P. Nagy István: Itka
Itka a zuhany alatt

na csak ez
hiányzott nekem te kis
huncutka hogy most aztán ezen
képzelegve vonuljak ágyba – ajjjajjj annyi Xanax nem
létezik amely engem most képes lenne lehűteni – most igenis akarom
igenis ott akarok állni szorosan mögötted a zuhany alatt hogy érezd te is
tapinthasd hogy úgy ölelkezzünk hogy bizsergetően végigcsorog bőrünkön forrón a
víz hogy csöppjeit lecsókolhassam nyakadról szádról melleidről hasadról öledről
O
megrészegülve nedveidtől nyelvemmel ízlelgetve ízedet – engedd bejárnom las-
san a legérzékenyebbet is víztől sikamlós puha combodon kúszva fel-
felé érjem el ajkammal a legédesebbet nyílj meg nekem
akár a kagyló mutasd csillogó gyöngyszemedet
ajándékozd meg gyöngyhalászodat engedj
magadhoz engedd szárba szökkenni a
gyönyöröm valami őrületben
szeress szeress ölelj tégy
szabaddá és szabaddá
teszlek
én