Makropolisz 10/4.
Boško Krstić
Bitumen


Mihályi Czobor: Lassított érverés

Mester, az öreg aszfaltmunkás a reggeli párán keresztül Sabatka elmosódó tornyait szemlélte. A fekete kazánban tűz ropogott, előtte meg, egészen a köd határáig, sárga kongótéglából tetszetősen kirakott úttest. A bal térdére már felkötötte a bőr bevonatú védőpárnát, amely majd a fekete aszfalt forróságától védi, amikor azt kezében a simítóval, térdre ereszkedve elegyengeti a tégla felett. A munkások a kályhába vasúti talpfadarabokat dobáltak, szétűzte fölöttük a ködöt, meg a harmatos falevelek és a fű friss illatát a bitumen erős szaga és melege. Pár perc múlva kinyílt a nagy kazán kis ajtaja, és belőle a fém talicskába folyt a forró, folyékony aszfalt. Amikor az kisvártatva a Mester lába előtt szétterült, ő gyakorlott, mesteri, a betanított munkások csodálatát kivívó mozdulattal térdre ereszkedett, és akár egy bűvész, elkezdte a sárga út feketére történő átváltoztatásának mutatványát. A feje egészen közel került a forró masszához, a kigőzölgésektől alig volt képes a kétféle anyag találkozási pontját érzékelni – a sárga kongótégláét, amely simaságával levet magáról mindent, így ezt a fekete, fenyegető takarót is, és a folyékony aszfaltét, amely kitölt minden rést, a szabályosan lerakott kőkockák finom fugáit kitölti, megkapaszkodik bennük és hozzájuk ragad. Míg a puha aszfalt lassan megkötött, megszilárdult, krétaporral szórták be, hogy a munkások bakancsa bele ne ragadjon. Mester aszfaltmunkás munkájába merülve nem érzékelte, hogy háta mögött hogyan fogy a kongótégla sárga pályája. Megtelt a tüdeje és az orra az olajgőzzel, egészen az agyáig hatolt. A bitumen bántó szaga áthatolt kesztyűin, töredezett tenyerét is áthatotta, munkaruhája alatt összekeveredett izzadságával, pórusain keresztül behatolt a testébe is. Felismerte aztán ezt a szagot a felesége hajlataiban, a gyermeke hajában, a fehérneműben, a törölközőkben és az ágyneműben, a kenyérfalatban és a korty vízben is.

Megtelt a tüdeje és az orra az olajpárával, egészen az agyáig hatolt. Elbódította és egy másik világba ragadta. Pillanatokra azt sem tudta, hol van és mit tesz: aszfalttal borítja, vagy aszfalttól szabadítja meg a sárga téglát. Akiket lát maga előtt, a föld felett, az ő világából valók, vagy a múltból, a föld alól törtek elő. Lehet, hogy a sárga, fényes és kemény futószőnyeg az ő útjuk, miközben másoknak ott alul ez a mennyezet?

A talicskából a forró aszfaltot előtte kiborító munkások mind jobban csodálták a simítóval végzett mesteri, egyenletes mozdulatokat, és elragadtatását a nagy koncentrációnak és a szakmai tudásnak tulajdonították. Senki közülük észre sem vette, hogy Mester aszfaltmunkás nincs tudatában annak, amit cselekszik.

Mihályi Czobor: A föld lesz majd a bírád