az inga
megállapodtál,
már nincs félelem és indulat,
a szemgolyó is nyugodtan
fordul, lám ott a vár,
áll a vár, a tarcallal versenyeznek
a budai hegyek,
régi és új kirándulóhelyek,
csupán te lengsz, magad, felfüggesztett
ingagolyó helyett
alá és vissza,
csupa lendület, erő,
míg félúton meg nem ül
váratlanul az ember
választott szamara,
a kivénhedt, csökönyös SAMARA
s miután elül a kétségbeesés,
tátott szájába hajolsz,
a garatból akár a gyomrába tekintesz,
megtisztítod a légutat,
a sikerhez közel,
és hogy újra tüzel,
valahol középtájt testeden,
de talán a földhöz, a súlyponthoz
közelebb, bizsergés vesz erőt
mosolynyi keserű bűntudat,
felvillantod óvodás korodat
(a hm... hm... játékokat),
újra visszatérhetsz,
nevetsz
már megállapodtál,
nincs félelem, indulat.
