Szűgyi Zoltán
Pillangóvers a várakozásról

az 50 éves Zalán Tibornak

jobb lábammal a tengerben
ballal a föld kövén
állok akár egy erős
angyal a fényes láncra fűzött
gránátalmák hömpölyegével
a tűzoszlopban

kitörölve szememből a múlt
mélységeinek minden
káprázatát s a jövő
kába fényét
arccal a felkelő nap
duzzadó sugarának

felemelt kezemben toll és papír
mellettem két sirály
szárnyaikon villan a hajnali pír

arra gondolok: leírom amit tudok
és lassan lépdelve elindulok óvatosan
hogy ne tűnjenek el az utak
kürtzengő évemen immár túl –
megtehetem –
visszatérek a kezdetek kezdetéhez

de ekkor fölöttem
megdördül
az ég

élőket és holtakat megremegtetően
akárcsak a borzalmak hangjának
négy üvöltése
vagy inkább
egy egészen halk moraj csendes
sóhaja amint végigsimít a hullámokon

nézem hát inkább némán a hegyekkel
a vizet tovább gyomromban
a megkeseredett könyvek sokaságával

szájamban a méz ízével hallgatok
hogy elmondhassam mindazt
amit nekem kell elmondanom

és várom
hogy szűnjön az idő
elvégeztessen a titok