Bakos András
Paradicsom

Fullasztó, szíves munka a gondozása,
mégis sokan vállalják, egész
családok. Ha hajtani kell, csak a
gyerekek mennek haza, a felnőttek
ott alszanak: abban és azzal álmodnak.
Egészen kis távolságban már kékleni
kezd a messzeség. Az alumínium
megfakultan is szép, mint egy
raktáron maradt űrhajó borítása.
Minden működik, már rég nem
úgy, mint egy kísérletben. Néha az
üvegmennyezet kocog vagy pattan:
hajlik. Legalábbis ezt lehet hinni
a hang alapján. Az ember ilyenkor
felnéz, fülel; bár tudja, hogy nem
lehet, (nincs az az isten), azért mégis
szeretné látni szabad szemmel.