Szabó Palócz Attila
Szent Habakuk!

A Bee Gees
alt énekesét
hallgatom és
pakolok befelé,
hogy ne
legyek kajás.
Az este jócskán
begajszoltam,
s hepajoztunk
egyet Gili-gajsszal,
megfeledkezve a
conceptual artról,
junk culture happeninget
tartva. Betértünk
a pünkösdista szektába
egy-egy bulát
fogni, hogy herbakolhassunk
végre egy nagyot.
A gitáron lefogtam
egy barély szeptimet,
s a mokány férfiak
ölelésében
az ultraibolya-kataszt-
rófa járt az eszemben.
Tator közben megdumálta
Bilétafúrót, s
orrba-szájba osztogatták
a penészes kolbászt,
amit nem sikerült
passzra vágniuk.
Smakkolt nekem,
amit tettek, hát
elhívtam őket a
közlei spibe,
ahol legalább olyan
tré a sör, mint
a hús, amit osztogattak.

Útközben
kirúgtam a zápot,
s majdnem a
fejünkre dőlt
egy neobarokk
kerítés. Társaim
rinyáltak, s
hiába magyaráztam,
hogy itt nincse-
nek melegek,
ők inkább elmentek
egy rodázót
felszedni. Láttam
amint leperkálták
a lóvét, s mákjuk
volt, mert nem
egy befalcolóst
találtak, mint az
általában lenni
szokott.

Mikor beléptem,
grízbe kerültem,
mert csupán egy
kis lejmolt pénz
volt nálam,
s a söntés mögötti
luvnya nem akart
annyiért piát adni.
Leültem hát a
sarokba s elmélyedtem
a transzcendentális
meditáció mélységeiben.

Az ébredés nehéz
volt, mert kitűnt
narcisztikus hajlamom,
s bariton hangon
szólítgattam Che
Guevarra falamon
lógó fotóját.
Elöntött az újrealizmus,
s a figuration libre,
hogy heftige
malerei stílusban
hallgassam a lágy
szellő heavy metal
dallamát.

Monokrómiásra szeret-
tem volna változ-
tatni hírképemet,
de mint köztudott,
a közképváltás
nem előnyös, sőt
inkább hátrányos,
mert az így leküzdött
félelem és felgyü-
lemlett bátorság
csak egy hamis
D-dúr képzésére
elegendő, s az nyil-
vánvaló, hogy
édeskevés ahhoz
képest, amit
magunk elé pakolunk
ebéd előtt az
asztalra.

Warhol segíts!
Vágjuk le rólam
jobb kezed!
Szophoklészi drámává
gyúrjuk fényképalbumom!
Hiába táplálod
belém, hogy:
10 FOR Z=100 TO 0 STEP -4
20 PRINT Z
RUN,
nem reagálok,
mert nem vagyok
komputer és
nem ismerem
a NEXT, GOTO, GOSUB,
REM, DIM, INPUT
utasításokat sem,
tehát hiába
táplálod belém
a LOAD-ot, én nem
kezdem el a be-
olvasást, csak
G. A. Cavellini
Cimelijét látom
magam előtt
a képzelet monitorán.

Lebegek, mint Mohamed
koporsója, s ördögöm
volt, mert neki tartoztam
egy úttal, s találkoztam
közben egy lánnyal.
Rómába küldöm!

Sok van a rovásomon,
mert ráztam a rongyot,
s mindig
a rövidet húztam.
Ezért hátrakötik majd
a sarkam,
de ez rossz vért
szül ám, csak
ők mikor rájönnek,
hogy pálcát törtem
felettük, bottal
üthetik már a nyo-
mom.

Most épp úton
vagyok egy kis
ország felé:
748 km² csak a
területe s pa'angát
kérnek a kosztért,
kvártélyért.
Nem oda vágyom,
Seychelle-szigetek
az álmom,
hol végre nyugodtan
olvashatom a
Bhagavad Gitat
és a Srimad
Bhagavatamot,
nem törődve
a hét nap alatt
teremtett csodával.

Gitárom lagymatagul
indítja útjára a
hangok karavánját.
Szenilis ez a
szuggesztivitás! Az
ortodoxia csúcsán
két sablon közé
erőszakolva, harmadikként
informatikus sugárzással
árasztva el környező
eufórikus zörejek
családját, mint szögletrúgáskor
a labdarúgó lába,
ívének rádiuszértéke,
s mint egy mongoloid idióta,
úgy bámulván a
semmibe, löki ki magából
a Fisz-moll fúga
zörejcentrikus
maradványainak árnyékát.

Lennél-e mellettem dajka?
Gondoznád goethei
semmimet, ahogy libretikusan
verselek hermafrodita
verseket? Nem performance
ez, csupán a TOUR DE FRANCE
utolsó beérkezői, kiknek
nem marad más, csak
az az öröm, hogy ők
is beértek a célba.

Alkésztisz!
Ó, Euripidész, te
szörnyszülöttek bódító
bájitala, vajon
homozigótád
mért rohadt el?
S a sárba taposott
szedercsírát siratod-e
még?

Ideje újra gajszolni,
mert ha nincs bevesz,
nem ér lyukas garast
sem az élet.
Kokomlistára kerültem,
mint két nem között
egy igen.

HOZD VISSZA A POKOLBÓL
ÁTTÜZESEDETT SZÍVEM!

Boldog vagyok:
jól feleltél, mikor
azt kérdeztem: – Lép-e
nyitott szemedre
szarvasbogár?
– 100-as Partnert szívok! –
mondtad, s ebből tudtam:
Értesz!

Bántanak, mert viccként
írtam: Anarchisták Nemzeti
Tanácsa; bántanak, mert
folytattam: Diverzáns
Területi Osztag; bántanak,
mert szólni mertem: egy
adta sablon az Aqualung;
bántanak, mert meztelenre
vetköztem a színpadon;
bántanak, mert
más dolgába ütöm
az orrom!

Ebéd utáni
pálinkázgatásban
pálinka szeretnék
lenni, s nem
középkori szerzetes
evilágban.

Mondok két szót:
– Fuck you!
Távol esik tőle
a video art és a hardcore zene,
inkább tachizmus
ez, hipperrealizmus (metagép).

Protoember vagyok,
ki a Terrán dzsumbuszt
iszik, s nem
a Turbo Triangle-ben él.

Üdvözöllek Alan Taylor!
Dögölj meg!