Balogh István
ezek a szavak

szomszédom vonít
falra mászik
vér körömmel jelszót vakar
siket düh uszít tűzhelyemnél
s kiugrik bőszen
himnuszomból a balsors
önfarkába harap
autofellatio zihál s örömteljes
fehérje folyik ölbéli
szájszélén hajnali dudát fúj
immár a város kanásza
libeg-lobog
kanos gatyája

11 nap alatt is megtehettétek
volna 40 év járóföldjét
ti balgák ti vicsorgók
acsargó lábnyomotok
hiábavalóság megesett
szolgálólánya
Örökkévaló hasát fogja
Kanász réten táncát ropja

szent folyónk partján
hol kitaszított sírgödrünk
lészen nemsokára
bőség a csalán
rühes dal dadog
vinnyognak elvetélt
rongybaba angyalok
lángpallosról pipára gyújt
az öreg kánya
kiköp a feketült szopóka mellől
útpadkán posztmodern
festő írígykedik
disznó és kanász a nyalka
tisztátalan fajta

11 nap hegytől a völgyig
vargabetű sarum talpa
40 év forgószél csavargás
se virág se hajtás

kihullik lassan minden fogam
merre is a helyes irány
soha nem térhetek haza
szívemre omlik szavak halmaza

2010. szeptember 1.