P. Nagy István: Itka
korai madársirató

Itka
Itka itka
aranykalitka

– de meghúznám én magam
abban a kis aranykalitkában haj'h
a kutyafáját még a rab madár sorsát is vállalnám
csak ha időnként egy kicsinység kiengednél engem legalább
annyiszor mint én a kis Teácskámat ugye nékem azért néha-néha
friss vizecskét töltenél adnál tejesízű jó búzaszemeket?... –
mert ha
nem táplálnál
gondosan bizony
bizony elpusztulnék én
és aztán estétől reggelig
üres kalitkádat nézhetnéd
hozzám hasonló madár egy
még nem akadna ki öledbe ülve
ujjbegyeid így csipegetné ingerkedve

– ne sírjatok Venusok és
Cupidók
korai
még