Fehér Kriszta
Keresés

Társamul szegőd az ásó,
majd a kapa.
A keresésedre indulok.
Iszapos, agyagos rétegeket bányászok megfeszülve,
verejtékezve átkozom, ki ilyen mélyre rejtett előlem.
Fejem a homokba bédugom,
az aranyló, száraz masszába elmerítkezem,
összecsikordított szemhéjjal úszom
a nagyharang szavát követve.
Mit ér a fényes lebegés,
ha vakon evezek a sűrű homoktengerekben?

Szóltál már hozzám valaha?
Dúdoltál-e már mellettem álldigálva?
(Elképzelem hangjaid.
Búbánatos harsona,
kusza zümmögés,
halk csilingelés,
hisztériás sziréna.)
Elsősorban egy helyet kerestem,
hol téged akarlak meglelni.
Talán csákány is kellene,
hogy a cserzett, edzett rétegeket
megfeszítve leverjem.