Balogh István
Világoskék égbolt

Ezerkilencszáztizenhét
Gyanús egének
Gyanús bárányfelhői
Mint vénusz dombok erdei
Hazudtak
Ahogy hazudik a szél
Észak felől ha fúj
S a vihar
Mely bárányfelhőt meg nem ismer

Majakovszkij a pina miatt
Menekült sötétségbe
És milyen is ama szilvatermés
Megrohad virágjában
Minden megrohad

Én szeretem Majakovszkijt
Mondtam Szloboda János Tanáromnak
A zentai gimi első emeletén

Jól teszed
Ezt mondta mesterem
Aki tudott a táguló pinákról
Kancák farának megdicsőüléséről
És mekkorát fingott
Dühében az első kanca
Csődöre megfeneklett
Miként elhervad a hajnalicska
Égszínű virága

Öreg
Mondja most lét
Galagonyája egészen aszaltan
Baszódj te meg
És akkor se leszel
Kielégült
Mert újra kék lesz az ég
És mi meg
Ezen a bácskai tájon
Elfeledjük Majakovszkijt
És minden orosz kurvát
Obstruálunk
Mert van erre is elég
Ferdeívű vonala a világnak

Öreg
Nyugodj meg
Eperfák árnya
Őrizzen borotválatlan
Világodban kanizsai
Erdők árva fái között
Varjak fészkei asszisztáljanak
Reinkarnációdhoz

Eperfák máriateréziás
Utak mentén
Álmodat spékeljék
Fokhagymával
Szellemek sötét foga ellen

Ó
Megőrizzen engem az Úr
Mindenféle
Pinabántalmaktól
Grófnők és kurvák
Egyremennek ágyban

Grófnők és hercegnők
Békakirályfiról
Álmodjanak szelíden
Szétterpesztett lábbal

Én meg megindulok
A zentai flaszteren
Csak előre
Csak előre
Nem rettent vérbaj
Nem rettent kérészek
Korai halála

Kilencven éve ordíttattak
Valami proletár hadak
Valami kapuk előtt
S nekem mindezt tanulnom kellett
Guzlica vonója
Hősöket ábrázolt
Pina közelében
Csődörök lihegtek
Harangok zengtek
Templomok tornyában
Bőregér nászt tettek

Ám megtanultam ráérezni
Gyönge pinaszagra
Krisztusom
Egyetlen oltalmadra

2007. július 29.