Vojislav Despotov
Egy kis jégkorszak

Szibériában, jégbe fagyott vermében,
még az évezredek óta halott mamut is
megmoccan, arra a hírre,
hogy újból jégkorszak közeleg.
Európa ünnepi munkarenddel várja közeledtét –
mindenki sítalpakat és bundát vásárol –
mert nagyon, de nagyon hideg lesz!
A pucérak mind meg fognak fagyni!
A földgolyó összezsugorodik, belsejében
megfagy a magma, s már előre
égnek áll a hajam.
A mágneses mezők majd kioltják egymást,
a pénz, a politika és a szex
iránti vágy kialszik.
A csontokba mínuszok érkeznek.
Csak a tudomány kékharisnyái fognak
örvendezni a rosszindulatú geofizika rakoncátlanságai miatt!
Fázós tenyerünk reszketve a tűz fölé tartjuk,
mert a nappali átlag hőmérséklet fagypont alá süllyed.
Még az eszkimók is fázni fognak,
Hosszú idő után megint be fog fagyni az Adriai-tenger,
a zúzmara tengerészeket gyilkol!
Csak a költő örül a kataklizmának,
a jövő nagy kihívását zaklatottan várja.
Ő soha, de soha nem fagyna meg,
mert szent lelkét belülről tűz hevíti.