P. Nagy István: Itka
ahogy bezárul az msn-kapu

– hang se
kép se – hirtelen rám szakad a
csönd
súlyosan

szótalan
hangtalan mosolytalan – – –

elvonulsz
valahová
hűvös tárgyakhoz
érsz amelyeket én
sose tapintottam még
tán a levegő is más
arra tifelétek a füves
domboldalon mint amilyenhez én
szoktam panelmagányomban – – – –

hajnaltalan álmu éjbe hullunk