett...
Az első osztályban...
Mihályi Czobor:
Fejet rázunk és mászunk tovább
Vlasta Mladenovic:
a vers eszmélete
Debreczeny György:
inkább verset írjál

A fecskék ösztöne
XXII/9.

Bartha György:
délutáni szieszta
Gergely Tamás: Voltnincs I.
A fecskék ösztöne
Az égből
Eltakar
Kezében fegyver
Kramatorszk
Debreczeny György:
egy útkereszteződésben megállok
Bartha György nyomán
(szobáról szobára)
(beront a homály)
(leégtek a vastag imagyertyák)
(kibogozni)
(nincs hétvége és nincsen reggel)
(ezüst tükörben nézem)
(holdfényben szó-bála)
(holnap)
(egyedi)
(murok és hurok és szárnyalok)
Juhász Zsuzsanna:
Szűz száj kiadó

Időhegesztés
XXII/8.

Kántor Zsolt:
A csalogány, mint életelv
Neven Ušumović erudíciója
# Vágódeszka #
Siniša Tucić-gospel
Hálaadó meghiúsulás
Danilo Kis prelűd
Állásidő, szingularitás
Danilo Kis apokrif
Összegyúrt fény
Novica Tadic az égboltot nézi
Tudat-utak
Jovan Zivlak erudíciója

Mint a hal
XXII/7.

Sisakos Fanni:
Delphine hala
Vasagyi Mária:
Olyan vagy
Apám…
Nyolcadikban Simonyi tanárnő
Wilhelm József:
Gyomortáji igazság
Mihályi Czobor:
A fekete zsák
Beszédes István:
[Harmatgiliszták]

Higanyalapú, félfolyékony
XXII/6.

Balogh István:
Ülök a padlón
Szilágyi Máté:
Klettersteige
Testek & lélek
Jódal Kálmán:
Én, James Bond
Meddő, céltalan sóvárgás
Real love
Verebes Ernő:
Mócsingisten
Bartha György:
(nem tudom)
(zárójelek)
(rulett)
Szögi Csaba:
Sántha Lucián felébred II.

Tervszerű átalakítás
XXII/5.

Sinkovits Péter:
Honfoglalás

Vasagyi Mária:
Amikor magyarónnak…
Komor arccal
Beázik a tető
Sötétség
Móger Tímea:
Csendélet
Gergely Tamás:
Rémálmaim. Greenwich
Kántor Zsolt:
A paradoxon angyala.
Vasko Popa emlékére

Az állomáson áll
Vojislav Despotov követ farag
Polisz.
Simon Grabovac kilép az ajtón

Oppenheimer A
XXII/4.

Szilágyi Máté:
Magvak
Jódal Kálmán:
A szomjúhozó démon
Demon žeđi
Tampon támpont
Težište utočišta
Diverzánsok
Diverzanti
Kozma Szabolcs:
Sebeidről
Szögi Csaba:
Sántha Lucián felébred I.
Benes Józser:
Faktum
Bevezető
Az eltűnt személy
Való világ
Lázadás
Eladósodva
Végső megmérettetés
Kapcsolatbontás

Beton
XXII/12.

Lazar Laslo Levetei:
Beton. Umesto ars poetike
Treća vinjeta
Četvrta vinjeta
Laslo Kirti:
belezi od oca
molitva za utorak
bakarni šraf
Karolj Fellinger:
Pesma
Pognute glave
Karantin
Šandor Halmoši:
Sedamnaest
Dolina plača
Daniel Levente Pal:
Duša drveta duše

Kalman Jodal:
Demon žeđi
Težište utočišta
Diverzanti

Mézes ecset
XXII/3.

Sisakos Fanni:
Húsvét
Kakve biljke?
Az új átverés
Jeanne
Wilhelm József:
Körbeölelésben
Kovács Jolánka:
Szociális
A két testvér (mese felnőtteknek)
Szemerédi Fanny:
Önkéntelen közöny
Zoran Penevski:
Sára és a kandúr, aki elvesztette a nagyiját
Sára és az írógépek múzeuma
Sára és a Köldökszemű
Sára és a magányos számítógép

Kopott bakelitkörök
XXII/2.

Törteli Réka:
Porcelánkakas
Sarokba teszem
Benned kering
Vasagyi Mária:
Párpercesek
Bartha György:
majdnem altató
halász
Kántor Zsolt:
Az intuíció iránytűje
Járni, a boldog pesszimizmus
Vladimír Kopicl paradigma
Móger Tímea:
Szab, ad
Szögi Csaba:
A tiszta hang útja (részletek)
Wilhelm József:
Ünnepi koccintás

Hangok
XXII/1.

Takács Nándor:
János könyve
Hangok
Találgatások
Varjak
A hajótörött
János könyve
Verebes Ernő:
A király teste
Móger Tímea:
Ott, hon; Ott, hon
Miomir Milinković:
Név
A hajléktalanok ravatala fölé
Nedeljko Terzić:
Éjszaka, dátum és határidő nélkül
Hová jut a lelkünk
Ínség és keserűség
Smit Edit:
A felszín alatt
Kormányos Ákos:
Amikor az öledbe raktam a kezem
Balogh István:
Sánta kísértet szivarra gyújt uszodában

Olasz, minőségi
XXI/12.

Szabó Réka Dorottya:
(cím nélkül)
Gašper Kralj:
Töredékek
(regényrészlet)
Antalovics Péter:
(a megváltásról valamit)
Sinkovits Péter:
Szerelemtan (regényrészlet)
Bodnár Gyula:
Áruházi intermezzo
Jelena Lengold:
A Házasságtörők villája
Gergely Tamás:
Stockholmi abszurd. Metrón maradt lábam (II. rész)

Radivoj Šajtinac:
Vigasz egy szeles napon

Mind világosabb szárnyak
XXI/11.

