Vojislav Despotov
Drága halálom

Lyukas cipellőm, sarkaddal tömd be a repedéseket
átdolgozott könyvem, bóbiskolj a könyvtár mélyén
összetört lámpaégőm, adj fényt az éjszakának
halott őrangyalom, ne törődj a zajokkal
mérgekkel teli Begám, csörgedezz a kisebbik híd alatt
fekete-fehér műsorom, menj az első csatornára
megemésztett kenyerem, légy elég a vendégeknek
ellopott arany krajcárom, kukorékolj a kalmár zsebében
aprópénzem, nyugodtan heveréssz a bank páncéljának mélyén
sekélyben úszó búvárom, vadkacsákkal merülj
utolsó atlétáim, meneküljetek a pálya széléről
álombéli demokráciám, változz át szabadsággá
kommunista őseim, menjetek vissza pártotokba
fagyos és zord gyűlöletem, alakulj jégtengerré
komputerbe írt versem, nyomtasd ki magad
tragikus Laza Kostićom, mindig Lenkád simogasson
mesterséges gondjaim, legyetek tagjai a vörös brigádoknak
egyetlen Csernobilem, nyakald a szovjet szeszeket
egyetlen szerelmem, zárkózz be a gyerekszobádba
minden bölcsességem, a fiatalokra hagyományozom
megismételhetetlen történelmem, tarts főpróbát
gyógyszertári szomorúságom, fakassz aszpirin-rügyeket
realista lelkületem, lakozz testen kívül
Tarzánom, ereszd el az indákat
kísértet-űrhajóm, közelítsd meg az első fekete lyukat
minden kínszenvedésem, legyen elátkozott
halálom a filozófiában, mars a pokolba