„A jugoszláviai magyar irodalom húszas éveinek végén és harmincas éveinek elején az irodalmi vezéregyéniség egy nagyon furcsa kis vékony, kitinpáncélos bogárka volt: egy örökké valamiféle szivárványos adriai szigetekre elvágyódó, azonban haláláig a disznósivalkodásos bácskai porban és porlepte akácosokban maradó, ott bujkáló, biciklizgető és révedező, széplelkűségében itt-ott elcsorduló, utána rendre pocsék hangulatú falusi orvos, aki ebből a poros-ragacsos, önnön termékenyítette bácskai anyagból megalkotta a vajdasági helyi színek ellentmondásos elméletét. Szenteleky Kornél a tizenkilencedik század végén született Pécsett – nem volt echte délvidéki tehát –, onnan kerül majd szülőivel Erdélyen át Zomborba. Érettségi után Pesten tanul, ezt követően friss oklevelével Garán vállal munkát. Nem tetszik neki, elmegy onnét, cseberből vederbe, örökre lesátorozik a vajdasági szürkéske Szivácon. (Ezért kár volt?) Ott dolgozik viszonylag korai haláláig, közben sokat betegeskedik, gyakorta utazik külföldre tüdőkólikáját gyógyítani, hiába. Negyven éves, amikor feladja a harcot. Ki hallott róla?
Kornélunk írta, hogy éjjel, amikor horkol a dagadt disznóhizlaló, s a százláncos gazda gutaütötten emészti az esti vinkót, meg a paprikást, ő például spanyolul tanul, Hölderlint forgat vagy Rimbaud-t, Van Gogh lángoló vonalait bámulja, netán Nietzsche megejtő mélységeibe szédül. Sápadtan, lázasan, szikkadt szemekkel. – Tényleg: ki ismeri? És a szivárvány mely színeiből áll a helyi színek elmélete?”
Balázs Attila

Átjáróház I. *

2010. december 10., péntek.
17–22 óra. Zentai Alkotóház

17 óra. Ajtónyitás Balázs F. Attilával majd Symposion az átriumban . Kiállítás és folyóiratbemutató (Aaron Blumm, Bencsik Orsolya, Danyi Zoltán, Nemes Z. Márió, Mikola Gyöngyi, Sirbik Attila, Terék Anna). 18 óra. Tolnai-szalon (Danyi Zoltán, Mikola Gyöngyi, Tolnai Ottó).
19 óra. Végel-szalon (Ladányi István, Szajbély Mihály, Végel László).
20 óra. Nagyepikus kurzus a kerengőben (Balázs Attila, Kalász István, Mirnics Gyula, Nagy Abonyi Árpád, Szögi Csaba, Vuković Ildikó). 21 óra. Vers–rajz, vers–zene, zene–rajz katamaránok a tetőtérben (Balázs Attila, Szász Veronika, Verebes Ernő, Verebes György).

2010. december 10., péntek, 18 óra.
Városi Könyvtár, Szabadka

Kinek észak, kinek dél
Balázs Attila íróval Hózsa Éva irodalomtörténész beszélget. Az est házigazdája Ágoston Pribilla Valéria.

* Az átjárhatóság fontos kérdés, időszerűsége van a kapuk kitárásának és az értékek közlekedtetésének. A nagy centrumokon kívül eső helyeken különösen. Ilyen terekben is lehet időlegesen egy-két napra, hétre középpontokat képezni, afféle avar sátorvárosokat. Szilárd emlék ugyan nemigen marad utánuk, de a történetbe beírják magukat, a lélekben nyomot hagynak. A zEtna frígül egyébként is kaput jelent, s igyekszünk is nyitva tartani. A cím másik fele a béta, egyik jelentése a programozásból ismert, s olyan szoftverre vonatkozik, ami még tesztelés alatt áll. Eszerint a cím átjárók keresését, azok próbáját jelenti, a rendezvény szándékunk szerint kísérleti jellegét, a törekvést a nyitottságra, a saját hagyomány folyamatos felülírására, ami azért nem mindig jön be, egy ilyen (idézőjelben) öreg rendezvény már egyre többet kénytelen saját nyomába lépni. Egyébként a béta betűjét a görögök a föníciaiaktól vették át, s az ő nyelvükön házat jelent. A béta átjáró tehát átjáróház is, ház az úton, ha úgy tetszik, s az idei fesztiválnál ennek az imaginárius átjáróháznak a szobáit, szalonjait lakják be a Zentai Alkotóházban zajló programok.





