Roginer Oszkár
Psalmus XXXVIII.

Akár a mocsarak távoli fellegei:
a világ szennyét szívom föl,
érezlek, látlak, hallak
amint lassan mélybe omlik: cserepeinkről a csönd,
tenyerembe vésem orcád,
lágyan pákászom szemedben a délután éleit...
akárha ömlő olajban nyugodna testem,
akárha emlőkön ébrednék,
akárha nem emlékeznék még saját álmaimra sem:
emlékeimből korbácsolom fel tested
____________________________nyomorult vagy,
előttem állsz, magadhoz intesz ____________parányi féreg tenyeremen:
s híven követsz az örök romlásba _________ ___s én eljátszadozom veled

***