Radivoj Šajtinac
Pannónia hideg I.
Pannónia, növények hideg nyirkossága, állatok borzongása és hűvös emberlét. A tövis közelről látható, a messzi suttogás elviselhető, itt, ezen a tájon a feszület lába, nem Bacon-képeken, hanem a föld még ki sem serkent gondolataiban. A sár aranya még nem lett kéreggé, a doh bánattá, az árny még nem üzen. Messze, a város körvonalát rajzolja az üledék, amint az megkísérel kiemelkedni a romból vagy a ledőlt, elázott szalmakazlak közül. Mintha minden ürge királynéja, avagy valamennyi vakond hercegnője lenne, közelebb lép Konrád Ibolya, a mereven fekvő test mellé lép, amely megpuhulva az enyhe fagytól a füvön mozdulatlan fekszik, és mintha megkönnyebbülne a felismeréstől, hogy a félig nyílt szájból még mindig fehér bor csöpög.
– Apa, fényképezz le minket! Ismétli meg a mondatot, amely először délelőtt, a szülői ház udvarán hangzott el, amikor kikísérte a vadászatra induló, már kapatos Tibikét. Az anyja az illendőségről megfeledkezett, és el se köszönt tőle, az apja meg nem elfelejtette magával hozni a fényképezőgépet. Kép az ilyen?!