Sinkovits Péter:
Mind világosabb szárnyak…
Gergely Tamás:
Stockholmi abszurd. Metrón maradt lábam (I. rész)
Elásott romként, egy korszak nyelvi romjaként áll előttünk a szöveg – Orcsik Rolanddal Patócs László beszélget
Szilágyi Máté:
Alámerülés
Áldozat
Debreczeny György:
gépcsendben
fák alatt mezítláb
végre hazaértél
Horváth Ottó:
Szendved-e olykor alkotói impotencában? Ha igen, mikor?

Beszédes István:
Lenti remény

Napfekete
XXI/10.

Balázs Attila:
A Sopálovics vándornyomda
Szilágyi Máté:
A nyár íze
Piña Colada
Kerényi Tamás:
A sült kolbász, ugye, létezik még
Wilhelm József:
Kevéske borravaló
Ványai Fehér József:
Go to Bulgária!
Kántor Zsolt:
Szövegtér: hangfekvés
Teremtés: beszédfolyamat



Átláthatlan ajtók
XXI/9.

Bíró Tímea:
Fontossági sorrend
Szökés
Kerényi Tamás:
Az utolsó hullapóz
„Az itt megéltek folytathatatlanokká váltak” – Bozsik Péterrel Patócs László beszélget
Juhász Zsuzsanna:
Ellenségképzés
Kántor Zsolt:
Minden hang egy-egy illat-billentyű
Elkalandozás
Összehasonlító program
Sisakos Fanni:
A vendég
Impresszió
Titok

Gégemetszés
XXI/8.

Szilágyi Máté:
Újjászületés
L. Móger Tímea:
Gégemetszés
Senka Marić:
Test-kincugi
Wilhelm József:
Fokról fokra
Juhász Zsuzsanna:
Amikor a férfi ágyékkötőt…
Debreczeny György:
gólya hozta a sört
Smit Edit:
Csontritkulás
Verebes Ernő:
Hátradőlve
Kántor Zsolt:
Napabrosz
Memória-molekula
Kavicsfény
Szabó Dárió:
A betű forog, a sírásó nem pihen

Visszaság
XXI/7.

Jódal Kálmán:
Élveteg posztótájakon
Szabó Dárió:
Vissza

Bagdal Zoltán:
tézis
Ványai Fehér József:
A Rózsák terén
Bozsik Péter:
Zombi a tóból
Orcsik Roland:
Tor (regényrészlet)
Vasa Pavković:
Pihenőhely
Kántor Zsolt:
A kontextus bábjai
Benes László:

Postlinguitas V.: Csapdában Postlinguitas VI.: Megvilágosodás
Postlinguitas VII.: Homo novus

Azonosítás
XXI/6.

Sinkovits Péter:
Azonosítás (regényrészlet)
Kozma Szabolcs:
A Tisza partjáról
Shelley hamvasztása
Bozsik Péter:
Anyám, a lázadó
Bartha György:
jelenés
elszántság
szédülten
Juhász Zsuzsanna:
És?
Értelemveszteség
Az idealista filozófusok
Filozófia-maradék
Éhes kisgyermek
Benes László:

Postlinguitas III.: Nyelvbúvár a vártán
Postlinguitas IV.
: Avaddon

Wilhelm József:
Amikor a dölyf megsebződik
Bolondja vagyok a létnek

Nevezetlenek
XXI/5.

Verebes Ernő:
Megoldás boldogságra
Kántor Zsolt:
A Hold centripetális gyorsulása
Benes László:
Postlnguitas I: Özönvíz
Postlnguitas II: Halhatatlan irodalmárok
Gergely Tamás:
Rémálmaim. Prága felé
Rémálmaim. Zuhanás. Bossert
Rémálmaim. Helyet foglal apám
Szalai Andor:
Galamb vagy gelemb?
Debreczeny György:
félreolvasások 31.
félreolvasások 32.
félreolvasások 33.

Ahogyan a madarak
XXI/4.

Kormányos Ákos:
Légzéstechnika
Takács Nándor:
Allegória
Gergely Tamás:
A sebzett galamb
Boca do Inferno
Dvořák
Srebrenica, kurdok
Juhász Zsuzsanna:
Álmodtató
Szabó Réka Dorottya:
lineáris
Törteli Réka:
porból hullámokat
Landolás
Draginja Ramadanski:
Vidohvat

Kopogás nélkül
XXI/3.

Czirok Ferenc:
lepkék és szellemek
a szellem szépsége
ballada a lepkéről. 1994
porral takart
Lázár-Szűcs Anikó:
András
Ez a város láthatatlan
Ferenc

Szögi Csaba:
Egy gyönyörnek helyébe
Bartha György:
sürgöny
körkép
önarckép
Smit Edit:
Visszajátszás
Egy garancialevél hitelesítése
Wilhelm József:
A stratégia művészete

Prazna gnezda
Sedmog dana

Vidohvat
XXI/2A-C

Egyenarcú
XXI/1.

Szabó Réka Dorottya:
mint a méhek
herbárium
március huszonnyolc
Kántor Zsolt:
A história szövegszerűsége
Hernyák Zsóka:
Csibefalat
Bartha György:
az emlékezet
sóhaj
kísértés
Juhász Zsuzsanna:
Felporladás
Esték, házfalak, homlokok
Elégia
Égvíz
Debreczeny György:
a porondon (porrongyon) hajlong kollázsok Beszédes István verseiből