„sima víztükör
alatt a tó erői
mozgolódnak”
Jász Attila

Átjáróház II.

2010. december 11., szombat.
16–22 óra. Zentai Alkotóház

16 óra. I. kerekasztal: Kaput(t)! Beszélgetés a könyv, az irodalom és az író menedzsmentjéről * (Beszédes István, Bihari Zoltán, Hajnal Jenő, Juhász Attila, Kollár Árpád, Mirnics Gyula, Pécsi Györgyi, Sándor Zoltán, Siflis Zoltán, Szabó Palócz Attila, Tari István).
18 óra. II. kerekasztal: Centrum nélküli periféria – (lokális, regionális, areális) irodalmi identitások ** (Balázs F. Attila, Bordás Sándor, Fekete J. József, Ladányi István, Mészáros Márton, Orcsik Roland, Pécsi Györgyi, Virág Zoltán).
19 óra. Párhuzamos kerengő (Danyi Zoltán, Jász Attila, Nemes Z. Márió, Orcsik Roland). 20 óra. Költészeti szalon(n) *** (Csík Mónika, Kollár Árpád, Ladányi István, Sinkovits Péter, Szabó Palócz Attila, Szögi Csaba,Türjei Zoltán, Verebes Ernő és mások).

*A kérdésre, na és van -e közönsége a fesztiválnak, vagy más esetben van-e olvasója a könyvnek vagy a folyóiratnak, először is az kívánkozik ki belőlem, hogy elsősorban szerzői vannak, méghozzá élő szerzői, s a fesztivál, a könyv vagy a folyóirat az élet manifesztuma, s hogy ez fontosabb a fogyasztói szempontnál. Később aztán, valamelyest lenyugodva, szembe találom magam a kérdésekkel: mi lesz a sorsuk, a kortárs próza- és versesköteteket betemeti-e a tengernyi könyvnek látszó tárgy, a folyóiratot az írott szósz, az irodalmi portált a spam? Mit kell, és mit hogyan kell védeni? A művet vagy az olvasót, az írót vagy a piacot? Milyen taktikával és stratégiával, és miféle harcokat és háborút kell megvívnia a magára hagyatkozó írónak?

**(1.) Hogyan definiálja magát a vajdasági illetőségű / kötödésű / vonatkozású stb. magyar irodalom, illetve a mai kortárs magyar irodalom Vajdasághoz területileg / kötődésben / vonatkozásban stb. társítható része? Milyen szem- vagy földrajzi pontokat használ a viszonyításhoz? Milyen távolságokat és közelségeket ismer, tapasztal meg? Hol húzódnak az integritás határai, ha beszélhetünk ilyenekről? Hol a központ és hol a periféria? Netán középpont nélküli periféria? Van-e még időszerűsége a kényszernek, amely a vajdasági magyar irodalom (sokszor skizofrén) identitását fogalmazza, árnyalja, és aktivisták, emigránsok és disszidensek szellemei lakják?

(2.) Logikus és céltudatos az Irodalmi Fesztivál szervezőjének törekvése, hogy a magyar irodalom egységességének, illetve a magyar irodalmak elkülönülésének, a centrum és a periféria egymás iránti viszonyának régtől vitatott, és általános konszenzusra nem jutott témáját nemzetközi megbeszélés témájaként kezeli. A beszélgetés résztvevői tapasztalataik ismertetésével bizonyára segítik majd a mi – a házigazdák – beilleszkedését az együttgondolkodásba. Meggyőződésem ugyanis, hogy a beszélgetés során, vagy éppen az alábbi bevezető szövegben felvetődő kérdések zömét idehaza, a Vajdaságban, egymás közt kell körbejárnunk és valamiféle közmegegyezésre jutnunk irányukban.
Fekete J. József

*** A zEtna-fesztivál záróprogramja költészeti kirándulás az ízek, illatok, a lakomák, a lokálok és a teraszos kávézók világába – a felolvasandó versek kiválasztásának ez a szempontja. Elvégre több nap, mint szalon(n) .