Szabó Palócz Attila
Vállalni a vállalhatatlant

I.

elhúzódott a munka ma is
későn indulok haza,
s ilyenkor már kirajzanak
a cédák a zuglói pályaudvar
vasúti felüljárója alá

színesítik a tájképet,
ahogy a pillantásuk villan,
fogszabályzón csillan
a tompa lámpafény,
szaglószerv legyen az ember arcán,

ameki kiismeri magát
ebben az orgiában,
ahogy lényük eggyé olvad
a szexmunka szagával
a szilaj fémkonstrukció alatt

amelynek aljában elvezet utam,
s amely alatt hömpölyög a szó,
itt a húgyszagban dugnak,
de a hajléktalanok szarni is ide járnak,
gubbasztanak a lámpafényben

s nézik, mint más a tévé előtt,
élő egyenesben
hogyan dugnak itten,
vagy ahogy mélán elsuhanva
a szétfolyt húgypatakba léptem

hogy ez a szaglószervi orgia
mostantól engem is elkísérjen,
mint gondos anya óvodába gyermekét,
majd ha a cefrében megerjed a sors;
és visszahökkenek: ez a nap is elvetélt…