Sinkovits Péter
Ráncolatok

veszteglő szavak
egy magányos napernyő felett

meg
ledöngölésre váró hatalmas cölöpök
a kertvégben
nem leendő kerítésként
csak hogy hazatalálj

s ha terved van uram
személyemmel
mert nekem véled
úgyszintén
akkor állítsd át órádat nyugvópontra

közös imánk
árnyéktalan képlet
most és soha között
miként lépted sem látszik
az omló fövenyen

közben
kerengő igricek
tátongó szájüregében
vizsgálódik a karhatalom
kaján szerencsekívánatait küldve

amott sápadt eretnekek
rázzák az áztatott kötelet
ráhajt rendesen
a belső inkvizíció

ma meg
rózsaszín fagylaltot habzsolnak
csuromvíz-kipirult lányok
valami verseny lehet
vagy ilyesmi

amúgy
csillagzatosan tisztuló hajnal
a záporzó esők után
s ahogyan távolodik a hajó
csak a bámész kősirályok
meg a korai halászok latolgatják
az ég furcsa jelző-ráncolatait