Kovács Jolánka
Két novella

Egy nagy körte

úgy néztem egy hatalmas körte volt a zacskóban úgy láttam legalábbis hogy egy nagyhasú zöld körte lehet elég tisztán látszott pedig a zacskóra is rászóródott a hamu szemcsésen pettyezte a körtét gondoltam talán a másik fele már megrohadt vagy csak egy kerek barna folt lehet rajta de ez a fele épnek látszott még szépnek is azért álltam meg

és akkor a fenébe is épp kijött a csaj egy fekete nejlonzsákkal a kezében és rámszólt hogy ugyan hagyjad szívem látod beleöntöttem a hamut nincs abban semmi jó rögtön elindultam tovább hosszú volt még az utca messzi a sarok a betonút mindkét oldalán gyönyörű kövér szemeteshordók óriásira tömött nejlonzsákok jó napom volt különben sem húsvétkor sem május elsején nem jártak a szemetesek a faluban elindultam tehát mondom egész kedvesen szólt hozzám de sohasem lehet tudni mi következik utána volt már hasonló esetem amikor mégis ott maradtam mondtam jól van csak egy kicsit belenézek a hordóba ne féljen nem szórok szét semmit mindig visszarakom ami szétszóródik de akkor már ordibálva kergetett el a gazda a kapun belül ijesztő dörrenéssel ugrott a kutyája a vaskapunak úgyhogy jobbnak láttam odébbállni

egy zsákban ruhát találtam aztán a túlsó oldalon félig volt a zsák kenyeret is két helyen az egyik kenyérből alig hiányzott meg egy üveg joghurtot rajta volt a kupak is csak le kellett mosni otthon valóban jó napom volt nagyon jó egyáltalán nem kaptam verést anyám nekem adta a hosszú fekete férfikabátot a zsákból azt még rátettem a takarómra nem is fáztam az éjjel csak este lefekvéskor megint a hatalmas zöld körtére gondoltam talán mégis meg kellett volna próbálni nem látszott a csaj veszélyesnek aztán meg eszembe jutott hogyhogy körte tavasszal nincs körte lehet hogy nem jól láttam de akkor hirtelen Igorra gondoltam ő mesélte egyszer hogy Németországban a gazdagok télen is esznek görögdinnyét mert akkor is van a boltokban csak nagyon drága de ebben sem voltam biztos mert a csaj aztán tényleg nem volt kiöltözve kopott farmernadrág volt rajta meg valami elnyúlt pulóver nem nézett ki gazdagnak akkor honnan lenne ilyen nagy körtéje tavasszal és ha lenne is miért dobná ki csak úgy ha a fele jó még vagyis hülyeség ez az egész körte-história rájöttem aztán csak arra volt jó vagyis rossz hogy ne tudjak elaludni hajnalig pedig olyan jól lemelegedtem

végül elaludtam valahogy mert anyám jutott eszembe ő szokta mondogatni hogy ne legyél telhetetlen amikor Mirkóval és Inesszel elosztjuk amit hazahozok minden hétfőn mert akkor járnak a szemetesek

Sajtos szalámi

a szemeteshordót kipenderítettem az utcára a szomszédék agglegény fia viharosan üdvözölt a túloldalról már a kapuban süttette furcsamód hegyes sörhasát a nappal alig múlt nyolc óra az anyja negédes mosollyal vakondarcán a kerítés mögött álldogált biccentett fejével összegyűlt ugye kiáltotta felém össze biz feleltem kurtán és befordultam a kapun a nagy fekete szemeteszsák egykedvűen várakozott a hátsó udvarban

éppen megmarkoltam fekete nyakát amikor becsöngött a telefon beszaladtam hát igen igen igen válaszolgattam régi ismerősömnek hogyne szívesen majd estére megbeszéljük közben lekaptam a tűzről a türelmetlen zubogással fortyogó teavizet mielőtt valóban eloltotta volna a gázlángot ismét becsöngött a telefon egy ismeretlen banktisztviselő kezdett győzögetni hogy vegyek már föl bankkölcsönt egy ismeretlen bankban a lehető legkedvezőbb feltételek mellett gyorsan letettem a telefont nagyon gyorsan

valóban megfogyott a türelmem nem mondom a szemetet szerettem volna végre a kapun kívül hagyni szerettem a hétfőt amikor az utcára lehet penderíteni a szemetet aztán munkába menni mikor megjövök megkönnyebbülni látni hogy üres a hordó

a zsák fekete nyakát ismét megmarkolva indultam a kapu felé amikor megláttam a kisfiút amint a hordó fölé hajolva szakértelemmel szemléli annak tartalmát egyelőre csak egyik kezével matatva benne nem akartam ráijeszteni ezért már egészen a kapuba érve szóltam neki vigyázva nehogy erősen rádörrenjek ugyan hagyjad szívem látod beleöntöttem a hamut nincs abban semmi jó

ugyanazon pillanatban kapta föl a fejét és kapta ki a kezét a hordóból riadtan rámpillantott és már el is indult sietve szedte a lábát a szomszédos ház végéig aztán lassított sétálva ment tovább mintha valóban csak sétálgatott volna az utcán mint riadt kis lepke cikázott tekintete egy röpke pillanatig a hordó fölött csak bámultam kezemből a földre zuttyant az ormótlan fekete zsák

szédülés fogott el hirtelen imbolygó léptekkel igyekeztem bemenekülni a kapun a nap már betűzött az udvarba a hétfői nap iszonyú gyorsasággal kinőtt csápjai a tujafák ágai közé keveredve szívták magukba a napsugarakat szürke fátyol borult hangtalanul a fák fölé

a bejárati ajtónál villant az agyamba a sajtos szalámi

berohantam feltéptem a frizsider ajtaját ott lapult a rejtekhelyén egymagában az alsó polcon legbelül

az utcára érve láttam hogy már messze jár majdnem a saroknál kissé oldalra görnyedve lépegetett egyik kezében egy kisebb zsákot cipelt a másikkal magához ölelt valamit